Az otthoni levegő maga volt a zene és a tánc

A magyar táncházmozgalom fiatal, de egyik legmeghatározóbb egyénisége, Berecz István volt a vendége az első nyíregyházi Folk Klubnak a Városmajori Művelődési Házban. A Fonó Budai Zeneház művészeti vezetője a város táncos szakemberei – egyben régi batárok – meghívására jött el, hogy elmesélje, szüleinek hála miként szívta magába már kisgyermekként a népi kultúra szeretetét, hogyan akasztotta szögre csizma helyett a jogi doktoriját, és mit gondol azokról az ifjú tehetségekről, akik hivatásos táncosként képzelik el a jövőjüket. 
– Otthon a levegő maga volt a muzsika és a tánc, hiszen édesanyám a Zsuráfszky Zoltán vezette, ma Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagja volt, sósavhordó, éttermi mosogató édesapám számára pedig már akkor is a dal volt az igaz szerelem, így nem volt olyan része a lakásnak – beleértve a mellékhelyiséget is –, ahol nem valami kalotaszegi hajnali vagy felcsíki ropogós csárdás szólt. Természetes hát, hogy már az első gondolataim, rajzaim, élményein ebből a közegből valóak, az igazi rátalálást a táncra mégis a fiúgimnázium hozta. Tizennégy-tizenöt évesen ott jelentkezett először erőteljesen a lányok hiánya, amire válaszul trójai falóként, csárdással vonultam be a női derekak világába, egyben az ellenkező nem életébe – idézte fel a kezdeteket az örökös aranysarkantyús táncos. 
– Ennek ellenére jogász lettél – jegyezte meg beszélgetőtársa, Pitlik Tamás, a Prima Volta zenekar hegedűse. 
– Az egyetemen még több lány volt – tromfolt a közönséggel együtt nevetve Berecz István, aki megszerezve a doktoriját azonnal elhagyta a pályát, amin éppen csak elindult. 
– Édesanyámék tudták, hogy a táncból bajos a kenyérkereset, ezért középiskolásként civil szakmát kellett választanom. A büntetőjogi államvizsgákon bukdácsoltam, amikor jött a Felszállott a páva – amit 2012-ben szóló és páros tánc kategóriában megnyert – a szerk. – és vele a lehetőségek, felkértek a Fonó Budai Zeneház művészeti vezetésére, valamint Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a János vitéz megkoreografálására. Alig tettem le tehát az államvizsgát és avanzsálódtam doktorrá, már volt egy másik életem, de soha nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. 

Az Ordasok is inspirálják 

Ebben persze hatalmas szerepük volt Berecz István mestereinek is. 
– Meghatározóak voltak az első élmények, Zsuráfszky Zoltán megszállottsága, akiről szeretnék elmesélni egy rövid adomát. Még Berlusconi volt a köztársasági elnök Olaszországban, amikor Pál István Szalonna és bandája, valamint a nemzeti táncegyüttes fellépett a palotájában. Zsura melegített, de úgy, hogy dübörgött az egész palota, és pont alatta volt Berlusconi kápolnája. Felment az egyik kommandósa, benyitott – Zsura közben fújtatott, ollózott, ordított, ropogott, mint ahogy szokott –, és szólt Pistának, hogy beszéljen vele, mert zavarja az elnök urat az imádkozásban. Szalonna ránézett Zsurára, majd közelebb lépett a fegyvereshez és megkérdezte: „Kérem, nem mondaná meg maga?” Mire a kommandós: „Tudja mit? Hagyja, hadd gyakoroljon” – és kiment. És ez a mentalitás végigvezethető azon az iskolán, amiből végül én is kinőttem. Ha lehet így mondani, az egyik kedvenc formációm az Ordasok táncegyüttes, azaz Kádár Ignác, Hajdú Flórián, Fitos Dezső és Lajkó Levente. A Zsura, Varga János Boxos és a nemrégiben elhunyt Sára Ferenc hármas segített megmerítkezni az eredeti, autentikus táncban és a még élő paraszti kultúrában, elegyítve mindezt egy messzemenőkig megnyerő színpadi esztétikával – sorolta a nagy neveket az örökös aranysarkantyús táncos, aki a mai napig amatőrnek vallja magát. 
Több nyíregyházi táncegyüttes tagjai és a művészeti gimnázium diákjai is a közönség soraiban ültek. Utóbbiak jelentős része profi táncossá szeretne cseperedni, így adta magát a kérdés: mit üzen, tanácsol ezeknek a fiataloknak? 
– Nyilvánvaló, hogy a tanteremben és a közösségen belül is az élbolyhoz kell tartozni, de azt gondolom, hogy az önálló műhelymunka megkerülhetetlen. Nagyobb eséllyel indul neki, akit hajt valami plusz, képes jobban mögé látni a dolgoknak, megérti a zenét, vannak emberi kötődései. Mindenkit kötelezően elvinnék azokra a helyekre, ahol ez még dübörög. A Gyimesben például még van olyan bál, amin olyan emberek – nyolcvan pár – táncolnak, akik beleszülettek az autentikus népi kultúrába. Ez egy akkora kincs, amiből többfelé el lehet indulni, legyen az hagyományos vagy modernebb vonal. Azt hiszem, hogy aki hivatásossá akar válni, alázattal és tűzzel kell merítenie ebből a mély kútból, és nem elégedhet meg azzal, ami a tanteremben történik, hanem még egy kicsit hozzá kell tennie, verejtékkel, fogösszeszorítva. 

Az első, de nem az utolsó 

A Folk Klubot mintegy keretbe foglalta a már említett Prima Volta. A hagyományteremtő szándékkal életre hívott rendezvény a zenekar koncertjével kezdődött – közreműködött Bistey Attila koreográfus, vőfély –, majd a beszélgetés után visszatért a banda, és egész este húzta a táncházban. Berecz István sem rohant haza, megforgatta a lányokat, koccintott a legényekkel és táncolt – játékosan, fényesen és hatalmas alázattal.