Föld alatti csodák között barangolva

Lehet, hogy valaki még nem hallott az Aggteleki Nemzeti Park leglátogatottabb nevezetességéről, a Baradla barlangról, de ez nehezen hihető.

Három a magyar igazság

Aki egyszer már ellátogatott a felszín alatti csodák birodalmába, az biztos visszavágyik, aki pedig még nem, nyugodtan kezdjen el tervezgetni, hiszen évszaktól függetlenül érdemes egy napot szánni a cseppkövek között egy rövidebb vagy hosszabb túrára.

Válogatni lehet, mert jelenleg három túraútvonal is elérhető. A két rövidebb az aggteleki bejárattól, illetve Jósvafőről indul, az utóbbi oda is tér vissza.

A kitartóbbak a Vörös-tói középtúrát válasszák nyugodtan, ez több mint két kilométeren vezet végig a Baradla barlang leghosszabb, villanyvilágítással ellátott szakaszán. A séta a vörös-tói bejáratától indul, a jósvafői kijáratánál végződik és valamivel több mint másfél órán át tart. A belépőjegy vásárlásakor autónként egy sofőrjegyet is adnak. Egészen egyszerűen azért, mert ha valaki a Vörös-tónál lévő parkolóban hagyja az autóját, az igencsak hosszas sétát tehetne vissza Jósvafőtől a hegyi szerpentinen. Éppen ezért a sofőröket a túra végállomásán egy autóbusz fogadja és visszaszállítja a starthoz, és immár gépjárművel felfegyverkezve lehet begyűjteni a családtagokat vagy barátokat, ki kivel érkezett. A itt látható képek a középtúra során készültek és igyekeznek némi betekintést adni abba a csodavilágba, ami a túrázókat várja.

Kétszázmillió év

Amire mindenképpen érdemes felkészülni, a barlangban év- és napszaktól függetlenül mindig pontosan tízfokos a hőmérséklet. Ehhez télen könnyebb alkalmazkodni, de a fázósabbak mindenképpen öltözködjenek rétegesen, és így ősz elején sem árt vinni magunkkal melegebb ruhát.

A túra útvonala többnyire a Styx-patak medre mentén halad. Ottjártunkkor alig csordogált benne némi víz, de a túravezetőtől megtudtuk, nagyobb esőzések vagy hóolvadások után szinte dübörög az áradat. Az út érinti Magyarország legmagasabb állócseppkövét, a 19 méter magas Csillagvizsgálót, közelről megcsodálhatjuk a Sárkányfejet, ezen felül pedig ellátogatunk az Óriások termébe, ahol a barlang akusztikájából is ízelítőt kapunk.

Előre a barlangrendszer történetéből készülni nem kell. A tapasztalt és rutinos túravezető minden érdekes információt elmond, amit tudni érdemes. Ha ezekre vagyunk kíváncsiak, akkor le kell győzni a bámészkodás és rácsodálkozás ösztönét – már amennyiben van ilyen bennünk –, mert egy nagyobb csoport végén kullogva nem biztos, hogy minden információ eljut a sor végére, legyen bármennyire is káprázatos a Baradla barlang akusztikája.

Aki szeret mégis nézelődni és csendben elmélyedve sétálni, de érdekli a barlang története, annak most álljon itt egy kis rövidített összefoglaló.

A Baradla barlang 200-230 millió évvel ezelőtt képződött triász mészkőben alakult ki. A területet a triász időszakban fokozatosan mélyülő tenger borította, amelyben meszes üledékek rakódtak le az ott élő, majd elpusztult mészvázú állatok maradványaiból. A triász időszak után a tenger visszahúzódott, a meszes üledék megszilárdult, a terület pedig kiemelkedett. A hegységképződés során a szilárd kőzetblokkok erősen összetöredeztek.

Többféle mészkőformáció alakult ki az idők során. A legidősebb mészkő a barlang jósvafői szakaszán található, a bejárattól az Óriások terméig. A sötétszürke-fekete Gutensteini Mészkő erősen töredezett, szennyezettsége miatt cseppkő csak kevés van ezen a szakaszon. A barlang főágának leghosszabb része világosszürke, jól karsztosodó, cseppkőképződésre kiválóan alkalmas kőzetben, a Steinalmi Mészkőben halad. A Vaskaputól az aggteleki kijáratokig sekély lagúnában képződött, zöldalgák, csigák, ammoniteszek maradványait tartalmazó, jól karsztosodó, viszonylag tiszta mészkő látható, a Wettersteini Mészkő.

A Baradla-Domica-barlangrendszer teljes feltárt hossza meghaladja a 30 kilométert.

Még egy apró tanács: ha ezt a túrát választottuk, jó idő esetén feltétlenül ballagjunk le a Jósvafői tengerszemig. Megéri.