A sólyomtól, a héjától, a sastól várják a vadat

Alsó tagozatos diákok vendégeskedtek a közelmúltban az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Területi Szervezetének sóstóhegyi székházában. A fiatalok megismerkedhettek többek között a solymászattal is Szentpéteri Leventének köszönhetően. A vármegyei kamara hagyományos vadászati módok szakbizottságának elnöke egy kis történeti áttekintéssel kezdte előadását.

– A solymászat négyezer évre visszanyúló vadászati mód, Belső-Ázsiából származik. Ott élhetett az a sztyeppei nomád ember, aki először kapcsolatba került a ragadozó madarakkal, s teljesen véletlenül kialakult a solymászat. Megfigyelte, hogy a felnevelt fióka vagy a meggyógyított, szelíddé vált ragadozó madár az ösztönének engedelmeskedve vadászni kezdett, majd utána visszatért az emberhez. A madár viselkedése rávezette arra az embert, hogy ez egy működő, eredményes vadászati mód lehet, ráadásul roppant kényelmes is, hiszen nem kell űznie a vadat – magyarázta a szakember. 

–  A magyar történelmet a kezdetektől kezdve egészen napjainkig végigkíséri a solymászat. A magyar solymászat története valószínűleg a magyar nép kialakulásával egykorú, hiszen eredetmondánkban Emese ősanyánkat álmában egy sólyom termékenyíti meg.  A népvándorlás révén a magyarokkal a Kárpát-medencébe is eljutott a solymászat, majd innen tovább terjedt Európába, aztán pedig az egész világon közkedvelt lett. A honfoglalás korából rengeteg olyan sírleletünk, illetve egyéb régészeti leletünk van,  amelyek bizonyítják, hogy a solymászatot igen magas színvonalon űző népként érkezett a Kárpát-medencébe a magyarság. Az előbb említett monda alapján Emese és a turul frigyéből származtatjuk az Árpád-házi királyokat, ezért az uralkodók totemállata a turulmadár volt, amit egyesek az altáji sólyommal, mások a kerecsensólyommal azonosítanak. Pontosan nem tudjuk megmondani, azonban az biztos, valamilyen sólyomféle lehetett.

– Ha végigtekintjük a magyar történelem évszázadait, azt láthatjuk, hogy az Árpád-házi királyaink között is voltak híres solymászok, például István király, III. Béla, IV. Béla király. A pénzdénárokon egész solymász jeleneteket ábrázoltak, ez is jelzi, fontos volt számukra a solymászat – folytatta a történeti áttekintését Szentpéteri Levente. 

– Az Árpád-ház után a vegyesházi királyaink – Károly Róbert, Nagy Lajos király – idejében szintén népszerű volt a solymászat hazánkban, Nagy Lajos király Veszprémben solymász iskolát is nyitott. A fősolymásza, akit Magyar Lászlónak hívtak, egy fontos művet készített erről a vadászati módról. Sajnos, ez a mű már nem áll a rendelkezésünkre, azonban vannak rá utalások más forrásokban.

A Habsburg család uralma idején is fontos volt a solymászat, Mária Terézia több alkalommal vett részt a solymászok vadászatán. A lőfegyverek tökéletesedésével háttérbe szorult a többi vadászati mód, olyannyira, hogy a XX. század elején tiltottá is vált a solymászat. Magyarországon maroknyian maradtak a solymászok, akik ápolták a hagyományokat, s az utódaikat is megtanították erre a tevékenységre. Olyannyira sikerült megőrizni az ősi vadászat módot, hogy – nagyot ugorva az időben – ma már az UNESCO szellemi kulturális örökségének listáján szerepel a magyar solymászat. Hungarikummá is nyilvánították, kötelességünk megőrizni és fenntartani ezt a szép és ősi vadászati formát.

Szentpéteri Levente bemutatta azt a madarat, amit magával hozott: a szalagos álölyv, vagy más néven a Harris-héja Közép-Amerika, Dél-Amerika sivatagos területeiről származik. Nagyon különleges madár, mert az egyetlen a ragadozó madarak között, amelyik csapatban vadászik, ezáltal érdekes szociális viselkedés alakult ki nála. Társának tekinti az embert is. Mesélt arról is az érdeklődőknek, milyen vadfajokat lehet elejteni a ragadozó madarakkal.
– Ha a madarak teleették magukat, akkor nincs kedvük vadászni. Ennek a szalagos álölyvnek a legnagyobb zsákmánya, amit el tud ejteni, a mezei nyúl, illetve megfogja mindazt, ami attól kisebb állat, ilyen lehet például a fácán, a dolmányos varjú. Otthon van még egy szirti sasom, jóval nagyobb testű ragadozó madár, az akár egy őzet is el tud ejteni, hiszen sokkal nagyobb ereje van – magyarázta a szakember, aki arra is felhívta az őt hallgató kicsik és nagyok figyelmét, hogy a mellette lévő Harris-héja éppen köpetelt.

– A napi táplálékának mindig kell tartalmaznia szőrös-bőrös-csontos dolgot, vagyis emészthetetlen táplálékot, s ezt takarítja ki az emésztőrendszere. Egy ritka pillanatnak lehettünk a szemtanúi, éppen visszaöklendezte a szőrcsomókat. A biológusok számára egyébként fontos információkkal szolgálnak ezek a köpetek, mert árulkodnak az elfogyasztott zsákmányról, az adott terület élővilágáról.
Kérdésekre is válaszolt Szentpéteri Levente.

Az érdeklődők megtudhatták, a Harris-héja tavasszal lesz hároméves, és Almának hívják. Húsz-huszonöt éves koráig él, s addig vadászik is.

– Minél nagyobb egy ragadozó madár, annál tovább él. A szirti sasom most 12 éves, 65-70 évig él, s addig vadászik is. A Harris-héja tanítása könnyen megy, az embert nagyon hamar elfogadja. Húsz-huszonegy nap alatt be lehet tanítani a madarat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nincs mellette munka, csak vele kell foglalkozni. Alacsony röptű madár. Kesztyűs kézről indítom, a föld közelében marad, s a zsákmányát a saját erejét felhasználva a karmával összeszorítja, megfojtja. A zsákmányt magának fogja meg, nekem különféle technikákkal el kell vennem tőle, hogy nekem is maradjon belőle – tudták meg a további érdekességek között a bemutató résztvevői. 

MML