A fejekbe sem ártana egy égősor...

Egyszerűen nem tudom másként nevezni

azt a fajta társadalmi versengést, amikor

egy repülőgép

felszállópályájához

hasonlít az otthonunk, annyi

karácsonyi izzót aggatunk a

házunkra. A szolid

dekoráció ízléses

is lehet, de az amerikai fényben

úszó otthonok

példáját talán

mégsem kellene mindenáron magunkra

erőltetnünk.

Valahogy mégsem ez történik.

Hiába próbálják

belénk ültetni a

csíráját annak, hogy

spóroljunk mert válság van,

nekünk ez mégsem akaródzik.

Fényárban úsztatjuk a

házainkat, s egyesek egészen odáig

„vetemednek”, hogy

életnagyságú

Mikulásokat aggatnak a tetőre.

Sőt, akinek ez nem lenne elég, az egy

teljes rénszarvascsordát is a tetőre

költöztethet szánkóstól

Mikulásostól.

A leginkább elkeserítő ebben az

egészben az, hogy egyesek ezzel az

imitált pompával

próbálják kimutatni azt, hogy:

„Tessék megnézni, mi nálunk

igen nagy a szeretet!” A bökkenő csak

az, hogy mindezt nem az égősorok

számában lehet lemérni, hiszen

lehet ugyanolyan szép és

bensőséges az ünnep kevesebb

pompával és dísszel.

Az üzletek azonban ontják magukból a

rengeteg karácsonyi giccset, hiszen nem

sikerül megértenem azt, hogy mire

gondolhatott egy pink színű

műfenyő piacra dobásakor a

forgalmazó. Valószínűleg

arra, hogy majd csak lesznek olyan zsibbadtak, akik

legyőzhetetlen vágyat éreznek egy

pink fenyőfa iránt. Nos,

valószínűleg nekik van igazuk.

Még mielőtt azt gondolná a kedves

olvasó, hogy díszek

nélkül, egyetlen gyertya mellett egy

üres szobában telhet boldogan egy

karácsony, gyorsan helyesbítek.

Elvégre nem az izzókon vagy azok

hiányán van a hangsúly, hanem

azzal, hogy egyesekkel elszalad a ló. Vagy a

rénszarvas, hiszen nem képesek

megtalálni az arany középutat,

ehelyett mindent teleaggatnak a legnagyobb és

legfényesebb díszekkel, amelyek

a multinál megtalálhatók.

Talán nem ártana, ha a

fény nem csak az ablakokban

gyúlna ki néha, hanem a fejekben is...

• Minden,

ami Karácsony: advent.szon.hu

- M. István -