Ellopott méltóság

Nem az a bajom az áruházi

biztonsági őrökkel, hogy a

munkájukat végzik, sokkal inkább

az arroganciájuk és a

bunkóságuk bosszant. Kisistennek

képzelik magukat, holott tehetetlen,

„béna kacsák”, akiknek

jóformán csak hápogni van joguk

– summázta véleményét

tegnap az egyik járókelő, akit a

napokban alázott porig egy „zord

Zorró” az egyik belvárosi

üzletben – feleslegesen. A

történetet hallva egyre inkább

nyilvánvalóvá vált: a

vagyonvédelmi ellenőrzés

merítőhálóján

fennakadt asszony nem az eljárás

szükségességét és

szabályosságát vitatta, sokkal

inkább a bántó hangnem és

az udvariasság teljes hiánya ingerelte

fel.

Valljuk be, egy ilyen eljárás, még

akkor is nagyon ciki, ha az ember tiszta

lelkiismerettel, bűntelenül veti alá

magát az

átvilágításnak, hiszen

minden szem rá szegeződik a

pénztárnál. Ha ehhez

még szándékos

lejáratás is társul, a pokol csak

fokozódik. Talán kevesen tudják,

de ilyenkor nem muszáj az

eladótérben bizonygatnunk, hogy nincs

rejtegetnivalónk, diszkrétebb

körülmények között, a

közeli irodában is megtehetjük ezt. A

csinos hölgyek megnyugtatására

mondom: motozásról és

vetkőztetésről szó sem lehet,

az őr úr (alapos inkokkal)

mindössze kérheti, hogy a

vevő pakoljon ki

táskájából és

ruhája zsebeiből.

Ideje lenne megszoknunk, hogy ne érezzünk

megalázónak egy-egy

ellenőrzést, hiszen ez hozzátartozik

a vagyonvédelemhez.

Megértésünkért cserébe

ugyanakkor joggal várhatunk el jogilag és

emberileg is korrekt, tisztességes

eljárást.

- Palicz István -