„Nem voltam ura a cselekedeteimnek”

Címkék#kegyetlenség #kísérlet #emberölés

– Fékezhetetlen indulat tört elő belőlem, nincs magyarázat arra, amit tettem – mondta a feleségét összeszurkáló férfi.

Száraz Anita

Fotó: Sipeki Péter

– Nincs rá szó, hogy mennyire megbántam, amit tettem. Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak – bárcsak jóvá tehetném! Ezt mondta kedden a Nyíregyházi Törvényszéken a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletével vádolt Sz. D. aki tavaly szeptemberben előbb egy húsklopfolóval bántalmazta, majd többször megszúrta a feleségét, úgy, hogy közben a kislányuk a másik szobában aludt. A nőnek sikerült kimenekülnie a lakásból, és miután egy szomszédjától segítséget kért, összeesett. Az életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg.

Szerelem volt első látásra

A fiatal férfi távmeghallgatással vett részt a tárgyaláson, és a bíró, dr. Polyák Mónika kérdésére közölte: bűnösnek érzi magát, de nem a váddal megegyezően.

– Az edzőteremben ismerkedtünk meg, szerelem volt első látásra. Mind a ketten úgy éreztük, megtaláltuk azt az embert, aki mellett szeretnénk leélni az életünket. Mindenünk megvolt: autók, lakások, és elmondhatatlanul boldogok voltunk, különösen akkor, amikor kiderült, hogy szülők leszünk. A kislányunk 2021 januárjában született meg, ám alig volt két hónapos, amikor a feleségem, aki személyi edző, azt mondta, visszamegy dolgozni. Én ezt túl korainak tartottam, mert szerintem ekkor egy anyának a gyermeke mellett van a helye.

– Egyre többet veszekedtünk, egyrészt az anyagiak miatt, mert neki nem volt elég, amit kerestem, másrészt azért, mert lerázta magáról a szülői kötelezettségeit. Többször elmondta, hogy hiányzik neki a korábbi élete, amikor szabad volt, és azt csinált, amit akart. Rendszeresen eljárt bulizni a barátnőivel, még a születésnapján is inkább velük akart lenni, és nem velem. Sokszor töltötte az éjszakákat a nyíregyházi lakásban, szórakozni járt, és úgy viselkedett, ahogy egy anyának, egy feleségnek nem illik. 2022 júliusában úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk külön, de sokat találkoztunk, és egy ideig úgy tűnt, megmenthetjük a kapcsolatunkat.

Azt mondta, megbosszulja

– Ám úgy vállalt vendégeket, hogy szinte mindig este hétkor-nyolckor végzett, és emiatt sokat veszekedtünk, mert úgy éreztem, a munkája csak alibi ahhoz, hogy ne kelljen a kislányunkkal foglalkozni. Borzasztóan megviselt ez a helyzet, és tavaly augusztusban közelebbi kapcsolatba kerültünk egy ismerősömmel. A feleségem ezt megtudta, és azt mondta, úgy fogja ezt megbosszulni, hogy az a legjobban fájjon. Egy üzenetből megtudtam, hogy felkínálkozott egy régi ismerősének, de megbeszéltük, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat. Szakítottam a az előbb említett hölggyel, ám a feleségem nem tartotta magát ahhoz, amit megígért, továbbra is találkozott a férfival. Rajtam kezdett elhatalmasodni a pánik. Féltem, hogy elveszítem, és attól tartottam, hogy megőrülök. Öngyilkos akartam lenni, de a kislányomra gondoltam, és végül nem tettem kárt magamban – mondta a férfi, aki a kis híján végzetessé vált napot megelőző délutánról is részletesen beszélt.

Pánikba esett

– Szeptember 29-én úgy éreztem, nem bírom tovább, a feleségem pedig elzárkózott attól, hogy meghallgasson. A korábban megbeszéltek szerint a kislányunknak aznap nála kellett volna aludnia, hiszen másnap én korán mentem dolgozni, de délután felhívott és azt mondta, egy barátnőjével tölti az estét, ezért legyen nálam a kicsi, majd reggel érte jön és elviszi bölcsődébe. Azt is hozzátette, hogy elromlott a telefontöltője, ezért nem fogom tudni elérni. Rossz érzésem volt, aludni sem bírtam. Hajnali négy óra körül úgy döntöttem, hogy elmegyek cigarettát venni. A kislányunk aludt, a telefonomon néztem a ház kamerafelvételeit, láttam, hogy nem ébredt fel. Út közben elfordultam a nyíregyházi lakásunk felé, és bementem, de ő nem volt ott. Tudtam, hogy hol lakik a korábban említett férfi, és odamentem. Felhívtam a feleségemet, és megkérdeztem, hogy mikor jön a kislányunkért, és alig telt el pár perc, a férfival kijöttek a házból. Meglátott és visszaszaladt, én pedig hazamentem a nyírteleki házunkba. Teljesen összeomlottam. Kicsivel később megjelent, zavart volt és amikor kérdőre vontam, azt mondta, a barátnőjével volt. A saját szememmel láttam, hogy kijött a férfi házából, ő pedig a szemembe hazudott. Fékezhetetlen indulat tört elő belőlem, nem voltam ura a cselekedeteimnek. Mindez a konyhával egybeépített ebédlőben történt, én pedig a fiókból elővettem egy klopfolót és hozzá vágtam. Utána egy késsel összeszurkáltam, majd kimentem a szerszámos fészerbe, bevittem egy baltát és egy szikét – ott feküdt véresen, én pedig pánikba estem, mert nem értettem, mi történt. Csak arra gondoltam, hogy meg akarok halni, ezért felvágtam az ereket a csuklómon, a nyakamon és a combomon, majd beálltam a meleg víz alá, hogy elvérezzek – ezt mondta Sz. D., és megismételte, amit az előkészítő ülésen is elmondott. Úgy fogalmazott: nem tud magyarázatot adni arra, amit tett. Bántotta a gyermeke anyját, azt a nőt, akit mindennél jobban szeretett.