Romantikus-erotikus regényt írt a nyíregyházi kórház dolgozója

Bármennyire hihetetlen, nemrég bizonyítva láthattuk mindezt, legalábbis közvetetten. Mindjárt megértik, miért.

Romantikába menekülve

Fejes Enikő több mint húsz éve dolgozik a Nyíregyházi kórház onkológiai osztályán. Már gyerekként eldöntötte, hogy ápolónő lesz, de csupán 30 évesen tudta megvalósítani az álmát. Aztán egy napon arra ébredt, hogy olyan történet kavarog a fejében, ami nem hagyja nyugodni. Élettel teli jelenetek, izgalmas kalandok és szenvedélyes egymásra találások. Ahogy ő fogalmazott, romantikus szerelmes történet volt ez, finom erotikával fűszerezve, bűnügyi szálakkal megtűzdelve. Érdemes lenne mindezeket papírra vetni, gondolta, a családtagjai és a legközelebbi ismerősei talán szívesen olvasnák. Gyűltek az ötletek, a jegyzetek, végül kiadatás előtt álló könyv született, ami már nem csak egy szűk kör, de nagyobb közönség érdeklődésére is számot tarthat. Elkészült élete első regénye.

– Az élet gyakran tele van hullámvölgyekkel. Így volt ez nálam is, ilyenkor mindig a könyvekhez menekültem vigasztalásért. Imádtam olvasni. Kezdetben mindenevő voltam, de a nehezebb időszakokban egyre inkább a boldog véget kínáló romantikus történetekben találtam vigasztalást. Minél több ilyet olvastam, annál inkább azt éreztem, hogy hasonlót én is írhatnék. Az elgondolást tettek követték, és elkezdődött az anyaggyűjtés sokéves időszaka. Előbb megalkottam a szereplőimet, kidolgoztam a karakterüket, s ha egy jó szituáció felötlött bennem, gyorsan monológokat írtam hozzájuk. Folyamatosan jegyzeteltem, még a kollégáim jó elszólalásait is lejegyeztem. Néhányat sikerült is beépítenem a kéziratba. Fogalmam se volt róla, hogyan kell regényt írni, de képezni kezdtem magam. Olvastam például Nádasi Krisztina kreatív írást tanító szakkönyvét, és minden hasonlót, ami a kezem ügyébe került. A szinonimaszótár is folyton mellettem volt. A történet persze nem rólam szól, hanem egy egy siófoki nőről és egy firenzei férfiról, akik a Balatonnál találkoznak egymással. Kórház is csak annyi van benne, amennyi egy bűnügyi fordulatnál mindenképpen szükséges.

Fél év alatt elkészült

– Egy pillanatig se képzeltem magam írónak, tisztában voltam vele, mennyire amatőr vagyok. Csupán szerettem volna a közelgő ötven éves születésnapom alkalmából én is meglepni valamivel a családomat, barátaimat. Az én drága férjem mindenben mellettem állt, s mivel egy időben pszichiátrián is dolgozott, sokat segített a lélektani elemek kidolgozásában, tekintettel arra, hogy a hősöm egyébként gyermekpszichológus. De a párom még ennél is többet tett: hogy írni tudjak, sütött, főzött, még takarított is, ha úgy adódott – újságolta Enikő.

S hogy miként jön képbe a Covid? A sok jegyzetből soha nem lett volna könyv, ha nincsenek a bezárások. 

– Én az idős, beteg szüleimet minden hétvégén meglátogattam. De onnantól, hogy azt tanácsolták, kerüljük a személyes kontaktust, lehetőleg csak telefonon érintkezzünk, hirtelen lett egy csomó szabadidőm. A múlt év november 4-én előkaptam hát a jegyzeteimet, és gyakorlatilag április 15-én pontot tettem a történetem végére. Olyan is előfordult, hogy este hétkor estem haza a munkából, holtfáradtan, de váratlanul felragyogott bennem egy jelenet, és nem tudtam abbahagyni az írást hajnali egy óráig sem. Egyszerűen élveztem minden pillanatát! – vallotta.

A férjén és a testvérén kívül, akik háromszor is elolvasták, egy tucat kolléganőjének megmutatta. Annyira oda voltak a történetért, hogy folyton nyaggatták: ezt ki kell adatni, hiszen nagyon sokan elolvasnák. Addig meddig, míg keresett egy gyakorlott fővárosi hivatásos mentort, aki vállalta a könyv lektorálását, korrektúrázását, a teljes gondozását. 

– Másfél hónapon át dolgoztunk közösen, ötven oldalanként haladva. Olykor beszúrásokat javasolt, új, néhány oldalas jeleneteket, instrukciókat is adott hozzájuk. A végeredmény egy 515 oldalas könyv lett A5-s oldalakkal számolva. „Húsz éve lektorálok kéziratokat, minden túlzás nélkül állítom, hogy a tied az egyik legjobb. Gratulálok!” – írta összegzésében a mentorom, határtalan boldogság volt a sorait olvasnom.

Megcsillant a remény

– Mindezek után megkerestem több kiadót, amelyek közül a Mogul Kiadó látszik befutónak. Bekértek tőlem 15 oldalt, én pedig az esélytelenek nyugalmával elküldtem azt a részt, ahol a szerelmespárom először egymásra talál. Valami megmozdulhatott, mert megkötöttük a titoktartási szerződést, és bár azt javasolták, hogy nyissak egy Facebook-oldalt, egy kicsit megismertetve magam a leendő olvasóimmal, kikötötték, hogy a könyvből oda egyelőre ne tegyek fel részleteket – mondta el.

Mielőtt mindehhez sok sikert kívánhattunk volna, kiderült, hogy kétharmad részben már a folytatás is kész, sőt már egy másik, teljesen különálló történetet is forgat a fejében.

– Hogy feladnám -e az írásért a szakmámat? Ahhoz nekem nagyon be kellene futnom. Egyébként pedig nem is tudnám másutt elképzelni magam, hiszen imádom, amit csinálok, mindig fontos volt, hogy segíteni tudjak az embereken – zártuk a beszélgetést. 

MJ