„Van egy vizuális minimum, amit illik megütni”

Ha pontosak szeretnénk lenni, dr. Schiffer Miklóst kellene írnunk, hiszen a stílus- és designszakértő „civilben” jogász, aki az eredeti szakmájában soha nem dolgozott. Még nem volt húsz­éves, amikor tervezni kezdett, s rajzokat küldött Ausztriába, ezek pedig annyira jól sikerültek, hogy beajánlották egy német–magyar céghez, ami Budapesten nyitott boltot. Művészeti igazgató, majd ügyvezető lett, ő volt az, aki a céggel együtt hazánkba hozta a Hugo Boss márkát – abban az időben ez óriási szenzációnak számított. Saját üzletet, márkanevet és tanácsadócéget alapított, könyveket írt a stílusról, a divatról.

Magánszemélyeknek, cégeknek, intézményeknek, minisztériumoknak tart előadásokat az öltözködési kultúráról, amire szerinte azért van nagy szükség, mert ezen a téren komoly a lemaradásunk.

A számok csalókák

Közel harminc éve foglalkozik a vizuális kultúrával, az emberek megjelenésével, stílusával.

– Sokan és sokat írnak a divatról. Ez a lap nem a divattal, hanem a stílussal foglalkozik, ami jóval több mint a divat, mert az emberek minőségi és átgondolt, a személyiségükhöz és életkorukhoz illő megjelenéssel foglalkozik. Szakadékot látok a klasszikus öltözködési értékek, a tervezők által felvonultatott kollekciók és az utcakép között – olvasható a közösségi oldalán, amit közel 90 ezren követnek.

– Ez sok is és kevés is – mondta, amikor a pódiumbeszélgetés előtt néhány kérdés erejéig a rendelkezésünkre állt, és hozzátette: néhány fiatal influenszert jóval többen követnek, mint őt, de a számok csalókák.

Valós követők

– Az én oldalam azért aktív, mert valósak a követők, így a párbeszédek is, amit nem mindenki mondhat el magáról – mosolygott, és elárulta: véletlen, hogy lett a Face­bookon egy oldala.

– A fiam javasolta, hogy próbáljam ki, és mivel már az első bejegyzéseket is sokan like-olták, elkezdtem képeket, szövegeket feltenni. A követőim kérdeznek, hozzászólnak, és örülök, ha elkapja őket egy-egy fotó hangulata, de nem mindig arra kíváncsiak, ami számomra fontos. Tanulságos a közösségi média: mindennap ki kell tenni legalább egy képet, mert ha nem, az ember eltűnik az óriási digitális zajban, és arra is rájöttem, hogy aki like-ol, nem biztos, hogy vesz is valamit. A könyv ebből a szempontból sokkal objektívebb mutató, hiszen az eladott példányszám pontosan megmutatja, az adott téma hány embert érdekel. Sokan foglalkoznak divattal, de ez nem baj, fogorvosból vagy újságíróból sem csak egy van. Ez engem nem zavar, mert segíthet abban, hogy az embereknek jobb legyen a megjelenésük. A stílust ugyan nem lehet tanulni, de ahogy Giorgio Armani is mondta, egy bizonyos szintig fejleszteni igen. Van egy velünk született alapképességünk, amire rárakódnak az utazásaink, a tanulmányaink, a könyveink, albumaink, és végül összeáll bennünk egy kép a vizuális kultúráról. Ezt jól kell tudni átadni, és akkor taníthatunk másokat – fogalmazott Schiffer Miklós, aki szerint a mai divat rettenetes.

Eltűnt a párizsi sikk

– Fontos, hogy mindenki önazonos legyen, de a testi adottságokkal tisztában kell lenni, s azokat figyelembe véve öltözködni. Sokszor halljuk: légy önmagad! Igen, ez egy fontos dolog, de van egy vizuális minimum, amit illik megütni. A mai utcakép szörnyű: sokan melegítőben, sportcipőben járnak, a fiúk lányoknak öltöznek, a lányok pedig fiúknak – ez előbbi számomra nagyon zavaró. A párizsi sikk eltűnt, a kifinomult francia ele­gancia a múlté, az új márkákon azt látjuk, hogy elveszett az egyediség, és hogy az ötlethiányt agresszív egyformasággal próbálják pótolni. A stílust tekintve szerintem most az északolasz városokban élők járnak az élen, mi magyarok pedig az öltözködés terén konzervatívak vagyunk: ugyanazt a farmert akarjuk hordani, mint amit húsz éve is viseltünk.