A míves bőrszerszámok mestere

Sorozatunkban azokat a kincseket mutatjuk be, akiket és amiket a megyei értéktárbizottság beválasztott a büszkeségeink gyűjteményébe. Közéjük tartozik Koszta Zoltán kisvárdai bőrműves.

A mesterség kezdete

Koszta Zoltán 1980-ban született Kisvárdán.

– A Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában az ötödév elvégzése után a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakán folytattam a tanulmányaimat. A viselettörténet tantárgy keretében ismerkedtem meg a történelmi korok jellemző ruházataival – mondta Koszta Zoltán. – Ebben az időszakban, 2001-ben kezdtem a bőrös tevékenységemet, amit leginkább a hagyományőrző íjászattal összekötve, kísérletező formában végeztem. A kezdeti nehézségek bizony sok időt és energiát emésztettek fel, de lassan elterjedt a híre, hogy szabad­időmben mivel is foglalkozom. Egyre többen kerestek meg kéréseikkel, és én egyre szívesebben foglalkoztam az elém állított kihívásokkal. Közben rengeteget tudtam szakmailag is fejlődni. Az Árpád-év keretein belül 2007-ben, rendeztem meg első önálló kiállításomat a budai Várban. Ekkor már tudtam, hogy ez lesz az én utam, amin haladnom kell tovább.

Kapcsolat a lóval

– Nagyon sokat köszönhetek Kassai Lajos lovasíjászmesternek, akinek egy régi vágyát sikerült valóra váltanom Szakács Márton segítségével – folytatja a kisvárdai mester. – Kizárólag bőrből megalkotott teljes lóvértezetek készültek 12 gyönyörű shagya arab lóra, ami nagy kihívás volt, tele sok-sok ötleteléssel és folyamatos próbákkal. Amióta saját lovam is van, az erőszakmentes képzési módszert alkalmazva aktívan foglalkozom vele. Lovagolom, és igyekszem felfejleszteni magam arra a szintre, ahol az eleink is álltak. Ahol az ember és lova közötti harmónia tökéletes egyensúlyban áll.

2009-ben munkát vállalt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban mint interp­retátor-hagyományőr.

– Nagyon jó atmoszférában dolgozhattam itt három évet, míg úgy döntöttem, hogy teljes egészében a bőrműves­szakmának áldozom magam. Ettől kezdve gyakorlatilag a mindennapjaimat reggeltől estig az alkotómunka teszi ki. Ennek az áldozatvállalásnak köszönhetően nagyon sok új szakmai barátságot köthettem. Hatalmas segítséget jelent a családom és elsősorban a feleségem, Timi, akivel 2009 óta élünk boldog házasságban. Lélekből alkotó embernek tartom magam. Célom, hogy munkáimon keresztül mások is betekintést nyerhessenek a több ezer évet átölelő ősi magyar tárgyi kultúra és díszítőművészet sokszínűségébe.

– Soha nem másolatot készítek, hanem igyekszem minden munkámba beleadni a saját lelkemből fakadó motívumokat. Meg­győződésem, hogy az alkotómunka ettől válik igazán élővé, és adja át azt a szellemi töltetet, amire hivatottak vagyunk. Éppen ilyen megfontolásból kizárólag kézzel dolgozok, faragok és varrok, valamint az alapanyagokat is nagy gondossággal válogatom össze. Ennek az alaposságnak köszönhető, hogy számos munkám iparművészeti minősítést kapott. Magyarként akármilyen világot is élünk, a gyökereinkhez ragaszkodnunk kell, különben a jövőnket tesszük kockára. Mint kézműves a ránk örökített hagyományaink tovább éltetése mellett ugyanolyan fontosnak tartom, hogy az ebből a forrásból merített, általam készített bőrműves tárgyak minőségileg is a legmagasabb fokon álljanak – zárta szavait Koszta Zoltán.