Meggy: nem ördögtől való dolog a termesztése

A meggy szüretét már egy jó ideje, úgy bő két hete megkezdte: lapunk a betakarítás befejezése előtt kereste fel a Tiszavasváriban élő gazda tizenhat hektáron elterülő meggyesét. Még a szezon beköszönte előtt írtuk: a szakemberek 55-60 ezer tonnára becsülik az idei termést, ami viszont nem haladja meg az utóbbi 15-20 év átlagát. Rozgonyi Zoltán ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, számukra küzdelmes év volt az idei, mert a moníliával sok gondjuk akadt, le kellett vágni az ágvégeket, ami pedig sok időt, energiát és természetesen pénzt „vitt el” tőlük.

És ha már a monília nem elég, a múlt hétvégén egy jókora vihar is nehezítette a betakarítást. A tiszadadai ültetvény bejárásakor Rozgonyi Zoltán először az ültetvény keleti szegletébe kalauzolt bennünket, oda, ahol egy gumicsizma nagy segítségünkre lett volna. 
– Szombatról vasárnapra virradóra érkezett a vihar, a tizenhat hektáros ültetvényünk laposabbik részén még most is áll a víz, ez körülbelül egy negyedhektáros területet jelent. Alapvetően ez nem befolyásolta a szüretet, ezen a részen még fiatal fáink vannak, de ettől függetlenül napok óta dolgozik itt a szivattyú – tudtuk meg Rozgonyi Zoltántól, aki hozzátette, az érintett földterületen összesen 51 milliméter csapadék hullott, ami az esztendő ezen szakaszában nem kevés. 

Meggy: előbb az érdi, majd a fürtös fajták

– Itt érezni lehet a mocsárszagot – mondta mindenfajta kertelés nélkül a kerttulajdonos, majd szóba elegyedtünk az „elöntött” terület mellett dolgozó Lakatos Gyulával. Elárulta, hajnal öt óra óta kint van az ültetvényben, és amellett, hogy a kántorjánosi fajta szedéséből is kiveszi a részét, a ládákat elszállító traktort is ő vezeti. 

– Négy éve dolgozom itt, egyébként Tiszadadán élek. Az idei meggyszüretet bő két hete kezdtük, az érdi bőtermő után volt egy pár nap szünetünk, ezt követték a különféle fürtös fajták – tudtuk meg Lakatos Gyulától, majd az ültetvény tulajdonosának kérésére újra a terepjárójába pattantunk, és az ültetvény egy másik szegletébe autóztunk, oda, ahol éppen az újfehértói fürtös betakarítását végezték – mégpedig nem mással, mint egy korszerű rázógéppel. 

Itt a rázógép szépen végezte a dolgát: egy „erős, markáns” kar megragadta a meggyfa törzsét, majd elkezdte rázni, a lehulló szemek pedig egy kifeszített ponyvára hullottak. Ezeket ráborították a gépre, melynek automatizált szalagja a rázógép végére kihelyezett rekeszekbe, ládákba szállította a meggyet. 

– A hagyományos fajtákat a hazai feldolgozók 270-280 forintért veszik át, de a lengyel partnerek megadják a 0,8-1 euró közti árat is – mondta még lapunknak a szezon elején Rozgonyi Zoltán, aki hozzátette, a bio­meggy piaca nehezen indult. 

– Nemrég vittünk be az Agranához lémeggyet, amit pedig most szedünk le, az Németországba megy. A hazai és a nemzetközi piacon is érezhető, hogy a lengyel termés jelentős része lefagyott – fogalmazott a „meggyesgazda”. 

– Szabadorsós technológiával dolgozunk, ami a korona kialakításakor bőségesen ad nekünk munkát. A bioültetvényünk ötször hármas kialakítású, így egy hektáron pontosan 666 fánk van – mondta Rozgonyi Zoltán távozásunkkor. 

Lesz majd követője? 

Noha ez a szám egyes elméletek szerint az Antikrisztust jelenti, a meggytermesztés mégsem egy ördögtől való gondolat – legalábbis Rozgonyi Zoltán abszolút nem így éli meg, ez a közel egyórás terepbejáráson is „átjött” a számunkra. Bár sokszor hallani, hogy egyre több gazda hagy fel a meggytermesztéssel, reméljük, sokan gondolkodnak és dolgoznak annyit az ágazatért, mint Rozgonyi Zoltán.