A képregény gyakorlatilag egyidős az emberiséggel

A képregényeket gyakran a kilencedik művészeti ágnak nevezik. Kertész Sándor nyíregyházi grafikussal, művésztanárral, lapunk egykori munkatársával a képregények történelméről beszélgettünk, és arról, hogy manapság mennyire népszerű ez a történetmesélési forma. 

– A képregény gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, Todd McFarlane kanadai képregényrajzoló szerint az idő múlásával csupán a bemutatási formája változott. Minden kornak megvolt a maga történetközlési változata képeken, rajzokon keresztül, az viszont, amit ma képregénynek nevezünk, inkább a XX. században nőtte ki magát. Eredetileg groteszk rajzokból indultak ezek a képes történetek még az 1800-as évek Franciaországából, és annyira megtetszettek az embereknek, hogy megnőtt az igény hasonló illusztrációk készítésére. Mára annyi változott, hogy a digitális fejlődésnek köszönhetően ezek átkerültek a számítógépekre, telefonokra – magyarázta Kertész Sándor, s megjegyezte: Európában a mai napig művészetnek tekintik a képregényeket, melyek főként a fiatal felnőtteknek és a tőlük idősebb korosztályoknak szóltak.

Jókai Mórnak is tetszett 

– Miután a franciáknál elterjedtek a torz rajzok – folytatta a grafikus –, a németek is átvették a stílust; Wilhelm Busch kezdett el hasonló grafikai elemeket készíteni, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait. Az ő alkotásai Magyarországon is népszerűek lettek, Jókai Mór figyelt fel hazánkban először a rajzaira, s fantáziát látott bennük, így ő is belefogott a képregénykészítésbe. Később Jankó János segítségével Az üstökös című élclapjában jelentek meg képes történetei. Jókai kiadványait én is kerestem, könyvtárakban, egyetemi raktárakban lehetett hozzájuk jutni, és a mai napig fellelhetőek ezeken a helyeken. Amikor évtizedekkel ezelőtt azt kutatták a Nyíregyházi Főiskolán, hogy a képregény irodalomnak vagy inkább képzőművészetnek tekinthető, és értékkel bíró terület lehet-e, hallgatóként én is besegítettem a munkába a grafikai jellegzetességeket és szakirodalmi vonatkozásokat vizsgálva. Ekkor találtam rá az intézmény raktárában Az üstökösökre, később pedig a Debreceni Egyetemen és az Országos Széchényi Könyvtárban is rábukkantam hasonló alkotásokra – árulta el a művésztanár, s hozzátette: Magyarországon jelentősen hozzájárult a képregény népszerűségéhez ez a kutatás, ami még most is tart.

Ismeretterjesztő szerepe is van 

Kertész Sándor definíciója szerint a képregény sajátos elbeszélési forma, ami olyan képekkel dolgozik, melyek a valóságban nem léteznek. Térben és időben eltérő jeleneteket ábrázolnak a rajzok egy adott pillanatban, ezért is egészítik ki a szövegek. A képregény konkrét műfaj, amiben nem lehet mellébeszélni, egy középkori lovagot például kornak megfelelően kell ábrázolni, másképp hitelét veszíti az egész történet, és hibás képet fest az adott időszakról – éppen ezért az ismeretterjesztésben is komoly szerepet játszik. 

– Az 1980-as években úgy került be a köztudatba, hogy ez a gyerekek műfaja, ám minden korosztálynak készülnek képregények, mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelőt. Ha azonban gyerekként nem olvasott valaki képregényt, s felnőttként találkozik vele először, kevésbé érti meg, miért olyan élvezetes – mosolygott a szakember. Kertész Sándor úgy tapasztalta, hogy aki fiatalkorában szerette, később is örömmel forgatja a képregényeket, amelyek ma már különböző területekre specializálódnak. 

– Hazánkban új korszak indult a történelmi elbeszélések és a rajzolás terén. A Hősök tere az egyik legjobb, magyar írókkal készült képregénysorozat, ami múltunk jellegzetes szakaszait mutatja be, és igen népszerű – jegyezte meg a grafikus, aki úgy véli: a képregénykészítés nagyon jó befektetés, hiszen a gyűjtők mindent megadnak azért, hogy teljes legyen a kollekciójuk. Keringenek a piacon több százezer forint értékű képregények is, melyek előbb-utóbb gazdára találnak.