A szakmát az építőipar, a hobbit a vadászat jelenti

Hogy milyenek leszünk, milyen emberré válunk, milyen lesz az érdeklődésünk, azt nagymértékben meghatározza az a környezet, amelybe születtünk. A Nyírbátorban élő Mezei Lili beleszületett az állatok világába, hiszen édesapja gyakran magával vitte erdei útjaira és vadászataira a cseperedő kislányt, ugyanakkor Lili mindennap kivette részét az édesapa által működtetett vadfarm állatainak gondozásából. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy amint elérte a 18 esztendős korhatárt, megszerezte a vadászengedélyt – s ennek immár három esztendeje. 

– Nagyon szerettem édesapámmal elmenni a vadászatokra, nagyon sokat ülten fenn vele a magaslesen is kiskorom óta – elevenítette fel érdeklődésünkre a régi éveket Mezei Lili.
– Résztvevője voltam rendszeresen az apróvadhajtásoknak is. Az is természetes volt a számomra, hogy a vadfarmnak köszönhetően mindig voltak körülöttem állatok, amiknek a gondozásából én is kivettem a részem. Mindennap találkozhattam és foglalkozhattam többek között őzikével, kis szarvassal, rókával, borzzal. Valóban beleszülettem az állatok világába, és szerencsére meg is kedveltem a velük való törődést, a szüleim soha nem erőltettek rám semmit. Már gyermekkoromban gyakran hangoztattam, hogy vadőr szeretnék lenni fenn a hegyekben. Ugyanakkor még érdekelt az építőipar is, és végül mérlegeltem, hogy melyikkel járnék úgymond jobban az életben. Az építőipar mellett döntöttem, de a vadászat is megmaradt hobbi szinten.

– Bár most már 16 évesen is lehet vadászvizsgát tenni, az én időmben a korhatár még a tizennyolcadik esztendő volt. Az egyik héten betöltöttem a 18. életévem, a másik héten pedig jelentkeztem egy online tanfolyamra, mert akkoriban a Covid-járvány miatt korlátozták a közösségi rendezvényeket. Januárban kezdtem el a vadásztanfolyamot, júniusban már vadász voltam, két év múlva pedig tagja lettem a nyírbátori Báthori István Vadásztársaságnak – mesélte Mezei Lili, aki az elmúlt három évben hozott terítékre fácánt, nyulat,  illetve elejtett már néhány őzbakot is. Három év után rá kacsintott a szerencse, mert az idén húsvétkor egy vaddisznósüldőt is sikerült terítékre hoznia a társaság vadászterületén. Mint mondta, több alkalommal is kint ült a lesen, mire sikerült elejteni a süldőt.

– Magam sem gondoltam volna, hogy mennyire igaz Széchenyi Zsigmond közismert mondása, hogy ,,A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” Az erdőzúgás része a mindennapi életemnek, hiszen a vadász nem mindig zsákmánnyal tér haza. Ráadásul nekünk ott vannak az állatok, amiket gondozunk az engedéllyel működő vadfarmon – folytatta Mezei Lili. – A napokban egy őzgidát hoztak be hozzánk. Mint az ismerősünk elmondta, ott álldogált az út szélén, s félő volt, hogy kilép a gépjárművek elé és elgázolják.

Kíváncsiak voltunk arra is, Lili vajon hogyan veszi ki a részét a vadfarm munkájából?

– Mivel középiskolás korom óta Debrecenben tanulok, így csak a hétvégeken és a szünetekben tudok segíteni édesapámnak az állatok gondozásában, de olyankor elvégzek minden munkát: takarítok az állatok alól, segítek terményt hordani, etetek, itatok, gondozom az állatokat. Igyekszem minél jobban kivenni a részem, amiből csak tudom. A kedvencem régebben egy szarvasüsző volt, de sajnos egy betegségben elpusztult. A mostani kedvenceim az őzek és a borzok tartoznak – árulta el Lili, aki szólt a további terveiről is.

– A Debreceni Egyetemen a műszaki karon építőmérnöknek tanulok, de mellette szeptembertől Mátészalkán szeretném elvégezni felnőttképzési rendszerben a vadgazdálkodási technikumot is. A képzés főleg a pénteki és a szombati napokat érinti majd, úgy gondolom, az egyetem mellett párhuzamosan el tudom majd végezni a technikumot. Ez egy kétéves képzés, csupán érettségi vizsga kellett hozzá. Ha sikerül elvégeznem, akkor egy gyermekkori álmom válik valóra. Egyébként apukám is az építőiparban dolgozik, de ő is megszerezte ezt a vadgazdálkodási végzettséget. 
– Lett volna lehetőségem, hogy máshol is vadásszam, de valahogy mindig ide a Nyírségbe húzott vissza a szívem. A szívem csücske a Nyírbátor környéki táj, azért is lettem az itteni vadásztársaság tagja.

Most, hogy már vége lett az egyetemi időszaknak, olykor naponta, olykor kétnaponta járjuk apával a vadászterületet. Az erdő hozzánk autóval 10-15 perc távolságra van, de akár gyalog is el lehet sétálni odáig. Apával nagyon sokat vadásztam már. Vele ejtettem el több őzbakot, valamint a már említett vaddisznót. Nagyon jó érzés nekem, hogy minden vadászatomnál ott volt – tette hozzá befejezésül Mezei Lili.