Állathangutánzás: párbeszéd a szarvasbikával

Állathangutánzás: A vadásznapok résztvevői gyakran találkozhatnak Erdélyi Tamással, akinek különleges foglalkozása van, ugyanis hangokat utánoz, mégpedig az erdőn-mezőn élő állatok hangjait szólaltatja meg. A közelmúltban a Nábrádon megrendezett vármegyei vadásznapon mutatta be tudását, akkor készült vele az interjúnk.

Állathangutánzás: gyermekkorában már érdekelte

Hogyan született meg az ötlet, hogy állati hangokat utánozzon?

Nagyon egyszerű a kérdésre a válasz. Gyerekkoromban az egész családom vadászott, a nagyapám, az édesapám és az ő testvéreik. Éppen ezért igazából már nagyon korán, gyerekkoromtól fogva szívtam magamba az erdőnek az illatát, találkoztam az állatokkal, érdekelt a hangjuk. Számomra minden nap ünnepnap volt, amikor az erdőben lehettem. A természet annyira magával ragadott, hogy a későbbiek folyamán is ezt a hivatást választottam: polgári hivatásomként vadgazda mérnök vagyok, a jelen pillanatban pedig egy dunántúli vadásztársaság fővadászaként dolgozom.

Tehát végül is szoros kapcsolatban van a vadászattal. Hogy jött mégis az ötlet az állathangok utánzására? Talán a nagyapát akarta megtréfálni, s hogy megtévessze, elkezdett utánozni hangokat?

Igazából ez fordítva történt, mert a nagypapa csapta be az állatokat. Július vége, augusztus eleje az őzek üzekedésének ideje. Nagyapa a párzó őzek, a suták vágyakozó hangját utánozta, de utánozta a gidák panaszhangját is, hogy közelebb csalogassa az őzbakokat. Mindezt nekem is megmutatta már 7-8 éves koromban, és a hangutánzás annyira rabul ejtett, hogy én is ki szerettem volna próbálni. Kipróbáltam, sikeres voltam, és a nagyon-nagyon szép élményeimnek köszönhetően egyre többet foglalkoztam hangutánzással. Egy idő után ugyanis már az is érdekelt, hogy milyen más állatokat lehet még csalisípokkal közelebb hívni, például milyen ragadozókat tudunk megtéveszteni a hangokkal. A nagy szerelmem azonban a szarvasbőgés utánzása, a szarvas hangjának a minél életszerűbb bemutatása.

Vett részt ilyen versenyeken is?

Igen, hiszen Magyarországon már több mint húsz éve rendeznek szarvasbőgő versenyt. A Fehova keretében szokták megtartani. A Fehova Kupát aktív versenyző koromban megnyertem zsinórban hatszor, de az aktív versenyzést már abbahagytam. Napjainkban a Vadászati Kulturális Egyesület támogatja a magyar szarvasbőgő-válogatottat, ami minden évben képviseli hazánkat az Európa-bajnokságokon. Én most a magyar delegáció vezetője vagyok, és én készítem fel a magyar válogatottat erre a szarvasbőgő Európa-bajnokságra.

S hogy szerepel a válogatott annak tükrében, hogy már nem vesz részt a versenyeken, hanem immár edző?

Hál' Istennek nagyon eredményesek vagyunk, nagyon sokszor nyertünk bajnokságot. Én 2017 óta foglalkozom a válogatottal, és azóta 15 érmünk van Európa-bajnokságokról. A legnagyobb siker 2019-ben volt Fehéroroszországban, amikor az egyéniben mindhárom dobogós helyet magyar versenyző nyerte, így a csapatversenyt is toronymagasan megnyertük. A pandémia miatt kimaradt a 2020-as év. A 2021-ben a budapesti világkilátás keretein belül megrendezett szarvasbőgő Európa-bajnokságot pontrekorddal megnyerte a válogatott, úgyhogy a magyar szarvasbőgők nagyon eredményesek és ügyesek.

Mondhatjuk, hogy minden állathangot lehet utánozni?

Elképzelhető, csak nem mindegyiket érdemes.

Ön miket szokott utánozni, vagy miket tud?

A vadászathoz kötődő hangokkal foglalkozunk elsősorban, s ide tartoznak a különböző madarak is. Hívni lehet csalsíppal többek között a szalonkát, a galambféléket, például a balkáni gerlét, az örvös galambot, de jól lehet utánozni a kacsák hangját is. A ragadozók közül a rókát nagyon sokféleképpen lehet hívni, például egércincogással, nyúlsírással. Az öt nagy vadfajunk hangját is szoktuk utánozni. Két kiemelt vadfajunk van, aminek nagyon régmúltra visszavezethető a vadászata hangutánzással. Az egyik az európai őz. Őznász idején csalisípokkal nagyon jól tudjuk hívni a bakokat, illetve a legtradicionálisabb, a legizgalmasabb és a legérdekesebb hangutánzás a szarvasbőgés. Szerintem minden vadászatnak a koronája és a csúcsa, amikor a bőgő gímbikákat a bőgőkürttel egyre közelebb csaljuk.

Állathangutánzás: sok eszközzel lehet

Az említett hangokat csak csalisíppal, illetve bőgőkürttel lehet előidézni, vagy lehet esetleg más eszközöket is használni?

A galambokat például kiválóan lehet kézzel hívni. Van, aki fűszálat használ őzhíváshoz, gida hanghoz. A repertoár nagyon széles. A szarvasbika hangjának az utánzásánál is nemcsak klasszikus eszközöket használunk, vannak egyéb alternatív megoldások is, amit régen is használtak, ilyen a petróleumlámpa cilindere. A technika fejlődésével más anyagokat is fel lehet használni, gondolok például a műanyagokra. Ma már minden olyan eszköz alkalmas, amivel hűen lehet az állat hangját utánozni, de a bőgőkürt a kedvencem.

Amikor először kezdte el az állathangokat utánozni, egy kicsit nem néztek furcsán önre? Hogy fogadta a környezete ezt a hobbit, amit ma már nevezhetünk szakmának is? 

Nyilván mindenki meglepődött ezen, bár igazából saját magamat szórakoztattam mindezzel. Én saját magamat szerettem volna élményhez juttatni. A vadászatokon is használtam a hangutánzást, ami nagyon megtetszett a barátaimnak. A szűk környezetem mindig is tudta, hogy mennyire fanatikus vagyok ezzel kapcsolatban, így a számukra ez természetes volt. Ugyanakkor rengetegen foglalkoznak hazánkban állathangutánzással, nagyon sok hivatásos vadász és sportvadász használja ezeket az eszközöket azért, hogy eredményesebben tudjanak vadászni.

Tudásának bemutatására sok helyre meghívják. Tavaly Ibrányban a vármegyei vadásznapon is tartott hasonló bemutatót. Csak Magyarországot járja, vagy meghívják a határon kívülre is?

A kérdés nagyon jó, a válasz picit összetettebb. Szerencsére sok helyre hívnak. Nagyon sok helyen voltam már, és remélem, hogy sok helyre el is tudok menni. A bemutatóknak az a lényegük, s azért várom ezeket a felkéréseket el, mert meg szeretném mutatni a jövő generációjának is, hogy miért lettem fővadász, miért választottam ezt hivatást. Szeretném a fiatalokban tudatosítani, hogy azokat a szép élményeket, amiket az erdő és a természet tud adni, azokat nem tudja semmilyen PlayStation vagy digitális eszköz visszaadni. A természet szépségét, az élővilág titkait nagyon sok iskolában és óvodában tudtam már bemutatni.

Hogy fogadják a gyermekek ezeket az információkat?

Nagyon érdeklődnek. A fiatalok mindig jó társaságot jelentenek. Azt vallom, hogy minél korábban kell az értékeket, a természet szépségeit megmutatnunk a gyermekeknek, s akkor kapnak egy választási lehetőséget, hogy kimenjenek a természetbe. Rá kell őket döbbenteni arra, hogy sokkal jobb kint lenni a szabadban, mint otthon játszani a szobában. De mint említettem, nagyon sokfelé jártam, még Erdélyben is tarthattam több alkalommal előadást.

Egy medvebrummogást nem kértek öntől?

-Az nagyon veszélyes lenne egy olyan környezetben, ahol sok medve él, én sem merném bevállalni. De örömmel megyek mindenhova, hiszen az a lényeg, hogy minél többen tudjanak a természet csodáiról, az élővilág titkairól. A vadászat megítélése mostanában nem túl jó fényben van, ezekkel a bemutatókkal, a vadászat szép részét felidézve szeretnék javítani ezen a helyzeten. Ha egy kicsit is sikerül, már megérte.

Befejezésül tudna mondani egy olyan különleges vadászkalandot, ami a hangutánzáshoz kötődik?

- Természetesen a szarvasbikához kötődik ez az élményem. Azért szeretem a szarvas hangját utánozni, mert amikor egy másik bika válaszol nekünk, az tulajdonképpen egy párbeszéd. Ha egy rókát hívok be magam elé egy hiteles síró hanggal, az nem annyira érdekes, mert az éhségérzetére apellálok a ragadozónak, és ha jól adom elő a nyúl hangját, akkor előjön. De ha szarvasbikával beszélgetek egy bőgőkürt révén, és az élősúlyban 250-300 kilogrammos állat megáll tőlem 20 méterre és rám üvölt, az nagyon meghatározó élmény. A kedvenc történetem az volt, amikor terítékre hoztam egy bikát, s ezt nyolc lépésről tehettem meg. A tehén vágyakozó hangjával hívtam be magam elé a bikát. S a történetet még emlékezetesebbé tette, hogy amikor a királyi vad ravatalra került, akkor megszólalt a szomszéd faluban a harang.