Nem hívott mentőt, ehelyett elásta az élettársát

– Kezdetben nehezen tudtuk együttműködésre bírni, de később egyre több információt osztott meg velünk: ha elmegyenge lenne, erre nem lett volna képes. Enyhe mentális retardáció jeleit mutatja, a mérhető tudásanyagánál jobbak a gyakorlati készségei, a szociális és morális érzelmei torzultak. Hárításba, tagadásba menekült, de a beszámítási képessége nem volt korlátozva akkor, amikor a brutális tettét elkövette alárendelt áldozatával szemben – ezt állapították meg dr. Bárdos Lajos és dr. Dobra Mária igazságügyi elmeorvos-szakértők R. M.-ről, aki a vád szerint 2022. március 11-én élve elásta az élettársát. A nő halála erőszakos úton következett be: az igazságügyi orvosszakértők a boncolás során találtak gyógyuló bordatörést, zúzódásokat, bevérzéseket, a hörgőkben, a légutakban és a tüdőben pedig homok volt. Fulladás következtében halt meg, de orvosi kezelés nélkül – vagy akár azzal együtt is – a hashártyagyulladása is végzetes lehetett volna.

Húsklopfolóval ütötte

A vármegyei főügyészség vádirata szerint R. M. és a sértett 2021 óta éltek együtt Nyírvasváriban, de gyakran veszekedtek. 2022. március 9-én a vádlott egy fadarabbal fejen és lábon ütötte a nőt, egy húsklopfolóval pedig kétszer a hátára ütött. Két nappal később a férfi arra ért haza, hogy a nő eszméletlen. Tartva a büntetéstől, a házuk udvarán található istállóban elásta a még életjeleket mutató nőt. A vádirattal szemben a férfi azt állítja: azért ásta el az élettársát, mert azt hitte, hogy halott. R. M., aki sem írni, sem olvasni nem tud, a tavaly decemberi tárgyaláson úgy fogalmazott: amikor meglátta a feleségét – így nevezte az élettársát – holtan, sokkot kapott, ezért nem tudta felfogni, mit cselekszik. – Ordítva ráztam, nyomkodtam a mellkasát, meg akartam menteni. Nem fogtam fel, hogy mit teszek: zsákot húztam rá, majd az ólban ásóval és hólapáttal ástam egy gödröt, s beletettem – mondta korábban. 

Ellentmondások a vallomásaiban

Az eddigi vallomásai ellentmondásosak: gyanúsítotti kihallgatásakor elismerte, hogy bántalmazta a nőt, később azt mondta, nem tett ilyet. Egyszer úgy emlékezett, hogy a tragédia előtt az asszony nem érezte rosszul magát, máskor viszont kijelentette: A. a végzetes napon gyengélkedett. Kezdetben a vallomásaiban nem szerepelt, hogy a nő elásása előtt bárkitől is segítséget kért volna, utána pedig azt mondta, hogy több rokonához is elment, miután halottnak hitte a nőt. Ez utóbbit erősítette meg kedden a Nyíregyházi Törvényszéken a férfi unokaöccse: mint mondta, R. M. átrohant hozzájuk és kérte, hogy a korábban ápolóként dolgozó élettársa menjen át hozzájuk, mert attól fél, hogy a felesége meghalt. J. M. elmondta, hogy a nő ezt megtette, hazaérve pedig azt mondta neki, A. meghalt – ám ezek után egyikük sem hívta sem a rendőrséget, sem a mentőket: úgy tettek, mintha mi sem történt volna. A nő pedig, akinek a vallomása nagyon fontos lenne a bizonyítási eljárás szempontjából, eltűnt, és bár többször is beidézték tanúskodni, egyszer sem jelent meg.

Tudatos cselekvéssor

A keddi tárgyaláson Dr. Gál Anikó törvényszéki bíró arra volt kíváncsi, R. M. van-e olyan szellemi állapotban, hogy tudatosan módosítsa a vallomásait, a szakértők pedig azt mondták, igen. 

Szöllősi Heléna igazságügyi pszichológus szakértő kifejtette: a férfi morálisan fejletlen, és bár megérti a szabályokat, nem törekszik azok betartására, kötődni pedig csak önző és primitív módon képes. Nincsenek céljai, vágyai, illetve ezek csak az alapszükségletekre korlátozódnak, a problémamegoldási repertoárja szűkös: minden felmerülő nehézséget agresszióval kezel. Amikor észlelte, hogy a nő nincs jól, összezavarodott, de amit ezt követően tett – a nőre zsákot húzott, gödröt ásott, arra fát pakolt, majd lelakatolta az istállót –, megtervezett és tudatosan végiggondolt cselekvéssor. Mindennek az volt a célja, hogy eltussolja a bűncselekményt. Az ilyen kiélezett élethelyzetekben gyakran előfordul az ún. Ganser-szindróma, a pszichogén homály, amikor valaki meghamisítja a valóságot és szinte gyermeki szintre süllyed vissza, de ez csak pár napig tart, s utána felszínre kerülnek az ismeretei – ebben az esetben is ez történt. R. M. szerette az élettársát, és nem tudja elfogadni, hogy meghalt, azt pedig különösen, hogy a halálát ő okozta – mondta a szakértő.