Tudnivalók a metszésről

Egy korábbi lapszámunkban a megyénkben piricsei telephellyel rendelkező Holland Alma Kft. kereskedelmi és termelési vezetője, Babicz Szabolcs a téli és a tél végi metszés alapjaival ismertette meg kertbarát olvasóinkat, most pedig a metszés funkcionális megközelítéséről beszélt.

Alakító és fenntartó

– Ha a metszés funkcióját vesszük figyelembe, akkor különbséget kell tennünk a koronaalakító és a fenntartó metszés között. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a koronaalakítás a termőfelület mielőbbi kialakítását célzó, egy nagyjából három éven át tartó folyamat, a fenntartó metszés pedig a termőrészek folyamatos ifjítását és a termőegyensúly megőrzését megcélzó folyamatos beavatkozás – mondta a szakember.

– A koronaalakítás első évében fontos, hogy a visszavágás technikája helyes legyen, mert enélkül nincs növekedés, nincs elágazás. Csak erős visszavágástól várhatunk megfelelő koronavesszőket. Visszavágás nélkül rossz lesz az eredés, valamint korai öregedési folyamatok indulnak el, és az oltvány hasznos élettartama jelentősen lerövidül. A koronába metszésre az oltvány a koronaalakítás második évében hajtásnövekedéssel válaszol, amelynek erőssége és iránya lehet számunkra kedvező és kedvezőtlen. A vezérvessző közvetlen közelében lévő, általában a csúcsrügy alatti rügyekből előtörő 1–3 hajtás, hajtások meredek szögállásúak, és erősen konkurálnak a vezérrel. Az ezek alatt elhelyezkedő hajtások pedig kedvező, általában 30 fok alatti szögállásúak – fogalmazott Babicz Szabolcs, aki szerint a harmadik vegetációs esztendő végére a fánk koronája elnyeri a közel végleges térfogatát, ilyenkor egyes fatípusoknál ritkító metszést kell végrehajtani, egyes típusoknál pedig arra kell figyelni, hogy az oldalvezérek ne erősödjenek rá a tengelyre, és ne konkuráljanak azzal. Ha egy oldalvezér vastagsága eléri vagy meghaladja az alatta mért tengelyátmérő felét, akkor azt egy kis csonk hagyásával el kell távolítani.

Két fontos szempont

– Amennyiben a fáink elérték a végleges koronatérfogatot, elérkezett a fenntartó metszések szakasza. További növekedést serkentenünk nem kell, a vesszővisszavágások szerepe csökken. Termőkorban a metszés során két szempont figyelembevételével mérlegelünk. Milyen a rügyberakódás és a vegetatív növekedés aránya? A túlzott vegetatív növekedésű fák hosszú éves vesszőket nevelnek. Vegetációban az ilyen kerteket arról ismerjük meg, hogy mindenhol élénkzöld hajtásvitorlákat látunk, és a gyümölcs szinte elbújik a fán. Az ilyen fák vegetatív irányba tolódnak el, és nagyon nehéz őket termőre fogni. A másik véglet a túlzott generatív hajlam. Nincs vagy alig van évesvessző-növekedés. Ezek a fák a korai elöregedés jegyeit mutatják. A két véglet tehát az erős növekedéssel együtt járó túlzott vegetatív hajlam, a másik véglet pedig a gyengültséget mutató, túlzott rügyberakódással jellemezhető generatív jelleg. Az optimum a kettő között van. A vegetatív hajlamot mutató fákat óvatosabban kell metszeni. Kímélni kell a virágrügyeket, lehetőleg minden virágrügyet tartalmazó gallyazatot meg kell hagyni, nem szabad ritkítani a termőgallyazatot. A generatív fáknál a termőrügyek aprólékos ritkításával és kevés, de nagyobb felületű metszési beavatkozásokkal kell növekedésre inspirálni a fákat.

TG