Amikor az édesanyja sem ismer rá a vadászra

Az őskorban és a középkorban elődeink íjjal vadásztak, aztán a lőfegyverek kiszorították ezt az ősi vadászati eszközt. Az utóbbi években, évtizedekben azonban ismét egyre népszerűbb lett az íjas vadászat. Ennek okairól beszélgettünk Fazekas Gergellyel, az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Területi Szervezetének titkárával. Nem véletlenül kerestük meg őt ezzel a témával, hiszen Fazekas Gergely is szívesebben vesz immár a kezébe íjat, mint lőfegyvert. 
Vajon mi minden szól az íj mellett, mitől olyan népszerű napjainkban? 
Azt tudom mondani, amit az egyik nagy magyar vadász­írónk, Fekete István is leírt: a vadászat olyan ősi ösztön, ami vagy születik az emberrel, vagy nem. Ha ez igaz a vadászatra, az íjra még inkább. Akinek az íj valamikor megragadta a képzeletét, eluralkodott a gondolatvilágában, rácsodálkozott gyermekként vagy felnőttként, s úgy érzi, hogy neki ezzel kell foglalkoznia, akkor az úgy is lesz. Nem kell neki megindokolnia, hogy ez miért jó, vagy miért rossz, egész egyszerűen ahogy a hollandok is mondták, ott a tenger, hajózni kell. Ott az íj, és használni kell. Engem már kisgyermekkoromban érdekelt az íj. Mikor a kortársaim már a légpuskalövő tudományukkal villogtak, én akkor is maradtam az íj mellett. Már a kezdetek kezdetén lenyűgözött az íj formája, egyszerűsége, az egyszerűségébe rejtett nagyszerűsége. Vonzott az a szakmai hozzáértés is, ami az íj használatához kell. Sokkal jobban tetszett nekem ez az ősi fegyver, mint egy mérnök által tervezett lőfegyver vagy egyéb gép. S onnantól kezdve, ha lehet így mondani, elindultam a lejtőn. Kezdetben magamnak készítettem az íjat, aztán már következtek azok, amiket boltban vettem. Ez a sor még most sem ért véget, mindig vannak újak, amik érdekelnek. 
Sok vadász azért ragaszkodik az íjhoz, mert szerintük azzal vadászni nagyobb kihívást jelent... 
Ez így is van. Gyakorlatilag a vad a sok-sok millió év alatt alkalmazkodott a környezetéhez. Megszokta, pontosabban megtanulta, hogy a természetben található predátorok, vagyis ragadozók milyen távolságból tudják elejteni. Közel 15-20 méter az a távolság, ahonnan a nagyragadozók megindítják az utolsó támadásukat a vad ellen, s tulajdonképpen e távolságon belül mindent érzékel a vad, mindent figyel. Az íjas vadásznak a sikeres lövéshez nagyjából 15-20 méterre kell a vadhoz kerülnie, e zónán belül kell lennie, azonban ezen a kis területen a vad sokkal jobb. Ezért szeretek én is íjjal vadászni, mert ez tényleg egy olyan szintű kihívás, ahol az emberi tudás mérkőzik a vaddal. Az íj csak egy pluszsegítség a kezünkben. Igaz, nem tud annyit, mint egy lőfegyver, így maximálisan uralni kell az eszközt, uralkodni kell önmagunkon, a vad reakcióit pedig helyesen kell értékelni, mert csak akkor van siker. Talán mindezek már jól érzékeltetik, hogy valóban nagy kihívás íjjal vadászni, sokkal több mindenre kell figyelni és ügyelni, mintha puska lenne a kezünkben.

 
Hogy lehet íjhoz jutni, milyen vizsgát kell tennie a vadásznak? 
Az íj mint nem engedélyköteles sporteszköz megvásárolható bárki számára, de hogy vadásszunk vele, hogy kivigyük a kertünkből vadászterületre, ahhoz külön vizsga kell, mégpedig vadászíj-különbözeti vizsga. Egyébként éppen egy ilyen vizsgát fogunk rendezni június 5-én a vármegyei Vadászkamara szervezésében. Az íjászvizsga feltétele azonban az állami vadászvizsga megléte. Azt gondolom, ez a különbözeti vizsga rangot is ad egyúttal ennek a vadászati eszköznek. 
Milyen egy jó íjász, milyen egy jó íj, mire ügyeljünk egy íj megvásárlásakor? 
Nagyon összetett a kérdés, szűkítsük le, hogy milyen egy jó vadászíj. Elsősorban csendes. Van hangos is, hiszen amikor elengedjük a vesszőt, az íjon mindenféle rezgések futnak végig, s azoknak lesz valamilyen hangjuk. Bármilyen hihetetlen, 15 méterről egy őz ezeket a hangokat egy pillanat alatt beméri, s képes azonnal ugrani vagy berogyasztani, vagyis valamilyen mozgást tesz. S egy nyílvessző lehet bármilyen gyors, mégis lassabb, mint az őz reakciója. A jobb vadászüzletekben van lőpálya, ahol ki lehet próbálni a fegyvereket, s a vadász megtapasztalhatja, hogy a hangos vagy csendes fajtához tartozik-e az általa kiválasztott íj. S hogy milyen egy jó íjász? Az nem feltétlenül azon mérhető le, hogy mennyire sok vadat tud elejteni, inkább azon mérhető le, hogy mennyire ismeri az íját és a vadvilágot, mennyire van a fontos ismeretek birtokában. Ha mindezeknek magabiztos ura, akkor sok vadat fog elejteni. Ha kevés az elejtett vad száma, akkor az íjkezelés tudásának valamelyik részét még csiszolnia kell, vagy alaposabb vadismeretre, helyismeretre van szüksége, esetleg fejlesztenie kell a türelem képességét is, mert borzasztó nagy türelemre van szükség az íjas vadászathoz. 
Aki balkezes, annak vajon le kell mondania az íjászat élményéről és izgalmáról? 
Szerencsére készül a balkezeseknek is íj, éppen úgy gyártanak balkezes vadászíjat, mint balkezes lőfegyvert is. 
Hogyan készül fel az íjas vadászatra Nimród követője? A terepszínű ruha mellett kifesti az arcát is? 
A felkészülés a vadászatra azzal kezdődik, hogy a lőtudást kell fejleszteni. Mégpedig úgy érdemes gyakorolni a célzást, a lövést, hogy kint a területen ötletszerű távolságokra mindenféle pozícióban – térdelve, fél térden, guggolva, egy fa mögül kihajolva – engedi el a nyílvesszőt a vadász. Célszerű abban az öltözékben gyakorolni, amiben vadászni is fogunk, hiszen akkor kiderül, mennyire is alkalmas a vadászatra a ruha: nem zörögnek-e rajta csatok, nem susog-e mozgás közben, mert az ilyen szereléstől érdemes azonnal elbúcsúzni. Természetesen álcázzuk magunkat, és arcfestést is alkalmazunk. Jártam már úgy én is, hogy beöltözve, arcomat befestve a kukorica szélén próbáltam az őzbakokat becserkelni, amikor megállt mellettem egy traktoros, és csodálkozó tekintettel, döbbenten megkérdezte – persze nem ezekkel a szavakkal –, hogy mit csinálok én ott, meg még szóvá tette a kinézetemet is. Próbáltam magyarázni, hogy mit csinálok, s akkor állt bennem össze, hogy ebben a ruhában és ebben az álcamaszkban még a saját édesanyám sem ismerne meg. Levettem a maszkot, a kesztyűt, és bemutatkoztam, hogy ki vagyok és mi vagyok. 
Magaslesen vagy cserkelés alkalmával használnak leginkább íjat a vadászok? 
Gyakorlatilag mindaz megoldható íjjal, mint amit megtehetünk a lőfegyverrel. Így használhatjuk az íjat magaslesen, cserkeléskor vagy éppen hajtáskor is. Amire figyelni kell: az íj nyilván egy lassabb eszköz, mint a lőfegyver, a hatótávolsága lényegesen kisebb, s ezen a távon belül a vad egyenrangú fél. Éppen ezért fontos a zajtalanság, a megfontoltság, a lassú mozgás, ezekre mindig oda kell figyelni. S mivel nagyon közel vagyunk a vadhoz, a szagingerek kiküszöbölése kulcskérdés, ezért úgy válasszuk meg a helyzetünket, hogy a vad még véletlenül se fogjon szagot, mert ha megérzi, reflexszerűen menekülni fog. A vadtól 150 méterre megálló puskás vadásznál nemigen okoz gondot egy kis lengedező szél, de a 20 méterre rejtőző vadász­íjász esetében már problémát jelent. 
Egy íjas vadász visz magával kutyát? 
Nem, legfeljebb majd csak az utánkereséskor. Ha csak megsebezte az állatot, hazamegy, felhívja azt az ismerősét, akinek van kutyája, s kimennek együtt az adott területre. Íjas vadászatkor ugyanis a kutya gyakorlatilag nagy rizikófaktor. A vadász önmagát is nehezen fegyelmezi abban a különleges helyzetben, hát még ha egy kutya is ott van mellette. A legkisebb mozdulat is árulkodó lehet. Az nemigen fér már bele, hogy a lábunknál lapuló ebre néhányszor rászóljunk, vagy lenyúljunk megsimogatni, nyugtatgatni. Egyszer előfordult velem, hogy őztarvadra vadásztam, s több alkalommal azért nem sikerült lőni, mert a hivatásos vadász mindig suttogva mondta, hogy melyiket lőjem meg, s a halk suttogást meghallotta az őz. Végül mondtam, hogy csak mutasson rá, s akkor már sikerült terítékre hoznom a tarvadat. Természetesen velem is előfordult már, hogy haza kellett mennem kutyáért utánkeresésre. Íjjal is sebzünk, mint ahogy mások a lőfegyverrel. Az változó, hogy mennyire sikerül megközelíteni egy vadat. Ha lesen vagyunk, olyan helyen próbáljuk elhelyezni a magaslest, hogy a 15-25 méteres távon belül legyünk, mert csak akkor tudunk eredményesen lőni. Üzekedéskor volt arra példa, hogy a bakot hat méterről lőttem meg. Egyrészt én mentem közelebb, másrészt síppal sikerült közelebb hívnom magamhoz. Nem így terveztem, azt gondoltam, hogy 10-15 méterre meg fog állni, de nem állt meg, egészen közel jött, s néztük egymást szemtől szemben. Talán mondanom sem kell, egy életre szóló élmény volt, de még a hivatásos vadász számára is, aki közben távcsövön keresztül figyelte, hogy mit is csinálok tulajdonképpen. A vadászat után végül azt mondta, ő még ilyet nem látott. Erre azt feleltem: én meg ilyet még nem csináltam. 
Van-e kimutatás arról, hogy az idősek vagy a fiatalok szeretik-e jobban az íjas vadászatot? 
Ilyen kimutatást mi még nem készítettünk, de nem is találkoztam még hasonlóval sem. 
A női vadászok szeretik használni az íjat? 
Van női íjászunk, s nem is vadászik vele rosszabbul, mint a férfiak. Az íjnál sincsenek nemi különbségek, ez tényleg az önfegyelemről, a türelemről szól, s a nők azt mondják, hogy ők ezekkel a tulajdonsággal rendelkeznek, hiszen elviselnek bennünket, férjeket. 
Már belefáradtunk az íjas vadászatba, hiszen olvasóinkkal képzeletben mi is jártuk az erdőt, azonban az még nem derült ki, hogy milyen vadra lehet egyáltalán vadászni íjjal. Mindenre lehet vadászni, vagy pedig vannak megkötések, kivételek? 
Minden vadra lehet vadászni, de vannak kivételes esetek is, ugyanúgy, mint a puskások esetében. Mint közismert, lőfegyver esetén a fácánt csak röptében, a nyulat csak futtában lehet elejteni, az íjászok ezzel szemben megkapták azt a kedvezményt – ami egyébként csak látszólag nagy kedvezmény –, hogy a nyúlra lehet ültében, a fácánra pedig álltában is célozni. A puskás vadászok azt mondják erre, ó, hát így könnyű. Én csak az tudom nekik javasolni, próbálják meg, s látni fogják, hogy így sem könnyű, talán csak egy picivel könnyebb. 
Néhány éve nagy felháborodást keltett a Sóstói-erdőben, amikor a kirándulók és a sétálók közelében lőfegyverrel ejtettek el egy őzet. Az emberek megrémültek, megijedtek a dörrenéstől. Azóta az erdő egyik részében íjászok bevonásával gondoskodnak a vadgazdálkodásról. Ennek az íjas csapatnak ön is a tagja. Mik a tapasztalatok, mennyire eredményes, hatékony azon a területen az íjas vadászat? 
Valóban így van, 2017 óta felügyelik íjas vadászok ott a vadgazdálkodást. Éppen azért keresett meg bennünket az illetékes vadásztársaság, hogy elkerüljék a folyamatos konfliktust a vadászok és a lakosság között a fegyverhasználat miatt. Keresték a megoldást, hogy ne legyen dörrenés, de legyen vadgazdálkodás, így kerültünk mi, vadászíjászok a képbe. Vannak szép eredményeink, vannak felejthetetlen élményeink, s ami a legfontosabb, a lakossággal is megvan a békesség.

M. Magyar László