„Félelmetes volt az agresszivitása” – Valami megváltozott az emberekben

Közlekedni veszélyes üzem, és sajnos sok esetben nemcsak a forgalom jelent kockázatot, hanem az agresszív emberek is. A taxisokat és az utasaikat is érték atrocitások az elmúlt években, egyes esetekben a sofőr, míg máskor az utas fejezte ki erőszakosan a nemtetszését. A mögöttünk hagyott napokban is több hasonló eset tűnt fel a hírekben: Budapesten egy taxis és egy buszsofőr keveredett szóváltásba még 2019-ben, a nézeteltérésnek köpködés és dulakodás lett a vége. Nem kell azonban a fővárosig mennünk, hogy hasonló incidensre bukkanjunk: ahogy arról lapunkban korábban beszámoltunk, a Nyíregyházi Járási Ügyészség garázdaság és testi sértés miatt emelt vádat egy taxisofőr ellen, aki Nyíregyházán a kórház előtt bántalmazott egy férfit.

Az utas dönti el

Az idős taxis egy tavaly augusztusi reggelen a kórház főbejárata előtti taxiállomáson várta utasait. Annak ellenére, hogy az elkövető az első helyen parkolt – s az íratlan szabályok szerint őt illette volna meg a következő fuvar –, egy középkorú férfi nem őt választotta az utazáshoz, mivel a sofőr nem tartozott egyetlen taxitársasághoz sem. A „mezítlábas” fuvaros ezen felháborodott, dudálással adott hangot nemtetszésének, majd a szóváltást követően meglökte a férfit, aki elesett.

Az egyik nyíregyházi taxitársaságtól megtudtuk, bár a sofőr az első helyen parkolt, minden esetben az ügyfél dönti el, kivel szeretne utazni.

Az esetről egy nyugdíjas taxisofőrt is megkérdeztünk. Forgács Gábor lapunknak elmondta, elfogadhatatlan a sofőr tette, az utasok döntését tiszteletben kell tartani.

– Lassan betöltöm a 80 évet, régóta nyugdíjas vagyok, és sok mindent megtapasztaltam, de nem értem, hogy egy 70 éves, rutinos taxis hogyan viselkedhet így. A munkám során én is jártam úgy, hogy nem engem választott az ügyfél – ráadásul pont a kórház környékén –, mégsem lettem indulatos – hangsúlyozta Forgács Gábor. Hozzátette: minden utas más, eltérőek az igényeik, vannak, akiknek mindegy, milyen autóban ülnek, de azt sem szabad elfelejteni, hogy egyeseknek fontos a kényelem, és inkább olyanhoz ülnek be, aki tágasabb autóval dolgozik.

– A nehezen mozgó időseket például nem érdekli, ki parkol az első helyen: ha megpillantanak egy magasabb építésű, tágas taxit, akkor bizony abba ülnek be, hogy az utazás és a végén a kiszállás zökkenőmentes legyen – tudtuk meg a nyugdíjas sofőrtől, aki arról is beszélt, hogy a szabadúszó – vagy gúnynevük szerint „mezítlábas” – taxisok megítélése sokat romlott az elmúlt években, de óva int mindenkit attól, hogy az idős elkövetőhöz hasonlítsák őket, hiszen közöttük is sok a becsületes fuvaros.

– Valami azonban megváltozott az emberekben, s ez nemcsak a járvány számlájára írható. Amikor aktívan dolgoztam, jóízű beszélgetésekkel telt az út, minden ügyféllel váltottam néhány szót, és kellemesebben fogytak a kilométerek. A pályám vége felé azonban egyre többet tapasztaltam, hogy az utasok nem akarnak beszélgetni, csendben ültünk egymás mellett, rideg volt a hangulat. Pedig talán ez hiányzik napjainkban: néhány jó szó, megkérdezni, milyen napja volt a másiknak, és akkor nem lennénk ennyire feszültek.

Biztonságérzetet ad

– Nagyon sokat utazok taxival – ismerte el lapunknak Kiss Attila, aki épp a belvárosban szállt ki az egyik társaság autójából. – Nekem vannak tapasztalataim, jók és rosszak is, hiszen amikor másfél évig ingáztam Debrecen és Nyíregyháza között, reggelente muszáj volt taxit hívnom, mert rendre lekéstem a buszt, s mivel a vasút és a Volán nem igazán tudta összehangolni a menetrendet, hazafelé se nagyon volt busz, amire felszállhattam volna.

– Következetesen csak valamelyik társasághoz tartozó kocsiba ülök be, mert ott biztosan tudom, ha bármi hátrány ér, ha nem megfelelő a taxis viselkedése, van, akinél panaszt tehetek. Ez egyfajta biztonságérzetet is ad – magyarázta döntése hátterét Attila, aki ma már középvezetőként főleg a saját autóját vezeti, ritkábban „tárcsázza” a korábban oly sokszor hívott számot.

– Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy minden „mezítlábas” taxis rossz vagy gonosz, ezért mondok egy pozitív és egy negatív példát is. Egyszer a vonaton vettem észre, hogy eltűnt a pénztárcám, s a zsebemben mindössze 500 forint volt, a cég nélküli személyfuvarozó ennyiért vitt haza, amúgy 1200 forintnál olcsóbban sose úsztam meg az utat, és nem kért egy fillérrel sem többet, pedig felajánlottam, hogy a különbözetet otthon kifizetem – mesélte Attila. Arra viszont máig nagyon rossz szívvel emlékszik, amikor a Jókai téren az egyik „mezítlábas” hangosan ordítozott és fenyegetőzött, mert nem hozzá ült be.

– Azt kiabálta, hogy ezt még én is, meg a másik taxis is nagyon meg fogja bánni. Félelmetes volt az agresszivitása, s mint kiderült, pontosan azért rúgták ki az egyik taxitársaságtól, mert az utasokkal is ugyanígy viselkedett, és nem egyszer be is csapta őket, a szigorú írott és a taxisok közötti íratlan szabályokat folyamatosan megszegte. A taxijához ragaszkodott, de hallottam, hogy magánzóként megbukott – fejezte be a történetet Attila, és azt is megjegyezte: az utas bizalmával csak egyszer lehet visszaélni, s szerencsére a legtöbben ezt nem is kockáztatják.

KM