„Megfertőzte” őket a versenyzés izgalma

Az elmúlt év végén, de már most az új esztendő elején is többször gyülekeztek versenyzők a kocsordi Iskola-tó partján, hogy összemérjék ügyességüket és tudásukat. A megmérettetéseket minden alkalommal a Mátészalkán élő sporthorgász, Varga Albert hirdette, illetve szervezte meg. 

Már szinte baráti társaság 

– Nekem életformám a versenyzés. Nemcsak én magam vettem részt sok-sok versenyen az elmúlt évtizedekben, de a gyermekeimet is mindig elvittem különböző viadalokra. Néhány éve, mikor láttam, hogy milyen szépen rendbe tette a kocsordi Iskola-tavat Bihari János tógazda, megkerestem, hogy szeretnék ott rendezni horgászversenyt – elevenítette fel a kezdeteket érdeklődésünkre Varga Albert, akit a horgászberkekben Albi becenéven ismernek. 
– Bihari János nyitott volt a kezdeményezésre, s olykor közösen hirdettünk meg versenyeket, olykor pedig egyedül szerveztem, illetve szervezem meg a megmérettetéseket. A nyári hónapokban a tó egész területét használhatjuk, olyankor van 25-30 résztvevő is, a téli hónapokban kevesebben vagyunk, mert a keskenyebb részt kihagyjuk, mivel ott nem jár annyira a nagyobb méretű hal, igaz, decemberben éppen ott akasztottak meg egy 9 kilogrammos pontyot. Kialakult egy állandó versenyzői csapat. Amikor mennek haza a résztvevők, már kérdezik, hogy mikor lesz a következő, s már be is kell írnom őket versenyzőknek. A versenyeket be szoktam harangozni a Kis Sügér Horgászegyesület közösségi oldalán is, de gyakran már úgy írom ki, hogy még van 2-3 szabad hely, mert a többi már elkelt. 
– Akár már egy baráti társaságnak is nevezhetem az indulókat a gyakori részvétel miatt. Lehet bármilyen idő, amíg nem fagy be a tó, jönnek és versenyeznek. Tavaly már január 1-jén rendeztünk egy versengést a tógazda meghívására, aztán a decembert is több versennyel fejeztük be, majd január 7-én is tartottunk egy versenyt, mert az időjárás megengedte – folytatta Varga Albert. 
– Most a befagyott tó nem engedi a horgászatot, de már nyolc jelentkező van a következő megmérettetésre, amikor majd elolvad a jég. Ennek az időpontját még lehetetlenség megmondani, de a horgászok ragaszkodtak ahhoz, hogy felírjam őket, mert bármikor is lenne, biztosan jönnek. 

A Holt-Szamos partján nőtt fel 

Ön nemcsak szervezi a versenyeket, de részt is vesz azokon... – vetettük fel. 
– Valóban így van. Említettem már, hogy életformám a versenyzés, szeretem én is a megmérettetéseket. Természetesen gyakran ugratnak a résztvevők, hogy könnyű nekem, mert szervezőként tudom, hogy hol vannak a halak – nevet fel Varga Albert, majd felidézte azokat az éveket, amikor gyermekként megismerkedett a horgászattal. 
– Géberjénben születtem, a Holt-Szamos partján nőttem fel. A családból senki sem horgászott, én voltam az első. Aggódtak is a szüleim gyakran, hogy beleesem a vízbe, amikor a barátokkal elmentem pecázni, csónakázni. Ahogy nagyobb lettem, kiváltottam az engedélyem, főleg a Holt-Szamosra jártam. Sok élményt szereztem, az idősebb horgászoktól pedig sokat tanultam. Megszülettek a gyerekeim, az óvodás koruktól kezdve vittem magammal őket, megszerették ezt a hobbit. Közben Mátészalkán horgászboltot nyitottam, a géberjéni általános iskolát folyamatosan támogattam, a gyermeknapokon versenyt szerveztem az ottani diákoknak, s oda elvittem a fiamat és a lányomat is. 
– Az iker gyermekeim annyira megszerették a versenyzést, hogy eljutottak országos bajnokságra és világbajnokságra is. Albert fiam több világbajnokságon is részt vett, de aztán abbahagyta a versenyzést, Viktória még folytatja. A versenyzések során nagyon sok helyen megfordultam már, illetve most is sok helyre utazom, távoli vidékekre nem vágyom, ezek a versenyek teljesen kielégítik az életformámat.