A Tisza bölcsője ringatta Szakszon Pétert

Mezőladányban, a

Tiszától karnyújtásnyira

született 1935-ben. A kisvárdai

Bessenyei György Állami

Reálgimnáziumban

érettségizett 1954-ben. Innen a budapesti

műegyetemre került (akkori teljes

nevén: Építésipari

és Közlekedési Műszaki

Egyetem), ahol 1959-ben szerzett diplomát

vízépítési szakon.
Szakszon Péter első

munkahelye 1959. június 1-jétől a

Nyíregyházi Vízügyi

Igazgatóság, ahol

gyakornok-mérnökként kezdte

pályafutását.

– A diploma megszerzése

előtt két nyáron is itt voltam

gyakorlaton – meséli. – Amikor

dönteni kellett, hová szegődjek, nem

az volt a fontos, milyen esetleges karrier vár

rám például a

fővárosban vagy Győrben,

ahonnan ugyancsak kaptam ajánlatot, hanem az,

hogy itt laktak szüleim, akiktől nem akartam

távol kerülni. Így aztán

Nyíregyházát

választottam, s maradtam is itt egészen

nyugdíjba vonulásomig. Sőt,

azóta is itt élek, s ha áradnak

folyóink, vagy a belvíz ellen kell

védekezni, az igazgatóság mindig

megtalál.

Így találta meg 2006-ban is, amikor

Tiszabercelnél volt harmadfokú

az árvízvédelmi

készültség. E sorok

írója akkor találkozott

Szakszon Péterrel

először. Bár elég

fenyegető volt a Tisza, a szakember

magabiztossága és

határozottsága megnyugtatott.

Aztán a töltésen tettünk egy

„kirándulást”, ahol

megmutatta a veszélyes árvízi

jelenségeket, többek között egy

buzgárt is. Ha ezt nem fogják meg

idejében, igen komoly gondot tud okozni.

– Tervezéssel, kivitelezéssel

foglalkoztam, voltam a vízrendezési

osztály vezetője is. Mert, ugye, a

vízügyi szakember, ha nem

védekezik, akkor tervez, meg épít,

hogy ha helyzet lenne, elhárítható

legyen a veszélyt.

– Gyakran helyeztek más-más

beosztásba. Előfordult, hogy nem is a

közvetlen főnökömtől tudtam

meg: más feladatot kapok. Tudja, úgy van

ez, az embert bedobják a mély

vízbe. Aki kiúszik, arra

következő alkalommal is

számítanak, mert ahogy feletteseim

mondták: megoldod te azt a saját

elképzelésed, józan eszed

és szakértelmed alapján. Meg

kellett hát tanulni, hogy a vízügyes

szakmán belül minden területen otthon

legyek. Engem sose zavart ez, hiszen – ahogy

mondani szokták – a

változatosság

gyönyörködtet. Mindig fontos volt, hogy

az emberekkel való élő kapcsolat

felhőtlen legyen, hiszen a sikeres ár- vagy

belvízi védekezés igen komoly

szervezettséget igényel.

– Amióta a pályán vagyok,

minden ár- és belvíznél a

helyszínen védekeztem. 1970-ben

éppen a Tiszán

Záhonynál voltam

védelemvezető. Itt kaptam egy telefont. Az

igazgató megkérdezte, hol vagyok. Mondom,

Záhonynál. Na akkor irány

a Szamos meg a Túr. Mert ott

vannak nagy gondok, átszakadt a Szamos

gátja.

Aztán 1971-72-ben jött a

töltésépítés: 34

kilométert gátat emeltünk két

év alatt. 2001-ben, amikor

Tarpánál átszakadt a

gát, Tiszabecs

térségében

védekeztünk. Huszonnégy óra

alatt 4 kilométer nyúlgátat

építettünk. Persze közben is

voltak kemény helyzetek, de ez a kettő volt

igazán vészterhes.

1994-ben vált le a termelési

részleg az igazgatóságról

központi intézkedés nyomán

és akkor Szakszon Péter

a Fetivíz Kft. főmérnöke lett.

Innen vonult nyugdíjba 1996-ban.

– Ma már nem nagyon vállalok

munkát, csak akkor, ha védekezni kell.

Rám mindig számíthatnak.

Így volt ez 2006-ban, amikor

Tiszabercenél, majd

Záhonynál volt rám

szükség. Jól ismerem azokat, akik

bajban ott vannak a töltésen, hiszen

például a mostani garbolci

gátőr nagyapjával védekeztem

együtt 1970-ben. A Tisza mellett

nőttem fel, korán megtanultam, hogy a

folyó, bizony, olykor haragos.

Két gyermeke (Valéria,

Péter) és hat

unokája van. Felesége az

egészségügyi

szakközépiskola pedagógusa, majd

nyugdíjba vonulása előtt

igazgatóhelyettese volt. Mindkét

gyermekük a műegyetemen végzett

építőipari

útépítő, illetve statikus

szakon. A legidősebb –

húszéves – unokája is a

műegyetemre jár. A gyerekekkel,

unokákkal napi kapcsolatban van, szinte hetente

találkozik velük, bár ők nem

Nyíregyházán, hanem

Debrecenben, illetve Budapesten

élnek.

– Engem sose kellett ösztökélni,

hogy tanuljak. Ha egyszer eldöntöttem, akkor

tűzön-vízen keresztül is

megvalósítottam, amit

eltökéltem. Így voltak ezzel

gyermekeim is. Őket se nagyon kellett biztatni. A

munkában sem kellett kétszer

elmagyarázni, mi a feladat.

Szakszon Péter ötven

éve vette át a műegyetemen

diplomáját. 2009. május

21-én pedig az aranydiplomát. Persze,

találkozót is tartottak. Jöttek

Amerikából,

Kanadából,

Németországból.

– Kiváló évfolyam volt.

Sajnos, sokan már nem élnek, vagy

betegség miatt nem tudtak eljönni. De

azért az évfolyamnak több mint a

fele ott volt.

– A rangok és a pozíciók

sose foglalkoztattak, csak a szakma. De ebben nagyon

magabiztosnak kellett lenni, mert vészhelyzetben

előfordult, hogy politikai síkra

akarták terelni az ügyet, s ezt csak

maximális szakmai

felkészültséggel lehetett

kivédeni.

- Györke László -