Az isteni gondviselés erőt ad a mindennapi élethez

Református lelkipásztor Nyírtéten, vállalkozást vezet Újfehértón, rockzenészként gitározik egy együttesben, további szabadidejében pedig szívesen vadászik, valamint a családjával van együtt. E sokszínű életpálya jellemzi Papp Krisztián Sándort, aki a napokban vehette a Civil díjat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Civil Közösségi Szolgáltató Központtól.

– Meglepődtem, amikor meghallottam, hogy az idén én leszek az egyik díjazott, és természetesen nagyon boldog voltam. Jó érzéssel töltött el, ugyanakkor motivál is arra, hogy továbbra is tartalmas és eredményes munkát végezzek a közjó érdekében – mondta érdeklődésünkre a díjazott, akit arról is megkérdeztünk, ezt a sok tevékenységet hogyan lehet összeegyeztetni.

– Annyira szerteágazó dolgokkal foglalkozom, hogy elvileg kevés lenne rá a napi 24 óra, de szerencsére az isteni gondviselés velem van, erőt ad, csak így lehet mindezt csinálni. Mindenhol vannak jó kollégáim, akár a gyülekezeti életben, akár a cégvezetésben, akár a mindennapi életben. Az újfehértói Pa-Comp Kft. az idén lesz harminc éves, 1993-ban alapították a szüleim. Aztán 2008-2010 környékén megtörtént a generációváltás, édesapámtól én vettem át a vezető szerepet, s ez azóta is így van, az öcsém pedig mellettem dolgozik. Tulajdonképpen kétlaki életet élek, a világi és az egyházi életben is benne vagyok, azt szoktam mondani, hogy ég és föld között mozgok.

Mit szólnak vajon a hívek ahhoz, hogy ennyi mindennel foglalkozik a lelkészük? Mit szólnak a gyülekezet tagjai ehhez sokoldalúsághoz, ehhez a mobilitáshoz? – kérdeztük a lelkipásztortól.

– A hívek így szoktak meg, már az elejétől kezdve így fogadták el engem, immár a huszonkettedik éve szolgálok Nyírtéten folyamatosan. A Debreceni Hittudományi Egyetem elvégzése után egy évet tanultam teológiai ösztöndíjasként Chicagóban, ahonnan 2001-ben jöttem haza. Nagytiszteletű Sipos Kund Kötöny esperes kivezényelt Nyírtétre 2001. szeptember 15-én. Néhai Angyalosy Zsolt nagytiszteletű lelkésztársam nagyon jó barátom volt, véleményt kértem tőle, hogy lesz az első presbiteri ülésem, mit csináljak. Zsolt azt tanácsolta, mondjak el magamról mindent, s vagy jó leszek a presbitereknek, vagy nem. Így is történt. Akkor még nem vezettem a céget, de már benne voltam az üzleti életben is valamilyen szinten. Akkoriban igen aktív volt a rockzenekari életünk is. Minderről beszámoltam a presbitereknek, elmondtam, milyen vagyok, hogyan élek. Örültek a presbiterek, hogy lesz egy fiatal, lendületes, mindenre érzékeny és fogékony lelkészük. Nyírtét az első helyem, s remélem az utolsó is, hiszen jól össze tudom egyeztetni a világi és az egyházi életet, s jól működik a gyülekezeti közösségünk is. Újfehértón lakom, szerencsére nem kell minden nap kijárnom Nyírtétre. Csütörtök délelőtt vannak a hittanóráim, délután pedig a konfirmációórák, a bibliaórák, énekkari próbák. S természetesen megyek akkor is, amikor temetés vagy esketés van, s megyek a vasárnapi istentiszteletre is. Működik még a rockzenekar is, igaz, már nem vagyunk annyira aktívak, mint régebben

– A gyermekeim viszonylag nagyok már, a fiam, Zente 15 éves, a kislányunk, Zille pedig 12 éves. Zente Debrecenben a református gimnáziumban 9. osztályos, Zille a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskolában 6. osztályos.  A feleségem, Nikoletta a Szivárvány Idősek Otthona Etel-közi intézményének a vezetője, így a lányok együtt járnak Nyíregyházára. Hálás vagyok a feleségemnek is, mert nem egyszerű az életvitel mellettem, hiszen minden napunk, minden hétvégénk be van programozva hol az egyházi, hol az üzleti élet miatt, s még ott vannak a hobbijaim is. Nem szólnak bele, mert nyugalomban jövök haza a vadászatok után. Úgy is fogalmazhatok, hogy könnyű nekem, mert van egy biztos családi hátterem.

Befejezésül a terveiről és a bakancslistájáról is faggattuk az idei Civil díj tulajdonosát

– Sok tervem van most is mindegyik területen. A gyülekezeti életünk jó irányba halad, a templomunkat és a parókiánkat szépen felújítottuk, de szeretnénk még egy közösségi teret kialakítani, illetve a gyülekezi életünket úgy megszilárdítani, hogy minél többen jöjjenek a templomba, s aktívan vegyenek részt a gyülekezeti életben. Az üzleti életben is vannak terveim, most is dolgozunk több beruházáson, remélem, megvalósulnak a hozzájuk fűzött remények. Régi álmom volt, hogy a zenekarról kazetta, CD készüljön, de minderről már lemondtam. Nem mondtam azonban arról a vágyamról, hogy egyszer eljussak majd Afrikába, hogy láthassam és csodálhassam az ottani vadvilágot is. A legfontosabb, amire vágyom, hogy a családdal lehessek még hosszabb ideig, s megélhessem, ha a jó Isten megengedi, bár nem erőltetjük a gyerekekre, de jó lenne, ha a harmadik generáció egyszer majd átvenné a cég vezetését. 

MML