Itt a Kika, hol a Cora?

Olyan hivatást választottam, ami mellett csak hetente egyszer (vagy egyszer sem) jut idő nagyobb bevásárlásra, és bizony, ilyenkor praktikus és kézenfekvő, hogy mindent egy, maximum két helyen szerezzek be. Irány tehát a hipermarket, ahonnan annyi áruval térek haza, amennyi kitart a következő hétvégéig...

Másfelől elképedek, amikor azt látom, hogy a vásárlás ma egyfajta pótcselekvéssé vált Magyarországon, így piros betűs ünnepeken, ha nincsnek nyitva az üzletek, a magyarok meg sem állnak Ausztriáig... Örülök a multiknak, mert munkahelyeket teremtettek, miközben haragszom rájuk, mert tönkretették a kisvállalkozásokat, emiatt emberek ezrei vesztették el az állásukat.

Haragszom rájuk, mert elsősorban ők tehetnek arról, hogy ma már alig vásárolunk kis üzletekben, másfelől én is a hipermarketbe megyek, mert nem csak nagyobb a választék, hanem minden kevesebbe is kerül, és ugye, egyikünk sem ellensége a pénztárcájának... Egy impozáns üzletház, különösen esti kivilágításban, „öltözteti” a várost. Ám szomorú, ha egy városban jószerével csak bevásárlóközpont épül.

Kár, hogy nem abban kelünk versenyre a szomszéd nagyvárosokkal, hogy hol jobb a közlekedés, hol olcsóbb a parkolás, hol újítanak fel több iskolát, hanem abban, hogy mikor lesz nekünk is Kikánk, Coránk, Auchanunk. Mert semmi kétség, ebben ők vezetnek, de senki se aggódjon, hamarosan egyenlítünk. Sőt, ha idehoznánk az Ikeát, mindjárt rájuk is vernénk egy hajóhosszal...

- Zajácz D. Zoltán -