Nyakunkon a mesterséges intelligencia

Az elmúlt évben szerkesztőségünk az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) több programján is képviseltette magát. Ezek közül emlékezetes marad a 28. Magyar Kézművesség Napja, ahol a jövőt alapjaiban meghatározó kérdések kerültek napirendre.

Németh László, az Iposz elnöke például azt hozta fel: fontos, hogy a kormányzat új gazdasági stratégiájában a lakossági szolgáltatásokban, a GDP előállításában és a foglalkoztatásban betöltött szerepükhöz illesztve kapjanak helyet a mikro-, kis- és középvállalkozások és úgy általában véve a magyar kisipar.

Merre tovább, kisipar?

Az új évben a kérdés aktuálisabb, mint valaha: merre tovább, kisipar? A választ azért is mielőbb meg kell találni, mert egy új korszakhoz érkeztünk: bő egy évtizede még az volt a nagy probléma, hogy míg egyes szakmákban többszázszoros túlképzés gerjesztette a munkanélküliséget, más területeken hiányszakmák alakultak ki, napjainkban pedig állandósult az általános munkaerőhiány.

Ahogy a munkavállalóknak, úgy a vállalkozóknak is legalább ötévente új készségekre van szüksége, ennek hiánya most leginkább a digitalizációs technika kezelésében látható – de a stratégiai szemlélet és gondolkodás is gyenge lábakon áll a kkv-szektorban.

A nagyobb vállalatok, zömében multinacionális cégek mindinkább átállnak arra, hogy maguk képezik ki a munkaerőt, mert

eltűnőben van a fiatal generáció a szakképzésből.

Kevesebb gyerek jelentkezik szakiskolákba, és aki ott van, az sem mind veszi komolyan a szakmát, a tanulást. Sajnálatos tény, hogy napjainkban a kétkezi munkára nincs vagy alig akad jelentkező.

Kedvező fejlemény viszont az, hogy a kormányzati szándékban nagyobb hangsúlyt kap az innováció, és az Információs és Technológiai Minisztérium is ezt képviseli.

Egy szakma, egy nyelv

Amire a magyar kkv-k építhetnek, az az, hogy reagálóképesek, kreatívak, ott nyújtanak szolgáltatást, ahol arra valós igény mutatkozik. Ám vannak lemaradások, az e-kereskedelemben például ez mintegy 6-7 évben mérhető a jelenkor elvárásaihoz, lehetőségeihez képest. Még mindig alacsony szinten mozog a termelékenységi mutató ebben a szektorban, jóval elmarad a multinacionális cégektől, de a közép-európai összevetésben is előttünk járnak a versenytársak.

Követni kell az infokommunikáció, a mesterséges intelligencia fejlődését – utóbbi nagyobb hatással lesz a gazdasági (és társadalmi) életre, mint az internet megjelenése. Igazolja ezt a valós idejű adatátvitel jelentősége az adózástól a gyógyászatig, a közlekedésbiztonságtól a termelésig.

Nem túlzás: a digitális írástudatlanság egyenlő a verseny- és életképtelenséggel.

S hogy mit hozhat a jövő? Intő jel és példa, hogy a gazdaságilag fejlett országokban a fiatalok 70 százaléka előbb valamilyen szakmát tanul, ezután lép a felsőoktatásba, és persze ügyel a már említett követelményre, hogy ötévente új készségekre tegyen szert.

Ez lehet egy új szakma, egy újabb idegen nyelv vagy lépéstartás a digitális és infokommunikációs technika fejlődésével. Széchenyi 1825-ben beszélt arról, hogy „[…] a legnagyobb baj nem a gazdaságban, hanem a fejekben van […]”. Ezt akár ma is kifejthetné…

Büszke iparosok

Az Iposz vezetősége részéről elhangzott: a hazai kis- és középvállalkozásoknál is eljött az idő az adókedvezményekre, kedvező, olykor egyénekre szabott hitelekre, speciális, szektorhoz illesztett pályázati lehetőségekre.

Olyasmi célzattal és szellemben, mint a rendszerváltást követően a multik hazánkba csalogatásánál. A magyar kisipar büszke lehet a múltjára, tudván: a jövőben is szükség lesz a kétkezi munkára, még akkor is, ha annak módja, formája változni fog.

A Magyar Kézművesség Napjának ünnepélyes pillanata volt, amikor a kézműipar hagyományainak megőrzése érdekében végzett munkáért átadták az ipartestület kitüntetéseit. A Kézműipar Szolgálatáért kitüntető oklevelét és a Magyar Kézművesség – 2019 reprezentatív kiadványát átvehette lapunk főszerkesztője, Nyéki Zsolt is.

KM