Lászlótanya – „Beteggel együtt is akadt már el itt mentőautó!”

A külvilágtól elzárva

Olvasónk névtelen levélben írt a Lászlótanyán élők problémájáról, aki arra kért minket írjuk meg problémájukat, hátha valaki fölfigyel az elfeledett tanyavilágra. A helyszínre látogatva döntően idősekbe botlottunk, akik eltérően vélekedtek az út állapotáról illetve az elszigeteltségükről.

A videó megtekintéséhez kattintson a képre!

Annak ellenére, hogy az egy utcácskából álló Lászlótanyán a lakóházakon kívül nincs semmi, az általunk megkérdezettek mégis úgy vélték, hogy semmiben nem szenvednek hiányt – Vagy négy kilométerre van innen Császárszállás, ha valami kell a bótbol oda megyünk. Járni szokott a kenyeres is az utcában, olyankor meg kiakasztjuk a táskát a kapura, hogy tudja itt meg kell állni. Busz is jár most sűrűbben, hogy iskola van, de amúgy csak kétszer megy egy nap – mondta el Kabai József helybéli lakos.

Akadt már el mentőautó is betegestől

A bottal közlekedő, heti kórházi kezelésre szoruló Kovács György azonban árnyaltabban látja a tanyasiak sorsát. - Itt, ha egy nagyobb esőzés van autóval nem lehet bejönni. Volt rá eset még a kilencvenes évek közepe táján, hogy elakadt a sárban egy mentőautó betegestől mindenestől. Annyi volt a szerencséjük csak, hogy akkor még jó volt a lábam és a segítségükre tudtunk sietni. Vittünk ki deszkát, azt tettük a kerekei alá az autónak, hogy ki tudjon szabadulni a sárból. Viszont errefelé rengeteg munkagép jár és fellazítják a földutat, így az esőzésekkor akkora nyomvályúkat hagynak maguk után, hogy azon egy autó fennakad. Azt tudjuk csinálni, hogy esőben nem szabad betegnek lenni – tette hozzá Kovács György.

Az idős úr a hetvenes években költözött Lászlótanyára, de elmondása alapján azóta mindössze három család érkezett az utcába, viszont jóval többen költöztek el vagy éppen hunytak el. - Élt itt egy idős házaspár vagy két házzal lejjebb, ők például azért költöztek el, mert az asszonynak heti szinten kellett volna Nyíregyházára járnia kezelésre, de öreg autójuk volt, az meg nem egyszer akadt el itt az utcában. Nekem annyi szerencsém van, hogy a fiammal vagyok, így ő tud engem hozni-vinni, ha szükségem van rá, de hiába küzdöttem hosszú ideig azért, hogy legalább hozzanak némi zúzalékkövet ide, nem jutottam semmire – mondta el Kovács úr.

Magunkra maradtunk a tanyavilágban

Megtudtuk, hogy egy helyi vállalkozó mégis szóratott le némi apró követ az utca egyes részeire, amiért az ott élők roppant hálásak, viszont a probléma ezzel nem lett teljesen megoldva, hiszen ottjártunkkor is roppant nehézkes volt az autóval való közlekedés, holott mindössze két napja esett.

- Annyi szerencsénk volt eddig, hogy az idősebbek, a fekvőbetegek az utca elején laknak, ahová még be tud jönni a mentőautó, de ide, ahol mi is vagyunk már nem tudom, hogy jönne be,d e gyanítom sehogy. Magunkra maradtunk itt a tanyavilágban, s állítom magának 15 év múlva se híre se hamva nem marad Lászlótanyának – zárta Kovács György.

-M. I-