Karácsonykor mi vagyunk a megajándékozottak

– Az ünnepbe nem szabad csak úgy beesni, készülnünk kell rá! Ma már talán túl hamar is kezdődik el ez a készülődés, s nagyrészt a vásárlásról, a fogyasztásról szól. A világ persze változik, sokkal gyorsabb, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Ha visszagondolok a gyermekkoromra, én még egy sokkal szerényebb, visszafogottabb és meghittebb karácsonyi időszakot élhettem meg a szüleimmel és a húgommal, mint a mai generációk. Azt gondolom, újra és újra át kellene értékelni magunkban, hogy mit jelent számunkra az ünnep, mi az, ami kifejezi a lényegét akár a családban, akár egy egész társadalomban. Gyerekkoromból az egyik legszebb karácsonyi emlékem az, amikor édesanyám december 24-én megkért, hogy a húgommal menjünk ki a piacra és szedjünk össze kis fenyőfaágakat a díszítéshez. Minden évben ez volt a mi feladatunk, kézen fogtam az öt évvel fiatalabb húgocskámat és amíg mi a piacon keresgéltük a fenyőágakat, addig édesanyám szépen feldísztette a fenyőfát, s mire hazaérkeztünk, az ajándékok már a fa alatt voltak, s mi ezt igazi meglepetésként éltük meg. Egy sokkal lassabb világban éltünk, ahol nem az volt a fontos, hogy milyen ajándékot vásároltunk meg, hanem az, hogy mekkora szeretettel adjuk át, hiszen ne feledjük: karácsonykor mi vagyunk a megajándékozottak. A legnagyobb ajándékot mi kaptuk azáltal, hogy Jézus Krisztus testet öltött, eljött közénk, s elhozta a szeretetet.  Minden egyes ajándékozáskor ezt az örömet szeretnénk továbbadni. Megajándékozottak vagyunk, mert Jézus Krisztust behívhatjuk a mi személyes életünkbe... – beszélt podcastadásunkban az ünnep lényegéről Zsarnai Krisztián. Az evangélikus esperes elmondta, jó látnia, hogy a magyar társadalomban fellelhető a jóság lelkisége. Az emberek odafigyelnek a rászorulókra, a nélkülözőkre is, akiknek nem természetes a karácsonyi ebéd vagy vacsora. Az esperes felhívta a figyelmet arra is, hogy az ünnep egy megálló, s gondolnunk kell azokra is, akikkel lehet, hogy egész évben keveset lehettünk együtt, mert elszakít tőlük a munka, a sok-sok elfoglaltság – becsüljük meg azokat, akik körbevesznek minket. Az év végi ünnepek naptári évfordulóhoz is közel esnek, ezért ez az időszak alkalmas a megújulásra, a változtatásra. Ilyenkor leltárt készítünk, átgondoljuk,  mit hozott ez az év, s miben kellene változnunk. Fontos, hogy elgondolásaink ne egyszerűsödjenek le egy szilveszteri fogadalomba, hanem a változtatás szándéka belülről fakadjon, s minden megújulás megálljon Isten igéjének mérlegén.