Az ibrányi egyesület a térség meghatározó tűzvédelmi szerveződése

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 40 önkéntes tűzoltó egyesület segíti a megye mentő tűzvédelmét. Éves átlagban a káresemények tizedéhez vonulnak, támogatva ezzel a hivatásos és az önkormányzati tűzoltók munkáját. Elismerve a megyei önkéntes tűzoltó mozgalom másfél évszázados áldozatkész tevékenységét – az emberek életének, testi épségének, anyagi javainak, a gazdaság és a természeti környezet értékeinek hatékonyabb megóvása érdekében tett erőfeszítésüket – az egyesületeket bemutató cikksorozatot indítottunk Leskovics Zoltán tűzoltó alezredes, megyei tűzoltósági főfelügyelő segítségével. A tűz elleni védekezést önként vállalók közül most az ibrányi egyesület mutatkozik be, majd újabb és újabb szervezet életébe tekinthetünk be.

A térség meghatározó mentő tűzvédelmi szerveződése

Az Ibrányi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1898-ban alakult, erre építve jött létre az Önkéntes Köztestületi Tűzoltóság a városban.

A kisebb településeken, így Ibrányban sem létezett hosszú évszázadokon át szervezett tűzvédelem. Pedig egy-egy eset utcasorokat tett hamuvá. Érthető ez, hiszen a házak tetőzete nádból vagy zsúpszalmából készült. Ha lángra kapott és fújt a szél, bizony nem akadt olyan erő, amely útját állhatta volna a lángoknak, el tudta volna oltani a tüzet.

Ha nem is szervezett tűzoltóság jött létre Ibrányban, azért a váratlant igyekeztek elkerülni, megelőzni. Úgynevezett soros éjjeli őrök járták a falu utcáit, és jó hangosan kiáltották:

,,Tűzre, vízre vigyázzatok,

Le ne égjen a házatok!”

Majd így fejezték be a szolgálatukat:

,,Éjfél után óra három,

Utam tovább már nem járom.”

Tűzvédelmi rendeletet alkottak

1883-ban megjelent a Belügyminisztérium 53.888. számú rendelete, amely többek között előírta, hogy a települések önkormányzatai kötelesek tűzrendészeti szabályrendeletet alkotni, a rendeletben rögzíteni kellett a tűzmegelőzés módját, elő kell írni a házi tűzoltóeszközöket, be kellett szerezni bizonyos tűzoltó-felszereléseket, meg kellett határozni tűz esetére az emberek helyes magatartását. Ez a rendelkezés határozta meg, hogy minden település szervezzen lehetősége szerint önkéntes tűzoltó egyesületet.

Az ibrányiak képviselő-testülete a rendeletnek 1891. március 6-i ülésén tett eleget, és megalkotta a maga tűzvédelmi szabályrendeletét.

Hosszan tartó vita alakult ki a tervezett rendelettel kapcsolatban az ülésen. Az előre elkészített – Uray Béla jegyző készítette – el-rendelet négy pontját módosították, illetve átfogalmazták.

A rendelet tartalmazta: minden portán hordóban víznek kell lennie (ezt nevezték kapitányvíznek), tűzhorgot és tűzcsapó csóvát köteles minden gazda a víz közelében elhelyezni; hordáskor az asztagot megfelelő távolságra kell rakni az épülettől, s ilyenkor szabadban tüzet rakni tilos! Tűz esetén mindenki köteles vödrökkel a tűz helyszínére sietni, és az oltásban köteles segédkezni. Aki pánikot kelt, aki lop, szigorúan felelősségre vonandó.

Húsznál mindig többen voltak

A település vezetése 1898-ban vásárolt egy kocsifecskendőt, s a kezelésére tűzoltói képzésre is szükség volt. 1898-as év tehát az Ibrányi Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalakításának az éve. A tűzoltó testület első elnöke Szikszay András református lelkipásztor lett, parancsnoknak pedig Bandár Miklós református kántortanítót választották. A testület egy 500 literes lajttal, tűzhorgokkal, létrákkal, vödrökkel rendelkezett. Az eszközöket a községház udvarán egy fészerben tartották (A mai közösségi ház könyvtári részlege volt az akkori községháza).

A tagok létszáma mindig meghaladta a húszat, és zömük iparosként kereste a kenyeret családjának. A község elöljárósága elvárta az iparosoktól, hogy tűzoltók legyenek, mivel az iparosok otthon, a lakásuk melletti műhelyeikben dolgoztak, állandó faluban létükre szinte a nap minden órájában lehetett számítani. A paraszti foglakozású polgárok kora tavasztól késő őszig a határban, a községtől nagyon távol szántottak, vetettek, kapáltak, arattak, stb. Őket nehéz lett volna szükség esetén az esetleges tűzeset színhelyére irányítani. Évek hosszú során át tagja voltak a testületnek az ács Szanyiak (József, János, Béla, György, Tibor) és a velük együtt dolgozó Keresztúri László. a borbély Béninek (Mihály, György, József) és a náluk segédkező Regőczy József, a kerékgyártó Berencsiek (a két István, Gyula, Miklós) a cipész Fekete Sándor (Opata) A gépszerelő Mészáros Sándor. De szinte kivétel nélkül közöttük lehetett találni a cséplőgép-tulajdonosokat: Kovács Lajost, Szász Barnabást, Szilágyi Józsefet, Hegedüs Zoltánt.

Önkéntes Köztestületi Tűzoltóság

Az egyesület mindig is aktív volt. A mai kor azonban megkövetelte, hogy az egyesületi alapokra építve a városvezetés megalakítsa az Önkéntes Köztestületi Tűzoltóságot Ibrányban (a mai Önkormányzati Tűzoltóság jogelődjét), amely az egyesületi tagokból, valamint már az új és szélesebb körű képzést kapott fiatal tűzoltókból áll. Természetesen mindennek alapja az elődeink által rengeteg befektetett munka és áldozat áll.

A Szilágyi Gábor elnök és Birgány János parancsnok vezette egylet jelenlegi taglétszáma 33 fő melyből szaktevékenységet 15 fő vállalt, az ifjúsági taglétszámuk 10 fő. I. kategóriájú együttműködési megállapodással rendelkeznek, melyet a Nyíregyházi Hivatásos Tűzoltó-parancsnoksággal kötöttek. A térség meghatározó mentő tűzvédelmi szerveződése a vármegyei tűzoltóversenyek aktív résztvevője, soraikból nagy számban kerülnek ki hivatásossá váló tűzoltók, akik megállták, megállják helyüket mindenkori beosztásukban.