Kevesebb vízben kevesebb hal

Csak látszólag van túl a mezőgazdaság az aszályveszélyen, mivel az elmúlt hét esőzései csupán itt-ott segítettek, de mi a helyzet a halgazdálkodásban? – kérdeztük a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezető igazgatóját. 

Talán valami változott a talajfelszínen, de valójában ez a csapadékvíz, ami megérkezett, csak a szerencséseknek segített. Például ahol én élek, Balsa és Gávavencsellő környékén egy csepp eső nem esett. Itt még van is egy öntözőfürt, de a halgazdaságra semmilyen hatást nem gyakorol. Még arra sem volt elég ez a víz, hogy a mostanában jóléti hasznosításra szánt víztározókat feltöltsék belőle, arra pedig végképp nem, hogy a halgazdaságok is kapjanak azokból. Mi a Lónyai-csatornára fűződünk, illetve egy másik területünkkel a 8-as számú főfolyásra. Ezeknek a vízhozamában a most leesett csapadék semmilyen változást nem okozott. Én például a Tisza-parton élek, és számomra tudatzavaros ez a helyzet. Mindkét parton látom, hogy mennyi víz folyik el mellettünk, hasznosítatlanul. Az emberek értetlenkedve kérdik, honnét van ez a sok szúnyog, amikor nem is esik az eső, nincsenek pocsolyák. Hát vannak, mert rengeteg víz lefolyik a Tiszán, amelyen kisebb-nagyobb áradások érkeznek, némi víz ártérbe is jut. Viszont a lényeg, hogy a folyó vize elhagyja az országot. Azok pedig, akik tehetnének érte, hogy ne így legyen, pislognak, mint a béka. 

A jelenlegi vízügyi helyzetben tehát semmi esély a halastavak feltöltésére. Miként hat ez az idei halgazdálkodásra? 

Olyan károsan, hogy például felújítottak Harangodon egy víztározót, ami legfeljebb negyedéig van feltöltve. Ám tartják benne a vizet, mert ha már megcsinálták, lennie kell benne. Átnövi a teljes területet a gaz, de vizet nem engednek el belőle, amit mi használhatnánk. Így aztán a nagyhalászi 130 hektárunkon mi csak abból a vízből gazdálkodhatunk, amit mi magunk őriztünk meg úgy, hogy a lehalászás előtt kiszivattyúztuk üres területekre és most visszaszivattyúztuk ugyanazt a vizet. Ebből egy tavunkat be tudtuk indítani. A másik kettőt pedig, amelyek részt vettek ebben a műveletben, már bevetettük kukoricával. 

Ez elég szomorú helyzet egy halgazdálkodó szemszögéből, mert tavat hasznosítani kukoricával vagy cirokkal éppen lehet, de hát nem ez a cél. 

A tófenék nem az a talaj, ami nyereséget tudna nekünk produkálni, de ha szárazon nem művelnénk, begazosodna. Ezzel pedig sokat ártanánk magunknak, mert reméljük, hogy egyszer csak megváltozik az idő. De van mesterséges változásra is remény, csak hát mikor? Én már számos konferencián részt vettem az évek során, ahol mind arról beszéltek, hogy ez meg az lesz. Most meg ez van! 

Ilyen körülmények között idén milyen haltermés várható? 

A fajlagos haltermés nyilván elmarad már csak amiatt, hogy 60 centivel alacsonyabb vízszintről indultunk és a párolgás most is folyamatos. Kevesebb vízben pedig kevesebb halat lehet előállítani. Persze vannak olyan tavaink, ahol a Tiszából kapjuk a ­vizet, azokon számolunk is a jó terméssel. A Dunántúlon is csapadékfüggők a tógazdaságok, így ott is bajban vannak. Ez pedig nem fogja vissza a szinte már pironkodva nézett haláremelkedést, amelyet tovább fűt a takarmány-, az üzemanyag-, a trágyaszállítás árának emelkedése. Úgyhogy nem sok jóra, leginkább túlélésre számíthatunk.