A színház sokat vesz el, de sokat is ad

– Életem legszebb négy évét töltöttem Szentesen, noha a városban semmi sem történt. Ha a gimnázium Budapesten lett volna, tanítás után mindenki szétszóródott volna, így viszont mi szórakoztattuk saját magunkat, és kultúrát vittünk az ott élők mindennapjaiba. Abban, hogy milyen emberré és milyen művésszé váltam, annak a közegnek nagyon fontos szerepe volt – ezt mondta a Bencs-villa Többszemközt című műsorában Náray Erika, akit a VIDOR Fesztivál közönsége a Játékszín előadásában, A dominógyilkosságban láthatott.

A gázbegyújtó volt a mikrofon

– Bár senki sem tanított rá, már kétévesen énekeltem a Kósza szél az álmok tengerén című dalt, a gázbegyújtó volt a mikrofonom. Amikor elsőben a tanító néni megkérdezte, ki mi szeretne lenni, elgondolkodtam. Az jutott az eszembe, hogy nagyon öregen, mondjuk 35 évesen már nem rázhatom a fenekem miniszoknyában, ezért olyan szakmát kerestem, amit ennél tovább is csinálhatok – így azt mondtam, színésznő leszek. A főiskolai felvételire nagyon sokat készültem, és mert gimnazistaként minden versmondó és énekversenyt megnyertem, annyira magabiztos voltam, hogy azt kérdezgettem magamtól: ha engem nem vesznek fel, akkor kit!?

Szinkron, jazz, musical

– A főiskola után viszont jött egy komoly törés, nem voltam ugyanis felkészülve arra, amit a színházi lét megkövetel, azaz hogy mentálisan és fizikálisan erősnek kell lenni, de közben nagyon érzékenynek is. Úgy éreztem, nekem ez nem fog menni, ezért eldöntöttem, hogy abbahagyom a pályát. Egy évvel később viszont Lengyel György (színházigazgató volt Debrecenben, majd Pécsett – a szerk.) felkért egy szerepre, és visszatértem. Elvégeztem a jazztanszakot, sokat énekeltem, szinkronizáltam, az Operettszínházból pedig azért jöttem el tíz év után, mert nem tudtam volna továbblépni, hiszen mindent eljátszottam, amit el lehetett. Megtaláltak viszont kiváló prózai szerepek, és a színház lett a prioritás. S noha vannak olyan előadások, amelyekben énekelek is – ilyen például a Menopauza, amit tavaly Nyíregyházán is bemutattunk –, már nem akarok énekes-színésznő lenni.

– Néhány éve, közel húsz esztendő elteltével be kellett ugranom a Mozart! című musicalbe, amit korábban nagyon sokat játszottam – emlékszem, remegő gyomorral mentem be a színházba, mert a báróné egy nehéz szerep, de boldoggá tett, hogy jól megoldottam. Játszom a Puskás című új musicalben, de egyáltalán nincs bennem rossz érzés amiatt, hogy nem mutathatom meg az énektudásomat: ezen már túl vagyok – mesélte a népszerű színésznő, aki arról is beszélt, hogy a színpadon töltött három évtized alatt csupán egy olyan darab volt, amit nem szeretett, az összes többiben megtalálta a boldogságot, és ez szerinte az élet hatalmas adománya.

Beszélt arról is, hogy szerinte az igazgató vagy a rendező felelőssége, kire milyen szerepet oszthat, melyik művészt mennyire lehet terhelni. Vannak ugyanis olyan karakterek, amelyek megformálása komoly teher – számára ilyen volt például az Acélmagnóliák, melyben egy, a gyermekét elvesztő anyát alakít. Szerinte az tévhit, hogy ezekbe a szerepekbe minden este „belehalnak”, hiszen ezt nem lehetne huzamosabb ideig bírni. Ez technikai feladat, de természetesen a szerepet meg kell tölteni érzelemmel.

Az előadás terápia

– Színésznek lenni nem könnyű, de megéri – és itt nem az anyagiakra gondolok. Minden előadás egy terápia, hiszen kijátszhatom magamból a bánatomat, a feszültségemet, a boldogságomat, a kollégák pedig minden nehézségért kárpótolnak. Ahhoz, hogy anyagilag megérje, embertelenül sokat kell dolgozni, és szerencsésnek kell lenni, ráadásul nincs magánéletünk. Még akkor is dolgozunk, amikor nincs próba vagy előadás, hiszen olyankor egy következő produkción agyalunk, és soha nem tudunk kikapcsolni. Sokat elvesz ez a szakma, de nagyon sokat is ad. 

SZA

Szilvás gombóc reggelire 

Kováts Dénes a színház mellett kedvenc ételeiről is faggatta Náray Erikát. Kiderült, a szilvás gombócot annyira szereti, hogy megenné reggelire, ebédre és vacsorára is, de szerinte a káposztás tészta is lehet a világ legjobb étele, ha minden összetevője házi. – Karácsonykor készítek bejglit és töltött káposztát – legalább négy fazékkal, mert ajándékba is adok belőle. Anyukám mindig azt mondta, hogy a káposztának be kell ragyognia az ünnepet, ezért pár nappal korábban el kell készülnie, és ő mindig kelkáposztából csinálta, mert annak lágyabbak a levelei – tette hozzá.