Teszthorgász a kocsordi diáklány

Teszthorgász immár a kocsordi Katona Barbara. Hogy hogyan? Ez is kiderül majd ebből az írásból. Vármegyénkben sok fiatal szeret horgászni, szenvedélyesen imádják ezt a szabadidős tevékenységet. Nem túlzás talán a kijelentés, hogy a sok lelkes diák között az egyik leglelkesebb horgász a Kocsordon élő Katona Barbara. E sorok írója az elmúlt években sok versenyen részt vett tudósítóként, és szinte minden alkalommal összefutott Katona Barbarával.  A teljesség igénye nélkül hadd utaljunk a 2023-as gyermeknapi versenyre, amit a vasmegyeri Reed Carp Lake horgásztónál rendeztek meg, az idén ott láthattuk a Bujtosi-tónál megrendezett középiskolás viadalon, a legutoljára pedig a kocsordi Iskola-tónál futottunk össze vele, ahol próbára tette tudását a Géberjéni Kis-Sügér Horgászegyesület háziversenyén is. 

Teszthorgász: Nagypapával járta a térséget

A nők versenyében a harmadik helyet szerezte meg Barbara, közel 7 kilogramm halat fogott. Persze, könnyű neki, hiszen hazai pályán versenyzett – mondhatja az olvasó. 
– Valóban nevezhetjük hazai pályának, hiszen már sokat horgásztam itt, de mint a végeredmény is mutatta, ez nem jelent semmit, tulajdonképpen mindenki egyenlő eséllyel indul el a versenyeken. Kocsordon van még egy másik tó is, a Kirva-lapos, a kedvencem azonban a mátészalkai Milbo-tó – mesélte érdeklődésünkre Katona Barbara, aki felidézte azt is, hogyan is kezdődött számára a horgászat. – Kiskoromban az anyai nagyapám, Licsinka János vitt el magával horgászni itt Kocsordon, vele nagyon sokat jártam a Kirva-laposra. Aztán egymást követték a környékbeli, illetve a térség tavai. 
– Horgásztunk nagyapával többek között Oroson, Mátészalkán, Hodászon, Vaján is. Aztán ahogy növekedtem, elkezdtem versenyezni is. Először csak kezdő szinten, aztán egyre jobban fejlődtem. Három éve nagy csapás ért, mert meghalt a nagypapám. Akkor elgondolkodtam azon, hogyan tovább, s végül úgy éreztem, hogy egyrészt a nagypapám iránti tiszteletből sem hagyhatom abba a horgászatot, másrészt ha már annyit tanultam éveken át, akkor folytatnom kell. Próbáltam abból megélni, amit nagypapától tanultam, ugyanakkor igyekeztem egyedül is tanulgatni, de természetesen a horgásztársak is segítettek mindenben. Így tanultam meg újabb titkokat, mindig ellestem a fejlődés érdekében az újabb technikákat a környezetemben lévőktől. Sokat segített Varga Albert, az egyesület elnöke is.

Teszthorgász: Tapasztalatok a fogásokról

A tanulás, a sok sikeres verseny meghozta gyümölcsét, Barbarára felfigyelt a nyíregyházi SBS vezetője, Kovács Zoltán, és május óta a horgásztermékeket gyártó cég teszthorgásza. A feederesek csapatát is erősíti, egyedüli nő a fiúk között. Vajon mit kell csinálnia egy teszthorgásznak? – faggattuk az ifjú horgászt. 
– Minden alkalommal a cég termékeit használom, s véleményt mondok róluk. Összegzem a tapasztalataimat, hogy milyen körülmények között voltak hatékonyak például az etetőanyagok, milyen ízesítésű csalira jöttek leginkább a halak – válaszolta Katona Barbara, aki kitért arra is, mit jelent a számára a horgászat. 
– Számomra a horgászat immár több mint egy hobbi, tulajdonképpen szenvedély, de bátran nevezhetem életérzésnek is. Amikor vizet látok, egyből belső késztetést érzek arra, hogy a partján üljek horgászbottal a kezemben. S nemcsak azért, hogy halat fogjak – bár a halfogás élménye is nagyon nagy dolog a számomra –, hanem mert nagyon szeretek kint lenni a természetben, szeretek friss levegőn lenni, és a csendben, a végtelen nyugalomban kikapcsolódni, a békesség felüdít.

Soha nem lehet megtanulni, a fejlődés örök

– Szeretek versenyezni is, igyekszem minél több megmérettetésre eljutni. Tavasszal voltam például Tiszalökön a Kenyérgyári-holtágon, Nyíregyházán a Bujtosi-tónál, itt Kocsordon pedig a Kirva-laposon és az Iskola-tónál. A céljaim között szerepel, hogy egyszer eljuthassak majd Szegedre a Maty-érre is esetleg egy országos bajnokságra, de úgy gondolom, hogy még van mit tanulnom. Szerintem a horgászatot soha nem lehet teljesen megtanulni, mert mindig vannak új dolgok. Nincs végállomás, folyamatos a fejlődés – jelentette ki a diáklány, aki mindennap bejár Fehérgyarmatra középiskolába, így kevesebb idő jut horgászatra. 
– Hétfőtől péntekig reggel elutazom Fehérgyarmatra, délután jövök haza, s ülök le tanulni. Péntek délután igyekszem mindent megtanulni, s akkor a hétvégék mindig szabadok, jut idő a horgászatra. A kedvenc vizem egyébként a mátészalkai Milbo-tó. Sokak szerint kiismerhető és megunható. Én nem értek velük egyet, ráadásul gyönyörű, csendes, barátias környezet fogad. Szerintem a környéken nincs még egy ilyen szép tó, és nagyon-nagyon jó halállománnyal rendelkezik. A tónál dolgozó halőrök, valamint Laci bácsi, a tulajdonos nagyon kedvesek, nagyon jó a hangulat. 
Hogy jutsz el a horgásztavakhoz? Van, aki elvisz? – vetettük fel. 
– A szüleim fuvaroznak, ha szükség van rá. Anyukám és apukám mindenben támogat, és elvisznek mindenhová. Támogatnak mindenben, hiszen jól tudják, hogy ez a szenvedélyem kiskorom óta. Ezt nem lehet abbahagyni szerintem, folytatni fogom, ameddig élek. A középiskolában most másodikos vagyok, közgazdaságtant tanulok. Az érettségi után a Debreceni Egyetemen természetvédelmi szakon szeretném folytatni a tanulmányaimat, s majd egyszer olyan munkakörben szeretnék elhelyezkedni, ami kötődik a horgászathoz is, vagyis az a célom, hogy a munkám egyben a hobbim is legyen. A kedvenc módszerem a method feeder, mindig és minden körülmény között szívesen alkalmazom. Természetesen kiskoromban először spiccbottal kezdtem, aztán haladtam egyre feljebb. Most úgy gondolom, hogy a feeder az én világom.

Horgászcikkek az ünnepekre is

Ha egy kis zsebpénzhez jutsz, akkor egy csinos ruhára vagy inkább horgászcikkre költöd? – tettük fel a nagy kérdést Barbarának. 
– A horgászat áll az első helyen. Ha kapok ösztöndíjat, ha zsebpénzhez jutok, azt mind a horgászatra fordítom. Névnapra, születésnapra, karácsonyra is horgászcikkeket kérek ajándékba. Ez a valóságban úgy történik, hogy tulajdonképpen mindent én veszek meg magamnak, mert én tudom, hogy melyik márkára és milyen minőségre van szükségem. Mindezek mellett ügyelek arra is, hogy a női mivoltom is megmaradjon. 
Befejezésül arra voltunk kíváncsiak, van-e még vajon szabad hely az újabb érmeknek, serlegeknek. 
– A szekrényem teteje már tele van serlegekkel, azonban a könyvespolc átalakítható majd vitrinné, és akkor ott lesz helyük az újabb serlegeknek, érmeknek.