A felhők felett érzi jól magát

Szegedi Sárát gyermekkora óta vonzzák a mozgó járművek. Édesapja mozdonyvezető, családjukban ez a hivatás generációról generációra öröklődik, így kislányként úgy hitte, sínen van az élete, azonban ahogy cseperedett, érezte, nem ez lesz az ő útja. Nyolcadikos volt, amikor az anyukájában felmerült: miért ne lehetne repülőgép-pilóta a lánya? Sárának megtetszett az ötlet, és a már ennek mentén választott középiskolát és egyetemet. Utóbbit Nyíregyházán, ahol jelenleg másodéves repülőmérnöki szakon. Szerkesztőségünk vendégeként pályaválasztásról, a megálmodott hivatásának szépségeiről és követelményeiről, a pilóták életéről is mesélt.

Hajnaltól késő estig

– Mint kiderült, a családban van egy nyugdíjas vadászpilóta és oktató. Nagyon sokszor kérek tőle segítséget, legutóbb például a hajtóművekről kérdeztem – árulta el Sára, aki a nulláról kezdte a repülést édesanyja maximális támogatását élvezve. Apukája kevésbé volt lelkes, amikor kiderült, milyen pályára készül a lánya, de természetesen együtt izgult a család a sikeres felvételiért és az alkalmassági vizsgákon.

– A képzés három és fél éves, eleinte kevesebb repülős és több mérnöki tantárgyunk van. A gyakorlati oktatás a harmadik félév előtti nyári táborban kezdődik.
Kérdésünkre, hogyan emlékszik az első repülésére, Sára elmondta: a földi előkészítés után körbegurulták az egész repteret, majd következett a felszállás, két iskolakör az oktatóval.

– Az első önálló felszállásra nem, a leszállásra annál inkább emlékszem, mert nagyon rosszul sikerült – vallotta be nevetve a másodéves egyetemista.
A pilótahallgatók időbeosztása is különbözik az átlagos szakokon tanulókétól.

– A repülőtéren napkeltekor kezdődik az élet, nyáron hat órára, fél hétre jártunk ki és akár este nyolcig repülhettünk. Most egy kicsit később, 7.30-tól kezdünk, és délután négyig, sötétedésig maradunk. A szimulátorban azonban mindegy, hány óra van, megesik, hogy az oktató 5.30-ra foglal időpontot, mert csak akkor van hely. Nyilván erre fel kell készülni, nem bulizhatunk előtte hajnalig, fontos, hogy kipihenten, koncentráltan érkezzünk – magyarázta Sára, aki szívesen beszélget a tapasztaltabb szaktársakkal.

Meghatározza az életét

Bár ez még mindig férfias hivatásnak számít, egyre több nő jelentkezik a képzésekre. Vannak légitársaságok, melyek kifejezetten szeretik, ha nők vannak a pilótafülkében.

– Nyilván akadnak még olyanok, akik szerint ez nem nőknek való szakma, de egyre kevesebben, fontosabb a felkészültség és a magas szintű szakmai tudás.
Sára életét keretbe foglalja a repülés, rendszeresen megveszi a szaklapokat, tájékozódik a neten, és megnézi a témában feltöltött videókat, filmeket. Emellett szívesen tölti a szabadidejét a repülőtéren, figyeli a többieket, mert úgy gondolja, ebből is sokat lehet tanulni.

– Szeretem ezt a közösséget, szeretek a tagja lenni. Izgalmas évet zártam az egyetemen és a magánéletben is, és remélem, hogy 2024 legalább ennyire jó lesz. Sőt, az sem baj, ha még jobb! KM