Felfoghatatlan tragédia: már csak ígéret marad a 30-as torta

Tavaly január 12-én éjszaka, intézkedés közben késsel sebezte halálra egy őrjöngő férfi Baumann Péter rendőr főhadnagyot egy újbudai társasházban. Szolgált és védett, legfőbb feladatáért, hogy megvédje az embereket, az életét áldozta. Két társát, Dobos László rendőr törzszászlóst és Kállai László rendőr főtörzszászlóst a támadó súlyosan megsebesítette. Szülei nem tudtak elbúcsúzni tőle, mert mire felért velünk Budapestre az autó, már a patológiára kellett menniük. Megható videót posztolt a Budapesti Rendőr-főkapitányság a hős rendőr emlékére.

Rettenetes hír

Jáger István rendőr ezredes a szörnyű éjszakán ahogy tudomást szerzett az esetről, azonnal autóba ült és a helyszínre sietett. – A kollégákat a mentőautóban orvosi ellátásban részesítették éppen, Baumann Peti kollégánk életéért pedig küzdöttek. A mai napig is még több alkalommal előfordul, hogy felkapom a fejem, ha a rádióba hasonló hangú kolléga szól bele, mint amilyen a Petié volt. Roppant víg kedélyű, de kötelességtudó, fegyelmezett is volt. A rettenetes hírt éjfél után 35 perccel kaptuk: elhunyt Peti a kórházban – mondta az ezredes elérzékenyülve, és hozzátette: a másik két rendőr állapota nem volt életveszélyes, viszont súlyos sérüléseket szenvedtek a szúrások következtében, Dobos Lászlót az otthonában, Kállai Lászlót a kórházban látogatták meg.

Mindig rendőrnek készült

Nemes Enikő Erzsébet, Baumann Péter édesanyja a könnyeivel küszködve mesélte, hogy két éve István fia születésnapjára vitt tortát, Péterére akkor a 28-as gyertya került, de megígérte neki, hogy két év múlva neki is hozza a 30-as tortát. – Ezt már nem tudom neki megadni – mondta sírva, elcsukló hangon. – Peti kiskorától kezdve nagyon jó gyerek volt, 1993. február 3-án született, már az óvodai farsangokon is vagy seriffnek, huszárnak vagy rendőrnek öltözött. Mindig ilyen irányba húzott a szíve – fogalmazott az édesanya, és megjegyezte: az általános iskola végén a pályaválasztását is ez határozta meg. Édesapja Baumann János elmesélte, hogy pont akkor nyert felvételit, amikor nagyon nehéz volt bejutni, magas volt a ponthatár is, olyan sok volt a jelentkező. – Amikor eldöntötte, hogy hova jelentkezik, a tőle nem megszokott módon, nagyon elkezdett tanulni, készülni, és magas pontszámmal jutott be – mondta büszkén az apa.

A hivatásának élt

A testvére István úgy emlékezett rá, hogy mindig vidám volt, amikor belépett egy szobába, mindenki boldogabb lett, ilyen kisugárzása volt. Nagyon szerette a hivatását, mindig örömmel ment be dolgozni, nem munkaként fogta fel. A kollégái voltak a második családja, nagyon szerette őket, jól érezte magát velük. A barátai és egyben munkatársai is megerősítették, hogy Péter mindenkin segített akin csak tudott akár szolgálatban, akár a magánéletben, mindig lehetett rá számítani. Vigmond Szabolcs és Vigmond-Ritecz Eszter főtörzsőrmesterek hálájukat fejezték ki Péter szüleinek is, hogy egy ilyen tiszta szívű, jó lelkű embert neveltek belőle. – Először 2012-ben találkoztam vele a miskolci szakközépiskolában, amikor oda jött tanulni én másodéves voltam. Sokat utaztunk együtt, hiszen én is Szabolcsból származom, és egy baráti társaságba is kerültünk. Majd Budapesten is ugyanabban a kerületben dolgoztunk, de munkán kívül is sokat jártunk össze. Igazi rendőr volt, mindig 110%-ot nyújtott, amellett hogy mindig jó kedélyű volt, mindig összekovácsolta a társaságot is – részletezte Vigmond Szabolcs. Benke Kitti rendőr törzsőrmester is a könnyeivel küszködve mesélte, hogy Péter soha nem hagyott cserben senkit, és nagyon jó hangulatban teltek Péterrel a nehéz munkanapok is.