Közösségépítő kiránduláson járt a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület csapata

Útunk első állomása Nagykőrös volt, ahol Arany János 1851-1860 között élt és alkotott a református gimnázium irodalom- és latin szakos tanáraként. Költői fénye bearanyozta a tudós tanári karral működő gimnáziumot és Nagykőrös városát egyaránt. A református egyházi iskola "nagy tanári kar"-ának működése hírnevet adott Nagykőrösnek. A város történetének kiemelkedő egyéniségei voltak: Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor történészek, Szabó Károly bibliográfus, Szász Károly költő, műfordító, református püspök, Szigethi Warga János neveléstörténész, Tomory Anasztáz matematikus és mecénás. Ebből az időszakból származnak nagyobb művei, versei, balladái. 
Élménydús délelőttünk során megnéztük az Arany János Múzeum kiállításait, a költő és a tanári kar, az Arany-család köztéri szobrait, a város nevezetességeit, elhelyeztük egyesületünk koszorúit a "ballada Shakespare"-je emlékhelyeinél.

A finom ebéd elfogyasztását követően rövid utazással  a „hírös város”-ba, Kecskemétre érkezünk, ahol idegenvezetős városnéző séta során  csodálhattuk meg a város szecessziós épületeit, templomait, valamint a Városháza szépen felújított dísztermében is gyönyörködhettünk. 
A melegtől kicsit elcsigázottan, de lankadatlan érdeklődéssel érkeztünk meg Petőfi Sándor szülővárosába, Kiskőrösre, ahol részt vettünk a Petőfi Emlékház és az  Úttörténeti Múzeum Múzeumok Éjszakája sokszínű programsorozatán.

Másnap délelőtt felkerestük a lánglelkű költő kultikus helyét, a szülőházát, mely  máig eredeti állapotában tárja a látogatók elé azt a miliőt, amelyben a költő megszületett, a 19. század első harmadának jellegzetes berendezési tárgyait, szokásait. Láthattuk többek között azt az ágyat, melyben a költő született, a keresztelési anyakönyv másolatát, a keresztelőmedence hiteles másolatát is. A szülőházban az évtizedek során olyan, ismert látogatók fordultak meg, mint Liszt Ferenc, Teleki Sándor, Feszty Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond. Az ő véleményük is hozzájárult ahhoz, hogy a házat az odaillő bútorokkal rendezzék be. 1948-49-ben, a forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségén vetődött fel a gondolat, hogy az épület teljes egészében múzeummá váljon. A szülőházat 1880. október 17-én adták át, ahol Jókai Mór mondott beszédet.

A költőgéniusz előtti tisztelgésünk jeléül szülőházánál  egyesületünk nevében elhelyeztük az emlékezés koszorúját a bicentenárium jegyében.
A Petőfi emlékmúzeum földszinti tereiben megnéztük a 7 év című állandó kiállítást, mely Petőfi 1842-1849 közé eső rövid, 7 éves alkotói időszakát mutatja be művein, a kapcsolódó személyiségek és történelmi eseményeken keresztül. A gazdag tárlat a modern technika eszközeivel, animációk, vetítések és hanganyag segítségével ad áttekintést Petőfi költői pályájának ívéről.

Petőfi szellemiségétől feltöltődve utunk a Szlovák Tájházhoz vezetett, ahol a 19. századi helyi középparasztság életkörülményeivel, kultúrájával , tárgyi világával ismerkedhettünk meg.  

Kora délután érkeztünk meg kirándulásunk következő helyszínére, Kalocsára. A város jelentős történelmi múltra tekint vissza , hiszen a honfoglalás óta város, István óta a magyarság egyik kiemelkedő kulturális központja. A város egyike a négy magyarországi római katolikus érseki székhelynek, az államalapítás óta a magyar katolicizmus második központja.

Idegenvezetős sétával csodáltuk meg a Nagyboldogasszony Főszékesegyházat és az Astriceum Érseki múzeumot, gazdag kincseit. 
Nem hagyhattuk ki a Népművészeti Tájházat sem, ahol a kalocsai hímzés, mint hungarikum ejtett bennünket fogva. 
Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra, a mai múzeum épületét. A ház mintegy 200 éves úgynevezett „partos ház”, melynek első három helyisége eredeti formájában mutatja be a régi paraszti életet, míg a valamikori kamra helyén egy kis kiállítás keretében kísérhettük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését.
Világhíres a kalocsai hímzés, a csipkéhez hasonló riselin, a tojás-, bútor- és falpingálás. Hazánkban egyedülálló módon itt pingálják az asszonyok a lakószobák falát, a házak tornácát.

Itt találkoztunk a bűbájos Manci nénivel, a kalocsai hímző asszonnyal, aki 80 éven felül is igen aktív, szellemileg friss, jó kedélyű. Szívesen beszélgetett velünk, s egy rögtönzött „gyorstalpalón” bevezetett bennünket a világhírű hímzés rejtelmeibe…
Késő délután értünk kirándulásunk utolsó állomására, Hajósra, a Pincefaluba, ahol kora estig vidám hangulatban kóstoltuk a finom nedűket és az ízletes falatokat a Cabernet Borturisztikai Látogatóközpontban. 

Kellemes sétát is tettünk a hangulatos pincesoron, amely mintegy 1200 löszbe vájt borospincéjével egyedülálló népi építészeti élményt jelentett.  Az egymáshoz bújó jellegzetes épületek Európa legnagyobb összefüggő pincefaluját alkotják. 
Fizikailag kissé fáradtan, de lelkileg-szellemileg feltöltődve tértünk vissza késő éjszaka Nyíregyházára egy tartalmas, élménydús, közös együttlét maradandó emlékével!

                                  Dr. Bihari Albertné
                       alapító titkár, a kirándulás szervezője
                      Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület