Horgásztó a mocsár helyén

Pár éve színesíti mindössze vármegyénk horgászvizeinek palettáját a Biri közigazgatási területéhez tartozó Táncsicstelepen található Táncsics Horgásztanya és Szabadidő Park.

Fárasztás után merítés 

Mint Vass Róbert tulajdonos érdeklődésünkre elmondta, 3-4 éve még mocsár volt azon a területen, ma pedig már egy olyan horgászvíz várja a „csendes őrülteket”, amelyben 58 kilogrammos fehér tok is megtalálható a 15-20 kilo­grammos pontyok és 18-24 kilogrammos amurok mellett. 
A több napra érkező horgászok akár faházakban is megszállhatnak, s a tervek között szerepel egy dézsafürdő megépítése is. Július utolsó szombatján több álláshelyen is várták a kapásokat a horgászok. 

E sorok írójának éppen szerencséje volt, mert láthatott egy fárasztást is. Igaz, 10-15 perc is eltelt, mire a Hajdúhadházról érkezett Papp Attila kedvese, Ölveti Mónika meg tudta szákolni a 9 kilogrammos pontyot, addig nem lehetett beszélgetni a horgásszal, mert a megakasztott hal minden mozdulatára, minden rezdülésére oda kellett figyelnie. Ilyenkor nem szabad kapkodni, nem szabad idegeskedni, a kitartó türelem jelenti a legfontosabb fegyvert a mindig kitörni próbálkozó hal ellen. 
– Egy ilyen fárasztás élményéért érdemes várakozni akár több órán keresztül is. Számomra mindezt átélni jelenti a pihenést, a kikapcsolódást, a feltöltődést – mondta el érdeklődésünkre Papp Attila, miután lefertőtlenítette és visszaengedte a tóba a termetes halat.

Nem sokat tudott aludni 

– Egy otthoni ismerősömtől hallottam először erről a tóról, s mivel valóban sok élményt nyújt a tó, szép halak vannak benne, havonta legalább egyszer igyekszem eljönni ide a kedvesemmel. Természetesen nem csak ide járunk, felkeressük a Hajdú-Bihar vármegyei tavakat is, például a Pródi-tavat. Most ide a táncsicstelepi tóhoz 36 órára jöttünk. 

– Péntek délután érkeztünk, és vasárnap reggel 6 óráig vagyunk. Hoztunk magunkkal sátrat is a két éjszakára. Eddig nyolc pontyot sikerült fognom, a legnagyobb 12 kilogrammos volt. Főleg éjszaka és a hajnali órákban ettek jobban a halak. Az éjjel nem sokat aludtam, mert jöttek sorjában a kapások. Ha a sátorban vagyunk, riaszt az elektromos kapásjelző. Olyankor ébred Mónika is, hiszen kell a segítsége a szákoláshoz – magyarázta Papp Attila. 

– Húsz éve űzöm ezt a sportot. A lakóhelyemhez közel – Hajdúhadház és Téglás között – volt egy kis kanális, ott szerettem meg a horgászatot édesapámnak köszönhetően, nagyon szereti ő is ezt a hobbit, úgy is mondhatnám, hogy családi hagyomány nálunk.

Rotyogott a pörkölt 

– Az eddigi rekordom egy 19,76 kilogrammos ponty volt, a székelyi Őzetanyán fogtam. Ha a horgászatról van szó, gyakran járok Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is. Szerencsére a párom is szereti a horgászatot, az édesapjával járt pecázni egykoron, így most már együtt várjuk a kapásokat. 

– Talán az idén még egyszer ide visszajövünk. A halak mellett azért is szeretem, mert gondozott, rendezett, minden feltétel adott egy jó kikapcsolódáshoz. 
Ez utóbbit e sorok írója is meg tudja erősíteni, hiszen a horgászállásnál kiépített főzőhelyen a bográcsban már rotyogott a pörkölt, s az illatából ítélve nemigen maradt belőle...