A saját kádjába fojtották bele a férfit Porcsalmán

Egy adminisztrációs hiba miatt J. M.-t és Á. F.-t a szerdai tárgyalás kezdőidőpontja után negyedórával később vitték csak be a bv-intézet elkülönített helyiségébe szerdán, így kaptak még 15 percet a sorstól, amíg enyhe ítéletben reménykedhettek. Ám a Nyíregyházi Törvényszék bírója, dr. Bartha Andrea mindkettejüket 20-20 év szabadságvesztésre ítélte, miután bűnösnek mondta ki őket védekezésre képtelen személy sérelmére, nyereségvágyból, tettestársként elkövetett emberölésben. A büntetést fegyházban kell letölteniük, feltételes szabadságra nem bocsáthatók.  

A szalonnáért visszament

Az ítéleti tényállás szerint J. M. és Á. F. tavaly februárban pénzt akartak szerezni a Porcsalmán élő F. Andrástól. A 66 éves férfi 20-án kapott nyugdíjat, a 40 éves nő és 20 éves unokaöccse pedig másnap este megjelentek nála. J. M. a férfit borral kínálta, majd a poharába tette a magával vitt, porrá zúzott altatót. Miután a sértett megitta az italt, elbódult. A vádlottak pénz után kezdtek kutatni a lakásban, azonban a férfi magához tért. Erre a fürdőszobába vonszolták, majd fiatal fiú az ittas és bódult házigazda fejét a fürdőkádba nyomta – abban körülbelül 40 centiméter magasan víz állt –, miközben nő lefogta a kezét, hogy ne tudjon védekezni. F. András megfulladt, a vádlottak pedig magukhoz vettek 290 ezer forint készpénzt, konzerveket, levesporokat, dohányt, cukrot, kávét, s távoztak. J. M. később visszatért, s a szalonnát is elvitte.
A holttestre másnap reggel a férfi egyik rokona talált rá – ő egy áprilisi tárgyaláson azt mondta, olyan volt, mintha a férfi belehajolt volna a kádba, és amikor kivették, lila volt a feje.

Egymást vádolták

Dr. Bartha Andrea elmondta: a vádlottak az eljárás alatt többféleképpen is előadták a történteket, először egymásra tettek terhelő vallomást.
– J. M. azt mondta, a pénz ellopása az unokaöccse ötlete volt, s hogy nem tudott arról, a fiú mit tett az öreggel a fürdőszobában. Csupán azt ismerte el, hogy begyógyszerezte a későbbi áldozatot, és a lopásban is bűnösnek vallotta magát. Á. F. kezdetben azt vallotta, hogy a nő akarta vízbe fojtani a sértettet, akinek ő segíteni akart, de sokkot kapott és elhagyta a helyszínt. Később úgy fogalmazott: kikísérte a férfit a fürdőszobába, majd magára hagyta – ismertette a részleteket dr. Bartha Andrea, majd hozzátette: a bíróság nem fogadta el a vádlottak  vallomását.

– J. M. a zárkatársainak elmondta, hogy ők ölték meg F. A.-t, és olyan részleteket is közölt – például azt, hogy kék színű pohárból ivott a sértett vagy hogy rángatózott, amikor a fejét a víz alá nyomták –, amiket rajtuk kívül senki sem tudhatott. A társai még cukkolták is, hogy egy szalonna miatt nem kellett volna megölniük a férfit, mire azt felelte: ő nem ölt, csak a kezét szorította le. A bizonyítékok alátámasztják a tanúk vallomását – mondta dr. Bartha Andrea.

– Á. F. a börtönben kézzel írta le a beismerő vallomását, amiben hat oldalon keresztül részletezte annak az estének a történéseit. Később azt mondta, a zárkatársai beszélték rá ennek megírására, s hogy ő a vádirat alapján számolt be a cselekményükről, ám ez nem állja meg a helyét, többek között azért sem, mert a vádirat nem volt olyan részletes, mint az ő vallomása.

Nem férhet hozzá kétség

– Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy az idős férfi megfulladt. A tarkóján ütésre, ütődésre, leszorításra utaló sérüléseket talált és kijelentette: nem történhetett baleset, a férfi fejét erőszakkal nyomták a víz alá. Á. F. a már említett beismerő vallomásában úgy fogalmazott: „... mozgott erélyesen, s pár perc után megfulladt”.

– Az elmeorvos szakértő szerint a nő enyhe mértékben volt korlátozva a cselekmény elkövetésekor, míg társa egyáltalán nem, tisztában voltak cselekedetük súlyával és következményeivel. J. M. vallomását ellentmondásosság és következetlenség jellemezte, a fiú arcán pedig bűntudat jelent meg, amikor az esetről beszélt – mondta a bíró, s kijelentette: nem férhet kétség ahhoz, hogy azért vitték be a férfit a fürdőszobába, hogy elhallgattassák, és bár az eredeti szándékuk nem az volt, hogy megöljék F. A-t., amikor felébredt, rögtönözniük kellett.

Az életösztöne erős volt

– Az is egyértelmű, hogy társtettesként követték el a bűncselekményt: önmagában erre egyikük sem lett volna képes. És bár az idős férfi súlyos alkoholos befolyásoltság alatt állt, s a vérében és vizeletében kimutatták az altató nyomait is, az életösztön dolgozott benne – ezért volt szükség arra, hogy J. M. leszorítsa a kezeit, amíg a társa a fejét a víz alá nyomta. Azt, hogy védekezésre képtelen állapotban volt, maguk a vádlottak idézték elő – indokolta részletesen a minősítéseket dr. Bartha Andrea. Enyhítő körülményként értékelte a büntetlen előéletüket, s a II. rendű vádlott fiatal korát, súlyosítóként a társas elkövetést, a több minősítő körülményt, az I. rendű vádlott esetében pedig a kezdeményező szerepet – ezeket figyelembe véve hozott ítéletet, ami nem jogerős.

Dr. Bojté Gizella, J. M. kirendelt védője szerint kifosztás történt, ezért eltérő jogi minősítés érdekében jelentett be fellebbezést, akárcsak Á. F. kirendelt védője, dr. Kovács Zoltán, aki emellett felmentésért és enyhébb büntetés kiszabásáért fellebbezett. Dr. Mészáros Attila sem fogadta el az ítéletet: az ügyész életfogytig tartó szabadságvesztést kért a vádlottakra.