2010.08.30. 07:15
Júliusi sátorbontás
<p>Turisztikai szakember tervez, esőisten végez. Utóbbi szinte az egész júliust kivette az idei nyárból, így a strandokon üresen árválkodtak a csúszdák, a Tisza-túrázók vagy el sem indultak, vagy ha mégis, pár nap után feladták a küzdelmet és száraz ruhák híján a tervezettnél hamarabb bontottak sátrat. <strong>Száraz Ancsa jegyzete</strong></p>
Az éppen ekkor nyaralók fürdőruha helyett esőkabátot csomagoltak a bőröndökbe és remek élmények helyett többnyire bosszúságot hoztak haza ajándékba. Ám augusztusban eljött végre a mi időnk: szikrázó napsütésben rendezték a falunapokat, fesztiválokat, a szökőkutak alkalmi medencévé alakultak, a vízpartokon sült a lángos és sült a hátunkon a bőr – s most annak kellene következnie, hogy élettel telt meg a Tisza-part.
Ám augusztus elején még a legkedveltebb partszakaszokon is elvétve lehetett vendégeket látni, s míg korábban a faházak falát a bentről áradó zene vetetette szét, most ott csak az eladó és kiadó táblák árválkodtak. Több helyen eltűnt a part – ettől függetlenül egy sajtos-tejfölös lángos 650 forintba került –, a határ túloldaláról érkező szemét pedig lepelként borította a folyót, így az ott nyaralókhoz hasonlóan mi sem tehettünk mást, mint hogy a pár száz méterre lévő élményfürdő felé vettük az irányt. Ahol a „hazai turizmus fellendítése érdekében” nem fogadtak el üdülési csekket.
Ahogy egyébként Sárospatak fürdőjében sem, ám ott a fent említett célkitűzés szóba sem jöhet, hiszen a vendégek nagy része oda Szlovákiából érkezik. A kedvenc lángosom viszont ott „csak” 400 forint.
- Száraz Ancsa -
