Kimerülőben a kavicsbányák?

Mivel az ember nem ismer mértéket a fogyasztásban, képes a Föld legkülönfélébb tartalékait kimeríteni. Mindezt nem először halljuk az utóbbi évtizedekben, de arra aligha gondolna bárki, hogy még a folyami kavics is gyorsabban fogy, mint amennyi évmilliók alatt termelődött. Hamarosan súlyos hiányoknak nézünk elébe – hívták fel a közelmúltban a figyelmet különféle környezetvédelemre is szakosodott portálok.

Kisodort vagy felaprózott?

Ám még mielőtt a probléma boncolgatásába kezdenénk, először is jöjjön egy triviálisnak tetsző kérdés: ki tudja, hogyan jön létre a folyami kavics, más néven a bányakavics? Bármennyire hihetetlen, nem oly régen ez még a tudományos világot is komoly fejtörés elé állította. Arról kellett kétséget kizáróan dönteni, vajon a folyók az alsóbb szakaszaikra csak kisodorták a hegyekből az apró szemcséjű kavicsot, vagy az aprózódásért a folyamatos koptatás tehető felelőssé.

Jól tippeltek, akik az utóbbira gondoltak. S hogy miért volt ennyire fontos ezt megválaszolni? Például azért, mert a Mars-kutatás során a kavicsok méretéből és formájából egykor lezajlott szelídebb vagy vadabb folyótevékenységekre is következtetni lehet.

A kavicsok tehát idősebbek az embernél, valamikor a geológiai ősmúltban, a folyók üledékképzése során keletkeztek. S mivel a folyók gyakran elhagyták régi medrüket, új utat választva maguknak, a régi medrek vonalán a földfelszín alól kitermelt üledéket nevezzük bányakavicsnak. A sóder sem más, mint homokkal kevert kavics, amely különféle szemcseméretben kínál sokféle felhasználási lehetőséget az építőipar számára.

És itt érkeztünk el a folyami homokhoz, amely az egyik legdrágább bányatermék mindenhol a világon, tekintettel arra, hogy a Föld területének csupán az 1 százalékán bányászható. A szemcsemérete a legkisebb, 0-1-gyel jelölik, ami bár megegyezik az óvodai homokozókból jól ismert sárga homokéval, annyiban mégis más, hogy a szemcsék élesebbek, így jól összeékelődve remek kötőerőt és szilárdságot képesek produkálni.

Nos, ez az a homoktípus amelyből mára sokkolóan kevés maradt. Most bizonyára többen hitetlenül csóválják a fejüket: homokdeficit? Amikor a bolygón egyre nagyobb területeket hódítanak el a sivatagok? Tény, hogy lenne sivatagi homokunk bőven, de mivel a szemcséi lekerekítettek, alig értékesebb annál, mint hogy homokozókba kerüljön.

Nyerészkednek ezzel is

A világ globális homokválságára egyébként már évekkel ezelőtt is felfigyelt a sajtó. A Science szakfolyóirat például arra figyelmeztetett, hogy a hiány ma már a helyi közösségeket veszélyezteti, és a helyzet akár erőszakos konfliktusokhoz is vezethet. A The Conversation szerint Vietnamban például akkora a folyami homok iránti kereslet, ami az ország teljes tartalékát meghaladja, és a készletek teljes kimerülésével fenyeget.

Amint a lap megállapítja: a kavicsbányászat volumene a világon még a fosszilis tüzelőanyagokét is meghaladja, és a globális szinten már jóval túl van az évi 10 milliárd tonnányi összmennyiségen. Mivel az ára a nemzetközi piacon az elmúlt negyedszázadban a hatszorosára nőtt, egyre többfelé csábít nyerészkedésre, különösen az ázsiai és csendes-óceáni térségekben.

A helyzet ugyanakkor ettől is bonyolultabb, a kavicsválság egyre nagyobb ökológiai válságot teremt: az ökoszisztéma átalakulását, eróziókat. Mivel a folyódeltákban könnyebben betör a tengervíz, a bányászat a helyiek víz- és élelmiszer-biztonságát veszélyezteti, és komoly egészségügyi veszélyhelyzetet teremt.

S hogy milyen a helyzet nálunk? Úgy tűnik, sokkal jobb, mint másutt a glóbuszon, még ha túlzás is lenne állítani, hogy homoknagyhatalom lennénk. Mindenesetre Papp Sándor igazságügyi szakértő se igazán értette a kérdést, amikor megkerestük.

– Nincs tudomásom arról, hogy a homok vagy a folyami kavics hiánycikk lenne nálunk, sőt ma már zsákos kiszerelésben az uniós előírásoknak mindenben megfelel, és garantált minőségű. Csak vizet kell adni hozzá, és máris feldolgozható egy építkezésnél. Igaz, drágább, mint ömlesztve, de elérhető, és könnyen kezelhető. Nagy tételben kitermelő bányákról a megyében nem igazán tudok, legközelebb Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vannak ilyenek, Nyékládháza környékén – mondta el a szakember, s arra külön is felhívta a figyelmet, hogy minden, ami a földfelszín alatt van, az a magyar állam tulajdona, és a bányatulajdonosok koncessziót fizetnek az államnak a kitermelt mennyiség után.

– Minden attól függ, milyen érték lapul a felszín alatt. Emlékszem, a 70-es, 80-as években Rozsály környékén is jó minőségű bányakavicsot reméltünk 15–20 méteres rétegvastagságban a terepszint alatt, de kiderült, hogy a Tisza miatt magas az agyagtartalma. Egy szó mint száz, egyelőre idehaza nincs jele ilyen mértékű alapanyaghiánynak, de ki tudja, mit hoz a jövő – nyilatkozta Papp Sándor.

Zavartalan a termelés

Hasonló rácsodálkozással fogadta a megkeresésünket egy megyehatárhoz közeli, Hajdú megyei bányászati cég vezetője is. Mint elmondta, a Kárpát-medence szinte teljes egészében üledékes terület, hiszen a Kárpátok és az Alpok összes folyója – három kivételével – 5 millió éve az ország belsejébe folyik.

– Egyes helyeken több száz méteres homokpadot is találni, így mi aligha lehetünk híján a bányakavicsnak. Mi Ártánd környékén bányászunk, naponta 200 köbméteres volumenben, és kizárólag magyar piacon, zömében Hajdú megyében értékesítjük a mosott építőanyagot – zárta rövidre a kérdést a neve elhallgatását kérő cégvezető.