Elmért piacok

Mi nyíregyháziak ne tudnánk tanulmányainkból, vagy az idősek elbeszéléséből, milyen jelentőséggel bírt a tirpákok életében a városi piac. Amikor szekérrel, gyalog, vonattal szombaton ellepte a várost a fris, jó minőségű élelmiszer. Ők tudtak termelni, de tudtak el is adni! A piac nem csak az árukereskedelem helyszíne volt, itt kicserélték tapasztalataikat, egyfajta közösségi színtérként is működött. Aztán ebben az agyonszabályozott és adminisztrált világunkban – különösen, amióta beléptünk az Unióba –, kiderült ezt se szabad, azt sem lehet!

Piac helyett multik

Elment az emberek kedve a termeléstől, de kiderült nem is igazán éri meg, néhány kilóval bejönni a városba a tanyáról. Aztán berobbantak, az addig csak filmekből ismert, nagy bevásárló központok. (Minden előnyükkel és hátrányukkal.) A piacozást felváltotta a hétvégi nagy családi bevásárlás. Nem számít, milyen az áru, ki termelte, gyártotta, lényeg, hogy olcsó! Olcsó? Igen, esetleg éppen ott és akkor. De, a másik termék, ami szintén belekerült a kosárba, kompenzálta (annyival drágább) az előbbi árát. Lényeg, arra, hogy kellene helyi piac, már sokan, korábban is rájöttek. Csak nehezen tudják létesítéshez a feltételeket előteremteni.

Meg kell találni a helyi aktív csoportokat, egyéni vállalkozót, vagy gazdasági társaságot, akik a helyi szervezési engedélyeztetési, működéssel kapcsolatos ügyeket bonyolítják, árusokat, vásárlóközönséget motiválják. A szervezőknek alkalmas helyszínt kell találni. El kell készíteni a piac „Házirend”-jét, amely a nyitva tartásra, áru fajtákra, elvárt viselkedési formákra, árusító helyek kiosztására és általában a működés zavartalanságának biztosítására adnak követendő iránymutatást, ÁNTSZ- engedély kell, stb. Nem kevés a kistermelők feladata sem: bizonyítani kell az áru eredetét, minőségét, permetezési naplót, őstermelői igazolványt, adószámot. De, ha mindig kifogást keresünk, a dolgok biztosan nem haladnak előre!

- Dankó Mihály -