142 forint

Ebben a hónapban vastagabb borítékot kapott nagynéném. Félreértés ne essék, szó sincs korrupcióról, pedig – ahogy viccesen fogalmazott – „igény az vóna rá”. Palicz István jegyzeteLefizetés helyett befizetésről szól a „tányéros” tévével rendelkező kisnyugdíjas története. Szolgáltatója, a T-Home egyebek mellett arról értesíti a levélben, hogy felejtse el a sárga csekkeket és a postai sorban állást, haladjon a korral, váltson internetes, távszámlás befizetésre. Ha nem teszi, májustól havi 142 forinttal többet kell majd fizetnie. Az úgynevezett tranzakciós díjat mindenkire kivetik, aki fittyet hány a cég – egyébként ésszerű és támogatandó – környezetvédelmi és takarékossági törekvéseire.

A maholnap 80 éves öreg néne, aki életében csak a kamrában látott egeret, világháló helyett legfeljebb pókhálóval „büszkélkedhet” otthonában, szerény nyugdíját pedig nem bankkártyára kapja, hanem a postás számolja le a markába, aligha fogja rávenni magát, hogy folyószámlát nyisson, és internetes átutalással, bankkártyás fizetéssel vagy csoportos beszedési megbízással rendezze a tévészámláját, bármennyire vonzó is az egyszeri 1000 forintos jóváírás, a havi 142 forintos tranzakciós díj elkerülése és a természet megóvása.

Másfelől érthetetlen, hogy azok az ügyfelek, akik otthonosan mozognak az informatikai szupersztrádán és rendszeresen „kártyáznak”, miért idegenkednek a kényelmes, praktikus, biztonságos, nyomonkövethető, költség- és környezettakarékosabb távszámlás díjfizetéstől.