Előbb a csekk, aztán a lemez

Ilyenkor kénytelen rangsorolni a

kiadásait, vagyis eldönteni, mire futja

majd, mire nem, mi az, amit nélkülözni

tud. Mondhatjuk azt, hogy nem veszünk új

ruhát, nem járunk taxival, nem

eszünk vendéglőben, de ami a

legfontosabb: befizetjük a

számlákat, mert ha

tartozást tartozásra halmozunk,

abból már nem lehet kijönni.

És persze dönthetünk fordítva

is, főleg, ha mindössze arra jut

pénzünk, hogy minden nap étel legyen

az asztalon: nem fizetjük be a csekkeket,

lesz ami lesz.

A baj akkor van, ha szerényebben, de

megélnénk akkor is, ha

hónapról hónapra

kifizetnénk a

köztartozásokat, mégis azt

az utat választjuk, hogy marad a régi,

megszokott életünk, a

gázszámlát,

villanyszámlát,

törlesztőrészletet, iskolai

étkezési csekket vagy a

gépjárműadót meg ott egye a

fene.

Én csak azt mondhatom el, hogy bennünket

otthon mire neveltek: amikor visszamentem a

kollégiumba, a szüleim a kezembe

nyomták a pénzt, és azt

mondták: ez itt az

útiköltséged hazafelé,

ebből fizesd be a kollégiumi

csekket, ebből az

osztálypénzt, a többi a

zsebpénzed, azt csinálsz vele, amit

akarsz. De ha végül nem jut pénz a

csekkre vagy a vonatra, az nagy baj.

Ezért az első, hogy rendezd a

tartozásokat, aztán oszd be

ügyesen a többit. Az már a te dolgod,

hogy sörözöl belőle vagy megveszed

a kedvenc lemezedet.

Talán emiatt volt, hogy később

mindig kifizettem a

villanyszámlát, akkor is, amikor

nehezebb időszak volt az életemben.

Kapcsolódó cikkek:

• Aláírást

gyűjtenek, mert levonnak a

nyírbogáti romák

támogatásaiból

lakáshitel-támogatási

rendszer

rászorulónak?

– a bomba biznisz?

- Zajácz D. Zoltán -