Türelem és akarat

Egyre inkább hallom személygépkocsis ismerőseimtől, hogy félnek közlekedni ott, ahol nem védi lámpa a gyalogost, vagyis felfestett gyalog átkelő van csak. Osztom véleményüket, én is velükérzek. Ez, annak ellenére „aggályos”, hogy a gyalogosnak elsőbbséget ad a KRESZ, akár még az arra való rálépést megelőző 2 m-től számítva is. Párhuzamos közlekedés esetén, de máshol is, amikor a forgalom folyamatos, bizony előfordul, hogy a gyalogos élni próbál ezzel a jogával, holott ez ilyenkor élet veszélyes. Ezt teszik a kerékpárosok is, le sem szállva arról. Ezt a manővert a személykocsi vezetője késve észleli és bekövetkezhet a baj. Megfigyeltem pár frekventált helyen a „szokásokat”, s ott bizony a legtöbb esettben, körül sem nézett a gyalogos, hanem csak úgy, „vakra” lépett rá a zebrára. Tény, hogy a kocsit vezetők sem „angyalok”, néha még túlzásba is viszik. A járda szélén álldogáló gyalogos szándékát fürkészik, hogy megy, vagy marad, miközben a háta mögött megáll a kocsi sor. Szóval, kicsit szabálytalan, ha mindegyik résztvevőt nézzük. Természetesen, hogy a közlekedésnek ezt a szabályát egyformán kell érteni, melyhez némi türelem és akarat dukál.

Van hiba mind a két résztvevőnél, de én most a gépjárművezetők aggályait hoztam elő azért, hogy a gyalogosok figyelmét sem ártana felhívni: ők is vigyázzanak magukra. Olvasom szinte naponta, hogy itt, meg ott, gyalogost gázolt el valamilyen gépjármű. Az „elgázolt” jelző csak akkor való oda, ha a vétkes a gépjármű vezető volt. Ha vétlen volt, akkor nem gázolt, hanem elütött valakit.

Dombóvári István