Ma is kell egy kis fojtott erotika

Ez a helyszíne a Móricz Zsigmond

Színház új

bemutatójának, amelynek

rendező-koreográfusa Ladányi

Andrea. Ebből aztán az

következik, hogy rányomja a

bélyegét az egész

előadásra a mozgásban

és a beszédben is megjelenő

drámaiság. Mert a mozgással, a

testbeszéddel minden kifejezhető. A

szerelem és a menekülés, az

öröm és a félelem, a

tehetetlenség és a menekülés

ereje.

A világsikert megért Kabaré,

amelyből nagy sikerű film is

készült, a Móricz Zsigmond

Színpadán egy kicsit

halványra sikeredett. Különösen

az első felvonás tűnt

fáradtnak, mintha a szereplők nem hittek

volna benne, hogy az egész kabarés

varázslatot meg tudják teremteni.

Indiszponáltnak tűnt Horváth

Margit Sally szerepében. Ahhoz

képest, amit a Közelebb! című

előadásban nyújtott, most csak az

árnyékát láttuk.

Szerencsére a második felvonásban

sokat javult, végre igazán

megérintette a szerep és a figura, a

korszakban, az életben rejlő

drámaiság.

Lehetséges, hogy ebben szerepe volt a

partnerének is, hiszen Pásztor

Pálnak csak nyomokban sikerült

megmutatnia színészi erejét.

Igazából azt sem nagyon tudta elhitetni

velünk, hogy Sallyhez igazi,

erős érzelem köti, hiszen a fasizmus

megjelenésével úgy hagyja ott a

lányt és Berlint is, mintha ott

se lett volna.

Kitűnő volt Olt

Tamás, a műsorvezető

szerepében. Játékában volt

erő, helyenként a durvaságig

elmenő fizikai jelenlét, ami

mindvégig harmonizált az

előadás üzenetével.

A Kabaré táncosnői

csinosak, erotikusak voltak. Elhitették

velünk (legalábbis a férfiakkal),

hogy egy ilyen jellegű kabarénak

ma is lenne létjogosultsága. Az

előadásnak apró

egyenetlenségei ellenére volt hangulata,

vitte magával a nézőt. A

második részben a lendülettel sem

volt probléma, magára talált a

néző és a színész,

így aztán kompromisszumok

nélkül elmondható, hogy

Ladányi Andrea

emlékezetes előadást rendezett.

Berlin, a húszas, harmincas évek

fordulóján. Szórakozni és

szórakoztatni vágyó,

mámoros, önfeledt város, a

holnapnélküliség boldog

nemtörődömségében,

sodródó

élvetegségében… Egy

nagyvárosnyi Titanic az Adolf

Hitler nevű katasztrofális

jégheggyel való találkozás

előtt öt perccel. A berlini carpe diem

lenyomata és kvintesszenciája a

híres-hírhedt Kit-Kat Klub, ahol

gyönyörűek a lányok,

csábosak a fiúk, telefon van minden

asztalon, és öt percre mindenki kapcsolatba

kerülhet mindenkivel, fülledt az erotika,

olcsó a pezsgő, szabad a csók, az

ágy, az éjszaka – és itt

lép fel a fiatal, ambiciózus

énekesnő, az utolérhetetlen

Sally Bowles. Ebbe a

mesterséges, züllött

mennyországba téved be az ugyancsak

ambiciózus, fiatal amerikai író,

Cliff Bradshaw, és

rögtön áldozatul esik a

tékozló város és

Sally megbabonázó

varázsának. Ám hiába a

vég nélküli mámor, a partik,

az álmok – a mélyben a

világtörténelem egyik

legsötétebb vihara

készülődik, és a

kijózanodás sem várat

sokáig magára.

- Nagy István Attila -