Holokauszt: humanista volt a vészkorszakban

Holokauszt 80 Emlékév: Olyan emberre emlékeztek csütörtökön Nyíregyházán, aki az állam szolgálatában állt, mégis a II. világháború idején szembeszállt az állammal és az akkor uralkodó antiszemitizmussal. Olyan férfi emlékét idézték fel, aki a vészkorszak idején is ember tudott maradni. Olyan katonatiszt munkásságát elevenítették fel, akinek sok zsidó család volt hálás azért, mert számos hozzátartozójukat megmentette a pusztulástól, s ezért „Egy igaz ember”,,A népek jámbora” címet is megkapta. Ez a személy Reviczky Imre posztumusz vezérőrnagy volt, akire a holokauszt nyolcvanadik évfordulója alkalmából emlékeztek a Kállay Gyűjtemény falán elhelyezett emléktáblájánál az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda és a Nyíregyházi Zsidó Hitközség szervezésében.

Holokauszt: emléktábla a parancsnoknak

Reviczky Imre életét és munkásságát Tóth Sándor ny. ezredes, helytörténész idézte fel az egykoron hadkiegészítő parancsnokságként működő épületnél, ami a posztumusz vezérőrnagy munkahelye volt.

– A holokauszt nyolcvanadik évében az 1896. november 4-én született Reviczky Imre emléktáblájánál egy olyan emberre emlékezünk, aki a cselekedetei által a magyar ember önbecsülésének egy szikráját megtartotta, s van remény arra, hogy a szikra egyre több honfitársunk lelkében fog tüzet gyújtani. Ma a világ gyűlölködő, kirekesztő, intoleráns állapotában, a viharos átalakulása közepette is fenn kell tartani a lángot, a reményt, a humanizmust, az emberiesség eszméjét, amelynek az egyik legkiválóbb képviselője Reviczky Imre magyar királyi katonatiszt volt. Itt Nyíregyházán Fazekas Árpád doktor révén a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és a Történelmi Igazságtétel Bizottság közreműködésével vált ismertté a neve az 1980-as években. A Hadkiegészítő Parancsnokság 1991-ben állította egykori parancsnokának ezt az emléktáblát. A holokauszt elhallgatott fél évszázad után lassan nyíltak meg a bűntudatos emlékek kapui. A hatvanadik évfordulón a Nyíri Honvéd Egyesület rendezett konferenciát a megyei események feltárására. Elkészült Nyíregyházán a holokauszt emlékmű, s megjelent több kiadvány is, köztük dr. Nagy Ferenc levéltári igazgató forráskiadványa A nyíregyházi zsidóság pusztulása címmel. 2004 óta az emlékezés helyszínei Reviczky emléktáblája és a városi holokauszt emlékmű. A hetvenedik évfordulón 2017-ben a Nyíri Honvéd Egyesület egy újabb konferenciát rendezett, történészek bevonásával kereste az ember elaljasodásának a mozgatórugóit, társadalmi okait – kezdte emlékező beszédét Tóth Sándor, majd részletesen ismertette Reviczky Imre életének és katonai pályafutásának jelentősebb állomásait.

Holokauszt: megedződött az ütközetekben

Szólt arról, hogy a katonatiszt a nagybányai küldetése előtt Nyíregyházán a Kossuth utcán lakott. Több nyíregyházi ismerőst, barátot menekített magához Nagybányára a 10. Közérdekű Munkászászlóalj laktanyájába. A humanizmusának volt miből táplálkoznia, volt hol megedződnie, hiszen ott volt az I. világháború véres lövészárkaiban, harcolt az Úz völgyében és Doberdó fennsíkján. A ranglétrán haladva, teljesítve a követelményeket a területi visszacsatolások idején már őrnagyként szolgált, s volt az első lengyel és zsidó mentő katonatiszt a Magyar Királyi Honvédségben. A Felvidék visszacsatolása után Királyhelmecen katonai parancsnokként szolgált 1939 januárjától, az igaz ember jelzőt ott és akkor kapta meg. Mint a beszédben elhangzott, Királyhelmecen is hamar barátokra lelt, közöttük volt Mécs László papköltő is. A Horthy-féle közigazgatás megszervezése a térségben sok összeütközéssel járt. Reviczky Imre humanizmusa előtt ott sem volt akadály. Segítette a levente korú fiatalokat, a hadra kötelezetteket. Előtte egyforma ember volt a Majláth-birtokon dolgozó zsellér és a gróf úr egyaránt. Mécs László papköltővel együtt vallotta: ,,Aranyhidat verek hitből, reményből és szeretetből.”

– A lelkiismerete parancsának engedelmeskedve a munkaszolgálatos zászlóaljparancsnoki beosztást is elvállalta 1943. május 1-jétől, s a tisztséget 1945. február 24-ig töltötte be. Barátja féltő, aggódó szavaira így válaszolt: ,,Segíteni akarok azokon, akiket a Mindenhatón kívül mindenki elhagyott.” S ő vállalta a Mindenható jobb kezének a szerepét. Tudatosan vállalt humanizmusával a háborús hadigépezet és közigazgatás ellenében az ember elaljasulásának időszakában egy őrangyal érkezett Nagybányára. Fellépett az önkényeskedés és kegyetlenkedés ellen. Leváltott szadista parancsnokokat, emberszámba vette a társadalom által kivetett halálra ítélteket – folytatta emlékező beszédét Tóth Sándor, majd többek között a következőket is mondta:

– Reviczky Imre egész élete példázza, hogy mindig van cselekvési lehetőség, ha az erkölcsi elveink megingathatatlanok, ha félretesszük az előítéleteinket, és nem állunk a kirekesztők mellé. Mindannyian felelősek vagyunk tetteinkért. A világ igazának minősített ember példája legyen ma is követendő, mert a gonosz ma is itt ólálkodik bennünk és körülöttünk. Becsüljük és tiszteljük a nagyszerű embernek, az élete során többször is Nyíregyházán szolgáló katonának az emlékét – tette hozzá befejezésül a megemlékezés szónoka.

A múlt felidézése után zsoltárt olvastak fel, illetve imát és gyászimát mondtak az egyházak képviselői: Kósa László református lelkész, Bezerédi András evangélikus lelkész, Csatlós Tamás izraelita kántor ás Horváth Tamás görögkatolikus lelkész. A megemlékezés zárásaként a nyíregyházi önkormányzat, a honvédség, a Kállay Gyűjtemény, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet és a tisztelet koszorúit.