Izzó feszültség Nyíregyházán: elmaradt fizetéseiket követelik a fémmunkások

2009.08.07. 18:45: Szikrányival jobb a

helyzet

A nyíregyházi Ilkovics

László szívesen

legurítana egy jó hideg sört ebben a

nagy melegben, de lassan már nemhogy

folyékony, még pékségi

kenyérre sem futja

fizetéséből, pontosabban

annak hiánya miatt. A harmincas éveiben

járó családapa szintén a

külföldi tulajdonban lévő

luxemburgi cég

nyíregyházi telephelyén,

a Vagép Fém Kft.-nél

dolgozik, s félszáz

munkatársához hasonlóan több

havi bérének

kifizetésére vár.

Jósavárosi panellakásának

ajtaján belépve

gyermeksírás fogad: a 11 hónapos

Lacika éppen most ébredt

fel. Élettársa, Szilvia

és a 13 éves Bettina a

konyhában takarítgat éppen.

– Nem mentem be dolgozni a héten. Nemcsak

azért, mert „betelt a pohár”,

egyszerűen nem telik már buszjegyre

és elemózsiára sem.

Albérletben élünk itt – mutat

körbe a két szobás lakáson,

majd kezébe veszi a polcon tornyosuló

kifizetetlen csekktengert. A feladói

logók helyette árulkodnak: a

távhő, az áram- és a

kábelszolgáltató és egy

bank is megtalálta már a nehéz

sorsú családot. – Hetek óta

kölcsönökből és a

kevéske családi

pótlékból, gyesből

élünk, mivel a munkahelyen

júniustól csak ígéreteket

kaptam fizetés helyett. Tavaly óta

dolgozom a Vagép Fém

Kft.-nél minősített

hegesztőként, sosem volt gond a

munkámmal. Családapaként az lenne

a kötelességem, hogy kenyeret adjak a

családnak, de önhibámon

kívül erre már jó ideje

képtelen vagyok – kesereg

László.

Rendezik a számlát

Öröm az ürömben, hogy a

Kelet-Magyarországban megjelent cikk

után a fémmunkásokat

arról biztosította a

cégvezetés: két héten

belül megkaphatják végre a

júniusi bérüket. Ezt az

információt

Szőkéné Králik

Hajnalka, a kft. titkársági

munkatársa is megerősítette

elektronikus levelében:

„Csütörtökön sikerült

három új megrendelést

szereznünk, melyek

ellenértékét a külföldi

vevő a jövő hét

közepén kifizeti. Így rendezni

tudjuk a munkavállalók

fizetését!”

2009. 08.06. 17:06: A

dolgozóknak pedig nem érdemes... –

írhatnánk mellé rögtön e

szomorú kiegészítést. A

gyár több mint

félszáz dolgozója ugyanis

jó ideje nem kap fizetést

munkaadójától.

Néhányan már fel sem veszik a

munkát, mert arra sincs

pénzük, hogy beutazzanak a telepre

„ingyen dolgozni”, másokban

még pislákol a remény

lángja, így izzó dühvel

és elkeseredettséggel bár, de

tovább ütik a vasat.

Kovács Imre 25 évvel

ezelőtt tanulóként kezdte

pályáját a

vállalatnál. Éppoly

hűségesen végezte

munkáját a cég

fénykorában, mint most, a

termelési visszaesés és az

ebből fakadó gazdasági

nehézségek idején. A

daraboló részlegen dolgozó

két gyermekes családapa tenni

akarása és kitartása máig

töretlen, de mint mondja, fizetés

nélkül képtelenség

megélni.

– A gondok még áprilisban

kezdődtek. Előbb csak napokat, majd heteket

csúszott a bérkifizetés.

Volt, hogy három részletben kaptuk

kézhez a havi jussunkat. Megértőek

voltunk, hiszen magunk is tapasztaltuk, milyen

mély sebeket ejtett a cégen a

gazdasági válság

és a recesszió.

Toleranciánk helyébe azonban augusztusban

mély felháborodás lépett,

hiszen kiderült: hiába várjuk a

júniusi és júliusi

bérünket, az öt hónapon

át elmaradt étkezési

utalványok (összesen 30 ezer Ft) és

az utazási

költségtérítések

rendezését, a Vagép Fém

Kft. büdzséje kong az

ürességtől. A vezetőség a

helyzet ellenére kvázi

„rákényszeríti”

üres zsebű dolgozóit a

munkavégzésre, mondván: csak akkor

remélhetünk fizetést, ha

tovább folyik a termelés. Ha a

feleségem nem dolgozna, egyszerűen

éhen halnánk a két

gyermekünkkel együtt, nem beszélve az

egyre tornyosuló számlákról

és a küszöbön álló

iskolakezdésről – panaszolja

keserűen Imre.

Ami jár, az jár!

Kollégája, a targoncásként

alkalmazott Kósa József

még egyetlen szót sem szólt, arca

visszafogott indulatokról árulkodik.

Végül elmondja: korábban egy

barkácsáruházban dolgozott a

városban, ha sejtette volna, hogy új

munkahelyén így

„kibarkácsolnak” vele, sosem igazol

át a Vagéphez.

– Továbbra is bejárok

melózni, próbálok bízni a

cégvezetés üres

ígéreteiben, de a helyzet egyre

kétségbeejtőbb. Az üzemi

tárgyalások meddő viták,

hiszen hiába gürizünk, nem

látunk belőle pénzt, az elmaradt

egyéb juttatásokról és a

telephelyen uralkodó higiéniai

körülményekről nem is

beszélve. Vita alakult ki nemrégiben a

termelési pauza ideje alatti

állásidő

kifizetéséről is. A cég

szerint ilyenkor az alapbér 80

százaléka jár, a jog szerint a

teljes összeg. Sokan leszámoltak, sokakat

elbocsátottak. Egyesek táppénzre

vonultak, mások

kényszerszabadságukat töltik.

Félszáz kollégámhoz

hasonlóan én továbbra is

munkát és fizetést

szeretnék. Lakáshitelt,

autótörlesztést,

gyerektartást, rezsit kell(ene) fizetnem,

valamint enni és ruházkodni sem

árt néha...

Ön hűséges maradna a

munkahelyéhez, ha

hónapokig nem kapna

fizetést?

A nyíregyházi

Bertli Tibor

megfontolná

döntését: – Ha

olyan munkahelyem lenne, ahol azzal

foglalkoznék, amit szeretek,

akkor vállalnám, hogy

pár hónapig

fizetés nélkül

maradjak. Azt hiszem, ez nem lehetne

hosszabb három

hónapnál, ezután

új munkát

keresnék. Még fiatal

vagyok, így könnyebben

átvészelném,

szemben azokkal, akiknek gyerekeket is

el kell tartaniuk.

Jakab

Árpád

(Nyírbátor):

Magánvállalkozó

vagyok, de ha beleképzelem magam

egy alkalmazott helyébe, akkor

biztosan úgy

döntenék, hogy nem

lennék türelmes a

munkaadómmal szemben.

Mindenképpen új munka

után néznék. A

számlákat rendszeresen

fizetni kell. Minél több

halmozódik fel, a

későbbiekben annál

nehezebb kiegyenlíteni.

Ezért biztosan nem

várnék egyetlen

hónapot sem.

A máriapócsi

Szászné Kiss

Renáta nem maradna

cégénél. –

Szerintem a jelenlegi gazdasági

helyzet nem teszi lehetővé

azt, hogy hosszú

hónapokra fizetés

nélkül maradjak.

Manapság mindenkinek van

kölcsöne,

törlesztőrészlete,

és hiába szeretem, amit

csinálok, a bank nem lesz

elnéző velem szemben. A

hitelek és a rezsi

befizetése mellett a

családot is fenn kell tartani.

Szlávik

Péter

(Nyíregyháza):

Valószínűleg

két-három hónapig

kitartanék a

foglalkozásom mellett, és

bejárnék rendszeresen

dolgozni. Ha nem alakul kedvezően

a helyzet, először a

főnökeimet keresném

meg, hiszen nem biztos, hogy az ő

hibájukból

történt mindez.

Végső esetben a

Munkaügyi

Bírósághoz

fordulnék

megoldásért.

Kiss

Józsefné

nagyhalászi lakos a

következőket mondta: Ha a

munkaadóm nem fizet,

miért dolgozzak?

Felmondanék, és új

munkát keresnék. Ez

manapság nem könnyű,

de a vannak áthidaló

megoldások. Rövid ideig a

munkanélküli segély

is jobb, mintha

egyáltalán nem lenne

jövedelmem.

Bodor

Miklósné

így felelt: Abban az esetben, ha

a főnököm

biztosítana afelől, hogy a

nehéz idők után

kifizeti az elmaradt béremet,

maradnék

körülbelül két

hónapot. Bízom a

főnökömben, ám ha

ez mégsem így

történne, és nem

kapnék továbbra sem

fizetést, más munkahelyet

keresnék.

Bevétel függvénye a

kifizetés

Mi az oka, hogy hosszú hetek óta

képtelen kifizetni 56 dolgozójának

bérét a Vagép

Fém Kft.? Átmeneti

pénzzavarról vagy súlyos

gazdasági vészhelyzetről van

szó? Mikor kaphatják kézhez

jól megérdemelt

fizetésüket az immár

napról napra élő

fémmunkások? –

kerestük fel kérdéseinkkel

Michael Grimme

telephely-igazgatót a Lujza

utcán, aki így válaszolt:

– Vállalatunk

fémmegmunkálással foglalkozik

(autószállító-keret),

melyet vevőink egyedi

kérésére gyártunk

egészen 2 tonnás nagyságig,

lakatos és szerelési munkálatokkal

együtt. Termékeink 95

százalékát

Magyaroszágon kívül,

európai országokba

értékesítjük. Jelenleg

több mint 50 főt foglalkoztatunk. Sajnos,

vállalatunk erősen érintett a

jelenlegi pénzügyi és

gazdasági válságban.

Megrendeléseink az előző évek

értékesítésének 10

százalékát sem érik el.

Megpróbálunk olyan új vevőket

keresni, ezen felül bankokkal

együttműködve napi szinten

válságkezelést

végzünk. A vevőinkkel szemben

rövidebb fizetési

határidőt határozunk meg.

Célunk, hogy minden egyes munkahelyet

megőrizzünk. Mindent megteszünk

azért, hogy munkavállalóink

mihamarabb számlájukon

lássák fizetésüket,

olykor azonban ezt csak részletekben tudjuk

teljesíteni, a beérkező

bevételek függvényében.

mond a jog?

150. § (2) Ha a

munkáltató a

munkavállalót

gazdaságilag indokolt esetben

átmenetileg a

munkaszerződésben

előírtnál

rövidebb munkaidőben

foglalkoztatja, a

munkavállalót a kiesett

munkaidőre - munkaviszonyra

vonatkozó szabály

eltérő rendelkezése

hiányában -

személyi alapbére illeti

meg.

Amennyiben a munkáltató

gazdasági

nehézségei miatt csak az

előírtnál

rövidebb munkaidőben tudja

foglalkoztatni

munkavállalóját,

akkor a kiesett időre

személyi alapbért kell

fizetni, kivéve ha

munkaviszonyra vonatkozó

szabály (pl. kollektív

szerződés) ettől

eltérő fizetési

kötelezettséget nem

állapított meg.

(3) Ha a munkavállaló a

munkáltató

engedélye alapján

mentesül a

munkavégzés alól,

az emiatt kiesett munkaidőre

megállapodásuk szerint

jár díjazás.

(4) A munkavállalót, ha a

munkáltató

működési

körében felmerült

okból nem tud munkát

végezni, az emiatt kiesett

munkaidőre

(állásidő)

személyi alapbére illeti

meg.

A munkavégzés

alóli mentesülés

alapulhat a munkáltató

engedélyén is. Ebben az

esetben a munkáltató

és a munkavállaló

együttesen állapodnak meg

abban, hogy jár e

díjazás erre az

időtartamra, ha igen, akkor mi a

számítás alapja.

Az ún.

állásidőre, amikor a

munkáltató

működésében

felmerült okból nem tudja

munkával ellátni

munkavállalóját,

akkor a kiesett munkaidőre, a

személyi alapbére illeti

meg a munkavállalót.

Kapcsolódó hírek:

Legfrissebb megyei

híreink: Megyénk

történéséiről Ön

sem maradhat le! Kövesse figyelemmel naponta

megyénk eseményeit.

Rendőrségi

hírek első kézből:

Balesetet látott útközben?

Szeretné tudni, milyen

bűncselekményeket követtek el

megyénkben? Itt a helye!

Sporthírek minden

mennyiségben: Országos és

helyi hírek a sport

világából.

- Palicz István -