A bakancslistán szerepel a Namíbiában őshonos növény

Együttműködési szerződést írt alá a napokban dr. Riczu Zoltán, a Kállay Gyűjteményért Alapítvány elnöke és ifj. Plavecz János Attila, az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Területi Szervezetének elnöke. A Kállay Gyűjteményben aláírt partneri kapcsolat lényege, hogy a vadászok szervezete segíti a közgyűjtemény múzeumpedagógiai munkáját, ugyanis a kamarának is van fiatalokhoz szóló programja, bemutatókkal színesített előadás-sorozata, nyári napközis tábora. 

Megismerni a világot 

Az együttműködés aláírása után kérdeztük meg arról dr. Riczu Zoltánt, az alapítvány elnökét, mit jelent a számára a természet, az erdő. 

– Ott kell kezdenem, hogy szoros kapcsolatom van a természettel, ugyanis eredendően történelem–földrajz szakos középiskolai tanár vagyok. Már gyermekkoromban nagyon érdekeltek a társadalomtudományok, arra törekedtem, hogy a világot minél jobban megismerjem a történelmen keresztül, de a természet is nagyon érdekelt, ezért jelentkeztem történelem–földrajz szakosnak. A tanítás önmagában nem vonzott, engem főleg az érdekelt, hogy ezekből a tudományokból mit tudok elsajátítani. Persze, ehhez tanárnak kellett jelentkeznem, s igen megdöbbentünk, amikor harmadik évfolyamon már jöttek a pedagógiai tantárgyak is. 

Fel a hegyre, le a hegyről 

– A földrajz miatt nagyon sok terepgyakorlaton vettünk részt, s azok nagyon fantasztikusak voltak. Különösen a kőzettani, az ásványtani terepgyakorlatra emlékszem vissza szívesen, amit a Zempléni-hegységben teljesítettünk. Meg kell említenem dr. Széky Ferencné Fux Vilma professzor asszonyt, aki aranybányát talált Telkibánya környékén, de nem volt érdemes kitermelni a nemesfémet, mert nem volt annyi mennyiség benne. Lehet, hogy egy újabb kutatás érdemesnek tartaná kitermelésre. 

– Két hét volt a gyakorlat Vilma nénivel, s úgy indultunk neki, hogy egy jó buli lesz. Azt gondoltuk, laza dolog vár ránk, ezért fent voltunk az első éjszaka sokáig. Vilma néni is fent volt velünk, beszélgettünk, de hajnali hat órakor ránk verte az ajtót, hogy indulnunk kell. S ez így ment két héten keresztül. 

– Kora reggel elindultunk, vittük a zsákot, a kalapácsot, fel a hegyre, le a hegyről, ezt begyűjteni, azt begyűjteni, talán mondanom sem kell, este hatra holtfáradtak voltunk, de szenzációs volt, rengeteg élményben volt részünk, mindent megismertünk azon a területen – elevenítette fel a régi emlékeket dr. Riczu Zoltán. 

Ütögették a bozótokat 

– Természetesen állatokkal is találkoztunk. Külön felhívták a figyelmünket a viperára, hogy óvatosan közlekedjünk. Ütögettük az előttünk lévő bozótokat, hogy elmeneküljön a kígyó. Csodálatos élmények voltak. Vagy amikor kimentünk térképészgyakorlatra Nyírábrány környékére, ott a puszta és az alföld állatvilágával ismerkedhettünk meg. Külön volt nekünk biogeográfiai óránk, ami azért volt nagyon csodálatos, mert Kádár László professzor úr tartotta. Kádár László professzor Cholnoky Jenő tanítványa volt, s két alkalommal részt vett fiatal geográfusként az Almásy-féle szaharai expedícióban, ő volt a térképész. Kádár László titkára volt Teleki Pál miniszterelnöknek is 1939-től 1941-ig, mindketten erdélyi származásúak voltak, Kádár professzor úr Székelyföldről, Kovásznáról származott. Számunkra nagyon nagy élmény volt, hogy találkozhattunk még vele a bio­geográfiai órákon. Egyszer azt mondta az egyik előadáson, hogy megyünk kirándulni. Elképzelni sem tudtuk, hová akar vinni bennünket. Felálltunk, s a negyedik emeletről lesétáltunk az első emeletre a biológusokhoz, ahol a folyosón a kihelyezett preparált állatok fogadtak bennünket, s ott tartotta az órát. Gyönyörű tankönyvet is írt, amiben szenzációs rajzok és ábrák is voltak. Onnantól kezdve bárhová is mentünk kirándulni, mindig kerestük az állatok nyomait, a madarak fészkeit. 

Skorpiók a levelek alatt 

Napjainkban van-e kapcsolata a természettel, az erdővel? – kérdeztük az alapítványi elnöktől. 

– A leggyakoribb kapcsolatot a természettel az Európa-hírű Nyíregyházi Állatpark jelenti a számomra, ahol nem bezárva érzik magukat az állatok, hanem mi vagyunk kívül, s a vad szabadon jöhet-mehet. Nagy vágyam lett volna egyetemista koromban, hogy a Namíbiában őshonos növényt, a csodálatos velvícsiát (Welwitschia mirabilis) a hazájában láthassam eredeti, természetes környezetében. Talán a kolozsvári botanikus kertben megtalálható, de én a természetes élőhelyén szeretném megcsodálni. Igaz, jól tudom, a szép széles levelei alatt szívesen tanyáznak skorpiók és más veszélyes állatok. Nagy álmom, hogy oda eljuthassak egyszer, a bakancslistámon szerepel. 

Sok érték van a vármegyében 

– Maga a vadászat nem érdekelt sohasem, holott jól tudom, hogy a vadállomány egészségének, egyensúlyának, minél jobb genetikájának a fenntartása a vadgazdálkodás célja. Mindennek érdekében szükség van gyérítésre, selejtezésre, különösen mostanában, amikor halljuk a hírekben, hogy a vaddisznók a lakott helyekre is bemerészkednek, és tönkreteszik a konyhakerteket is. 
Az alapítvány hosszú távon milyen további programokat tudna közösen megvalósítani a Vadászkamarával? – hangzott el szerkesztőségünk újabb kérdése. 

– Akár kirándulásokat is tudnánk közösen szervezni, fel lehetne keresni a gyermekekkel a már kialakított erdei tanösvényeket is. Szatmárban és a Beregben vannak olyan csodálatos vidékek, amelyeket érdemes megismerniük a fiataloknak, sok érték van a mi vármegyénkben is. 

– Olykor vállalok kiránduló csoportoknak vezetést is, s a vendégek nem győznek betelni a rengeteg látnivalóval az ősláptól kezdve a bukógáton és a Gúthi-erdőn keresztül a nagyecsedi és a tiszaberceli ipartörténeti műemlékekig, de említhetném a vajai és a tiszadobi kastélyt is. 

MML