A betűk csodálatos világában

Tuza Éva Ildikó vagyok és imádok olvasni. Amióta a betűk csodálatos világába csöppentem, „falom” a könyveket. Mindenevőnek vallom magam, szeretem a szépirodalmat, az életrajzokat, a pszichológiát, érdekel az ezotéria, az öt világvallás, az ifjúsági regények (pöttyös, csíkos könyvek), mesekönyvek, szakácskönyvek és még sokáig sorolhatnám. (Közel 800 kötetből álló könyvtárunk van, így bőven tudunk miből csemegéznem.) Most mégis szeretnék megosztani a tisztelt olvasókkal egy nekem nagyon kedves művet, mely nagy hatással volt rám és szívből ajánlom. Írója Kováts Laura Rozália, címe: „Belső tenger – Rozi igaz története”.

Rozi könyvére az interneten figyeltem fel. Több beszélgetést is megnéztem vele és édesanyjával, Kováts Adél színművésszel. Az ajánló után azonnal meg is vásároltam.

Túlélni a betegséget

A szerző koraszülöttként jött a világra és ha ez nem lenne ez épp elég, hydrocephalus-t, vízfejűséget állapítottak meg nála. Röviden ez annyit jelent, az agyvíz nem tud áramolni a testében. Ahhoz, hogy túlélje a betegségét, egy bizonyos söntöt (shunt) ültettek az agyába. Ez egy speciális szelep, mely az agykamrában kórosan felgyülemlett agyvizet elvezeti. Rozi kendőzetlenül meséli el, hogyan küzdött/küzd a mai napig betegségével és az azzal kapcsolatos korlátaival. Ír a sok-sok kihívásról, az iskolaváltásokról, az akadályokról, melyeken keresztül kellett mennie. Őszintén elénk tárja kamaszkori függőségét, amikor szeretett nagymamája halála után inni kezdett, illetve rászokott az energiaitalra.

Kedves olvasó! Ha valaki kíváncsi egy huszonéves lány rövid életének leltárára, ajánlom, olvassa el Rozi igaz történetét!

Kedvenc idézetem a könyvből: „Én teljesítettem-e a kihívásaimat, azt kérdezitek? Nyilvánvalóan nem, mert, ha így lenne, akkor már meghaltam volna.”