"Amikor ott egy gázpalack, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat, minimum 100 százalékot kell nyújtani"

Láttam nyakig elmerülni a jeges Bujtosi-tó vizében, hogy a jégről mentési gyakorlaton minden jelen lévő egység kihúzhassa a tóból. Láttam légzésvédelmi eszközben teljes felszereléssel a lépcsőfutó versenyen 50 másodperc alatt felrohanni a Bánki-kollégium 9. emeletére, s azt is, amikor az örökösföldi paneltűzben a füsttel elárasztott épületből fáradtan, de megkönnyebbülten lépett ki a karján egy gyerekkel. Most először láttam az íróasztal mögött ülni. Oszlár Gábor tűzoltó őrnagy, július elsejétől a Nyíregyházi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság megbízott parancsnoka, azt mondja, helyettesként is volt papírmunkája, ez sem ismeretlen terület számára. 
 

Nagyobb kalandot keresett 

– A különböző tervek elkészítése, szolgálatszervezési, hatósági részfeladatokkal korábban is volt adminisztratív teendőm. S abban bízom, megbízott parancsnokként sem lesz több az ilyenfajta munkám. Természetesen éles helyzetekben is ott leszek a helyszínen, ahol oltani, menteni kell – magyarázza az őrnagy, mert a parancsnok életének ez is fontos része, kettes riasztási fokozatnál pedig kötelező vonulnia vagy a parancsnoknak, vagy az általa megbízott tűzoltónak. Míg felidézzük a hivatásos állományban eltöltött eddigi 20 évet, kiderül, mindig valami nagy esettel indult pályafutásának egy-egy új szakasza. 
A középiskola után nem igazán tudta, milyen pályát is választana, a katonaság jó ötletnek tűnt, elvégezte a kétéves kiképző iskolát is, egy évet Tatán szolgált. 
– Jó volt egy kalandnak, de éreztem, hogy nem ez az én utam, nem erre vágyom. Ezért választottam egy nagyobb kalandot – mondja, és közben nevet. – A katasztrófavédelemnél 2001-ben lettem gépjárművezető, két évvel később pedig kértem, hogy Nyíregyházán a hivatásos tűzoltósághoz kerüljek, és beosztott tűzoltóként elkezdtem dolgozni, ami nem munka: életre szóló szerelem, hivatás, elkötelezettség. A kezdet a tarpai árvíz miatt maradandó emlék, 2003 pedig egy hatalmas viharkár miatt. Frissen megbízott parancsnokként egy nyolcméteres lángokkal égő szemétteleptűzzel kezdett. 

Hősies helytállás 

Maximalista, megszállott, jó értelemben vett őrült, és egyfajta példakép az idősebb és fiatal kollégák között is – jellemezték társai, és csak annyit jegyez meg, maximalizmus nélkül tűzoltó nem létezhet. 
 

Megsaccolni sem tudja, két évtized alatt hány esethez, tűzhöz, műszaki mentéshez vonult, de azt tudja, ma is ugyanazzal a hihetetlen adrenalinszinttel indul egy avartűzhöz is, mint a kezdetekkor. És akkor is a helyszínre siet, ha pár perccel azelőtt ért haza… 

Életveszélyes gázpalackok 

Amikor egy, a legemlékezetesebb eset felidézésére kérem, sok-sok emlékkép ugrik be. Mátészalkát említi, ahová segíteni érkeztek az ottani tűzoltóknak, mert az egyik gyárban egy csarnoképület égett, és nagyon komoly helytállásra volt szükség hosszú időn át. Felidéz gázpalackos tüzeket, ahol nem csak több palackot kellett kihozniuk, de az ártalmatlanításhoz mesterlövészre is szükség volt. 
– Az acetilén gázpalacktól félünk a legjobban. Bár ez nem is igazán félelem, hanem alázat, hogy megfelelően kezeljük a helyzetet, és hajtsuk végre a visszahűtési feladatot. A Debreceni úton a kárpitos üzemtűznél 40 fokos hőségben oltani iszonyatosan megterhelő volt, és sajnos történnek tragédiák, melyek az emberben nagyon megmaradnak, azok a legnehezebbek. Az esetek legnagyobb részében tudunk segíteni a balesetet szenvedett embereknek. A mi felelősségünk, hogy a lehető leghamarabb odaérjük, szakszerűen kiemeljük a sérülteket, és adjuk át a mentőknek – mondja, és egy baktalórántházi balesetet említ, ahol minden erőfeszítés ellenére már nem lehetett az autóban ülő gyerekek életét megmenteni. – Ezek nagyon nehéz pillanatok, beégnek az ember tudatába, ahogy a megmentett életek, amikor elhangzik egy halk köszönet vagy látjuk a hálás pillantást – jegyzi meg. Emlékezetes év 2019, amikor a Fazekas János téren volt paneltűz, előtte a Vasvári Pál utcán egy hetedik emeleti erkély és szoba lángolt, majd az Ószőlő utcán a negyedik emeleten égett teljes terjedelmében egy lakás. 
A középmagas épületeknél – tízemeletes panelházakban – az életmentés a legnagyobb kihívás, hogy mindenki épségben kijusson onnan. Senkit nem lehet bent hagyni, a legnagyobb problémát pedig a füst jelenti. Amikor le kell hozni, ki kell menteni 100 embert egy épületből, az megterhelő, állománypróbáló feladat, amit a lehető leg­gyorsabban és legjobban oldanak meg. 

Kiváló állomány 

Oszlár Gábor azt mondja, szerencséje van, egy nagyon jó csapatot vett át az elődjétől. A káreseteknél bizonyít egy tűzoltó igazán, és a nyíregyházi tűzoltók munkájáról, helytállásáról mindig elismerően nyilatkoznak, legyen az árvíz elleni védekezés, viharkár felszámolása az ország bármely pontján. 
 

A tűzoltó őrnagy szeretne jó parancsnok lenni, hogy hiteles maradjon, s fenntartsa az elkötelezettséget az állomány tagjaiban. Szeretné megtartani és gyarapítani az értékeket, a tűzoltóhagyományt és -múltat megőrizni, továbbvinni. Elismeréssel szól az önkormányzati és önkéntes tűzoltókról is, az pedig mindenképp pozitív a jövőre nézve, hogy van utánpótlás, vannak fiatal, lelkes tűzoltók. 
Szabadidejében, ha van, örül a családdal együtt töltött időnek. Ami teljesen ki­kapcsolja, az a madármeg­figyelés. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjaként tudományos háttérrel tesz azért, hogy ismerjük a hazánkban élő madarakat, látható legyen, hogyan alakul az egyedszámuk. A kedvence a fekete harkály. A madárhang megnyugtatja, feltölti, hogy bajtársaival nap nap után ott segíthessen, ahol a legnagyobb a baj, ahol a legnagyobb szükség van a tűzoltók tudására, elhivatottságára.