Fáradhatatlan sikerű „kutyaélet” a fehérgyarmati családnál

Fehérgyarmat - A tervszerű kutyatenyésztés már a 19. században elkezdődött, s a tenyésztéseket tekintve hibrid, korcs és fajtiszta egyedeket különböztetünk meg, de ámulattal csak az utóbbi tölti el szüntelen a terület nem szakképzett embereit.Ma Magyarországon bárki foglalkozhat kutyatenyésztéssel, ám a minőségnek sosem szabad a mennyiség rovására mennie, melyet Nyíri Sándorné fehérgyarmati lakos immáron 1984 óta tud. Közel harminc éve foglalkozik a négylábúakkal, s ezen idő alatt számos versenyen ért el helyezést, és mutatta meg kutyáinak legszebb fajtáit. Mint élete minden területét, így ezt is felölelték a jó és rossz tapasztalatok, amik elvezették végül a négyszeres bronz, háromszoros ezüst, és egyszeres aranykoszorús mestertenyésztő titulusig a nyugdíjas tanárnőt. Gyermekkorában nem lehetett saját „kedvence”, mivel édesanyja varrónőként dolgozott, márpedig a ruhákra igen ártalmasak lehetnek az olykor parányi jószágok. Szent Bernáthegyi, a magasztos név mögött állt az első olyan kutya, melyet már Zsuzsa néni a sajátjának vallhatott.

„Nyerte sorban a díjakat, s ez arra sarkallt, hogy vásároljak neki egy párt, amit aranykoszorús mestertenyésztő nevelt fel. Tíz évig foglalkoztam a bernáthegyi tenyésztésével, majd kislányom ballagására kaptam a shih-tzut, amit később pekingi palotakutya követett. Versenyre tréningezni sosem egyszerű, legelsőnek az indítani kívánt ebet kell felkészíteni a felvezetési gyakorlatra (ringdresszúrára). Fegyelmezetten kell megjelenni a helyszínen, hiszen itt a bírók megnézik a kiképzett kutya fogsorát, és a kozmetikára is külön hangsúlyt kell fektetniük a gazdáknak.”- mondta el a szakember eddigi tapasztalatait. (Na, és hogyan kell elképzelni egy ilyen versenyt?) „Az adott kiállításon körülbelül 2000-2500 kutya van, ezt be kell szorozni három fővel, akik kísérik az ebeket. Fésülés, gyakorlás, sátorfelverés, mert akár szakadó eső is lehet, viszont a verseny zajlik tovább. Attól csodálatosabb érzés nincs, amikor a versenykörben ott van az áldozatot vállaló tenyésztő, s maga a kis favoritja is.”- tette hozzá Nyíri Sándor, aki a huszonnyolc év alatt mindenben támogatta feleségét.

A tavalyi CAC Kutyakiállításon szintén eredményesen zárt a Nyíri család. Elmondásuk szerint tökéletes (100%-os) kutya nincs, de az apróbb hibák még elfogadhatóak. Tagjai a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetségének, ahol tagsági díjat fizetnek, s részt vesznek a tenyészszemléken. Nincs kifejezetten „kedves” nyert trófea, serleg számukra, habár az eredményeket nyomon szeretik követni, s ebben az emlékplaketteken jól látható győztes kutyák nevei segítenek nekik. A mai árak mellett nagyon költségesnek tartják a magyarországi tenyésztést, ennek ellenére az oltások fontosságát nem győzik hangsúlyozni (főleg a 6-8-10 hetes korban). A jelenleg 62 éves mestertenyésztő nem tervezi új fajták szaporítását, ahogy ő fogalmazott: „sok az öreg kutya az udvaron, és sose voltam divattenyésztő.” Már csak tökéletesítési célja vannak e pályán, ami a legnagyobb örömet adhatja még neki. Tudja, hogy itt nincs ünnepnap, állandó készenlétet követel meg tőle az általa választott hobbi, ezeknek dacára jeligéje 2012-ben sem változott semmit: „kutya nélkül lehet élni, de minek.”

- Széles Szabolcs -