A tárgyak, ha használjuk, életre kelnek

Az ország különböző pontjain egyszerre nyíltak ki a Magyar Kézműves Szövetség tagjainak műhelyei június 12-én, hogy a kézművesség világnapjához kapcsolódóan megmutassák a mesterségek hallatlan gazdagságát. Összesen harminc településen húsz mesterséggel ismerkedhettek az érdeklődők, az egyesület kézművesei – ott, ahol élnek, vagyis nemegyszer saját otthonaikban – fogadták az embereket. Az egész országot megmozgató esemény célja nem csak fontos, de életbevágó is volt: át kell adni a fiataloknak azt a tudást, amit kézműveseink egy életen át gyűjtögettek, enélkül ugyanis nem lesz következő kézműves-generáció. A mesterségbeli ismereteket és tárgyalkotó kultúrát a Kárpát-medencei eleink hagyományozták át a mába, és a szövetség mindent megtesz azért, hogy ez a tudás fennmaradjon s hogy az aktív mesterek a munkájuk révén fenn tudják tartani magukat.

A kisipar éltetői

A kézművesség fogalmát aligha kell bárkinek is megmagyarázni, hiszen a kifejezés önmagát értelmezi. Minden olyan mesterség idetartozik, amit emberi erővel végeznek, lehetőleg természetes anyagokat használva. Ma persze már a modern gépek és az ipari anyagok használata is megengedett. Összességében tehát minden népművész kézműves, de nem minden kézműves népművész. A mesterembereket újabban iparosként is emlegetjük, habár kimondottan kisipari tevékenység az övék. S mivel élelmiszer-alapanyaggal, bőrrel, fával, kővel, növényi rosttal, szőrrel, szaruval, fémmel, agyaggal és üveggel egyaránt foglalatoskodnak, a kismesterségfajtákat felsorolni se lenne egyszerű.

A legtöbb mesterember a kismesterségének hasznából él, de akadnak műkedvelők, akik valaha megtanultak egy szakmát, időközben viszont váltottak, nem felejtve el természetesen a kétkezi munkát sem. Ilyen például Szabó Győző színművész, aki az Összefogás a kézművesség világnapján elnevezésű országos rendezvénysorozat sajtóeseményén személyesen köszöntötte a közönséget.

A művészt otthonában értük el, akkor is éppen hasznos tevékenység közben, éppen serényen kertészkedett.

Nehogy mi is

– Magam is képzőművész volnék, ezért szívesen vállaltam, hogy segítem a kézművesség ügyét. Rajzfilmkészítő grafikusként végeztem, az alapszakmámat tekintve pedig játékkészítő vagyok. Gyermekkoromban gyakran megfordultunk kézművespiacokon, vurstlikban, búcsújáró helyeken, és már akkor megmerítkezhettem a tárgyalkotók világában, mindig közel érezve ezt a világot magamhoz. Mivel Németországban is gyakran megfordulok – ahol szintén nagy hagyománya van a kézművességnek –, ott is a hasonló vásárokat keresem, oda még nem gyűrűzött be annyira ez a plázakultúra. Hiszek az egyéniség és az egyediség fontosságában, nem kedvelem a nagyipari tucattermékeket, és nem szabad, hogy magunk is tucattermékké váljunk. Betagozódni egy konformista társadalomba soha nem lehet életcél, ellenkező esetben könnyen olyan negatív utópiában találhatjuk magunkat, amilyet Orwell is leírt.

Szabó Győző elmondta: máig szívesen játszik a gyermekeivel, és olykor apró gyermekjátékokat is készít. Különösen kedvenc kézműves terméke nincs, mindent megcsodál egy standon, ami valamitől különleges, amiben van fantázia. – Nagyon szeretem az ötletes, jól kitalált termékeket, tárgyakat, és minden vásárban körbemegyek, hogy meg tudjak nézni minden újdonságot. Magam fabábukat készítek szívesen, de logikai és táblás játékot is alkottam már. Persze nem a pandémia alatt, ugyan több időm volt, de inkább főzőcskéztem és kertészkedem, ahogy most is – nyilatkozta.

Szépség könnyű foglalatban

S hogy egy aktív kézművest is bemutassunk olvasóinknak, felkerestük Csatlós Tímea ékszerkészítőt, az ólomüvegek nagy varázslóját, akinek a személye nem csupán azért érdekes, mert azon kevesek egyike Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, aki alapító tagja a Magyar Kézműves Szövetségnek. A pandémia elmúlt másfél éve alatt a házaspár csupán a tartalékaiból élt, így a helyzetük jó példa rá, mennyire fontos, hogy a szövetség életben tartsa őket, és rájuk irányítsa a figyelmet.

– Mivel kizárólag a Tiffany-technikát alkalmazzuk, ami a kitalálójáról, Louis Comfort Tiffanyról kapta a nevét, kezdetben lámpákat, mécseseket, dobozokat készítettünk ólomüvegből. Ma már, a főleg természetes alapanyagok – virágok, kövek, egyszerű síküvegek – felhasználásával szinte mindent foglalatba tudunk vonni, így tálak, mécsesek, faliképek, dobozok, ékszerek kerülnek ki a műhelyünkből – sorolta interjúalanyunk. Annyit érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az ólomüveg némiképp megtévesztő kifejezés, mert csak a sínrendszer ólom, a méretre vágott, oxidokkal színezett kristályüvegeket ebbe rögzítették. Korábban főként templomablakokat készítettek így, ám Tiffany az erős u alakú ólomprofilt vékony rézfóliára cserélte, amivel kisebb, könnyedebb tárgyak készíthetők.

Tímea egyébként eredetileg a fazekasságot tanulta ki a nyíregyházi népművészeti egyesületnél, aztán az ötvösséget, később festőiskolába is járt, végül az ólomüvegezés lett a nagy szerelme, és 1999 óta ebből élnek a férjével, Incze Ottóval.

Érték helyett silány utánzat?

– A párom a kisplasztikázás mellett vicces, 10-12 centiméteres figurákat is csinál – egyébként is a miniatürizálás megszállottja –, és ezek könnyen személyre szabott ajándékká tudnak válni, így sokan kedvelik. A Magyar Kézműves Szövetségbe pedig azért léptünk be, mert minden tagjukat jól ismertük, sokat vásároztunk együtt. Ráadásul a népművészeti egyesületekbe nem fértünk be, és kellett valamiféle érdekképviselet. Egyébként mi is felhasználjuk a hagyományos népi motívumokat, formákat, de újító módon, a ma emberének igényéhez igazítva. A baj ezzel a technikával annyi, hogy a forrasztóón gőze nem túl egészséges. Az ékszereket persze 40 százalékos ólomtartalmú ónnal forrasztjuk. Manapság egyre drágábbak a rétegelve kiöntött színes kristályüvegek, a pirosért például kétszeres árat is elkérnek, mert abban állítólag az összetevők között arany is van. S hogy miből visznek a legtöbbet? Ékszerekből, ezek a legmegfizethetőbbek. Egy Tiffany-lámpán viszont annyi munka van, hogy az emberek nem is értik, mi kerül azon annyiba. Vesznek inkább rendkívül silány utánzatot a kínai bóvligyártás kínálatából.