Ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen az énekóra!

A zene, az ének szorosan hozzátartozik az emberiség életéhez ősidők óta, gondoljunk csak a sámánok dalolására és dobolására, vagy annak a malomkövet forgató asszonynak az énekére, amiről Gellért püspök írt a XI. században.

Tudunk, de nem akarunk?

A mindennapi életünknek is szerves része a muzsika és a dalolás, bár ezt egyesek az utóbbi években szégyellik, cikinek tartják. Ugyanakkor minden szilveszterkor minden magyar ember énekli, dörmögi vagy recitálja a nemzeti himnuszunkat, vagyis ott van bennük a vágy, az akarat.
Vajon szeret énekelni a magyar ember vagy nem szeret? Tud énekelni vagy csak nem akar? Ezeket a kérdéseket tettük fel podcastsorozatunk következő vendégének, Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagynak, a Nyíregyházi Cantemus Kórus igazgatójának, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola ének-zene szakos tanárának.

Legyen a zene mindenkié!

– A kérdés, amit kaptam, meglehetősen szerteágazó, rövid választ talán nem is tudok rá adni. Mindig Kodályhoz vezetnek a gondolataim, aki alapvetően azt mondta, hogy a zene mindenkié. Ma már egy kicsit progresszívek vagyunk, mert Kodály híres mondását kicsit átalakítottuk, és azt mondjuk, hogy legyen a zene mindenkié. Biztos a mester sem tiltakozna az ellen, hogy egy kicsit átalakítottuk az ő gondolatát. Ebből a Kodály-idézetből kiderül, hogy az emberek nem különbözőek, mert a zene mindenkié, a kérdés csupán az, megadjuk-e a lehetőséget arra, hogy az emberek énekeljenek – kezdte válaszát a Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online közös podcastjének vendége, majd így folytatta.

– Amikor Kodály elkezdett ezzel a kérdéssel foglalkozni sok-sok évtizeddel ezelőtt, azt látta, hogy bár jelentős eredményekkel büszkélkedhet a magyar kultúra, de bizonyos területeken mégis fél lábon áll, mert hiányzik a zenei műveltség belőle. Nagyon nehezményezte ezt, s ezért gondolta ki azt, meg kell találni annak a lehetőségét, hogy mindenki szívesen énekeljen.

Kodály Zoltán céljai és törekvései, Szabó Dénes karnagy ezzel kapcsolatos gondolatai kiderülnek a beszélgetésből.

A frissesség titka

Természetesen minden terv, ötlet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Kodály Zoltán szépen felépített rendszerébe homokszem kerülhetett, hiszen mint a kérdező újságíró, M. Magyar László felvetette, napjainkban az ének-zene tantárgynak nincs tekintélye, nincs rangja se a szülők, se a diákok, de még a pedagógusok előtt sem. Egyes vélemények szerint a hiba ott van, hogy hazánkban tantárgyként kezeljük az énekórát, lexikális ismereteket kapnak a tanulók az önfeledt éneklés helyett. Csakhogy a Kodály-iskolában is tantárgy az énekóra, mégis lelkesek a diákok.
Mi lehet a magyarázata e kettősségnek? – szólt egy új kérdés Szabó Déneshez.

– Kodály mondta, az éneket úgy kell tanítani, az énekórát úgy kell vezetni, hogy az ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a diák számára. Ez egy sarkalatos alaptétel. Ahogy a testnevelés órán is a test mozgása adja az örömet, elméletben nem lehet megtanulni diszkoszt dobni, gerelyt hajítani, ugyanígy az énekórán minél többet kell énekelni, méghozzá úgy, hogy az értéket képviselve gyönyörűséget jelentsen.

A további részletek kiderülnek a beszélgetésből, mint ahogy azt is megtudhatják az érdeklődők, hogy a koronavírus-járvány milyen nagy veszteséget okozott a kórusmozgalomnak.
Befejezésül arra kérdeztünk rá, hogy bírja a rengeteg munkát fizikailag és szellemileg a márciusban 76 esztendős szakember.

Videóink ugyancsak megtekinthetők a Szabolcs Online youtube csatornáján is.

KM