Testben fáradtan, lélekben erősödve

Egy hónappal ezelőtt, advent idején Máriapócson az Istenszülő-ikon harmadik könnyezéséről emlékeztek meg, ami 1905. december 3-án kezdődött. P. Gávris Kelemen szerzetes atya – a kegykép őre – zarándokokat vezetett a templomba, amikor a kép foglalatát kinyitva felfigyelt arra, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is megfigyelhető volt.

Hit, szabadidő, egészség

A könnyezés kezdetének 115. évfordulója alkalmából a településen élő hívek egy 16 kilométeres gyalogos zarándoklatra vállalkoztak a település határában, végigmentek a Boldogságok útján.

A Boldogságok útjának az ötlete régóta foglalkoztatta a nemzeti kegyhelyen élőket. Már 2006 és 2010 között foglalkozott a város képviselő-testülete egy Máriapócs körüli gyalogút létrehozásával, ami segíti a szabadidő tartalmas eltöltését, és hozzájárul az egészséges életmódhoz is. Tamás László önkormányzati képviselő, aki egyben a görögkatolikus egyházközség képviselő-testületének is a tagja, szorgalmazta a hit gondolatiságának bekapcsolását is ebbe a sétányba, s a kegyhelyigazgató atyák a felvetését jó ötletnek tartották. Az egyház és az önkormányzat közös gondolkodása ezzel kapcsolatban még Kapin István kegyhelyigazgató atya idejében indult el, a megvalósítás azonban már Orosz István kegyhelyigazgató atyára maradt, aki amúgy is nagy zarándokló hírében áll – tudtuk meg feleségétől, Oroszné Obbágy Rita tisztelendő asszonytól.

A horizonton a bazilika

Napjainkra nemcsak megvalósult, hanem immár elismert zarándokút lett a máriapócsi Boldogságok útja, ami a főtérről indul el, s ide, a kegytemplom elé is érkezik vissza, itt fejeződik be. A gyalogút érinti közben a Szent II. János Pál pápa teret, majd aztán a zarándoklat résztvevői erdőn-mezőn, néhol szilárd burkolatú úton, nyugalmas helyeken haladhatnak. A zarándokok mindvégig láthatják a horizonton a templom távolban kiemelkedő, békét és nyugalmat árasztó sziluettjét, s a bazilikát szemmel követve érkezhetnek meg egy-egy elmélkedés helyszínére.

További fejlesztések

A lelki megnyugvás állomásain elhelyezett táblák szövegeit Mosolygó Tibor atya írta, aki akkoriban a Máriapócsi Lelkigyakorlatos- és Zarándokház lelki vezetőjeként, a Családvár igazgatójaként dolgozott.

A sétány megvalósítása óta nagyon sok zarándok és turista azzal a szándékkal érkezik Máriapócsra, hogy szeretné végigjárni a Boldogságok útját. A nagyböjti időszakban a zarándoklatot ­Pethő Mária Terézia vállalkozó vezette, de gyakran az atyák és a kispapok kísérik el a vendégeket, és segítik gondolataikkal a nehéz úton járókat. Mint Tamás László képviselő elmesélte, ismer olyan 70 éven felüli zarándokokat is, akik nagyon gyakran végigjárják a Boldogságok útját, miközben a feleségek a kegy­templomban imádkoznak, majd finomságokkal várják a megérkezőket. A zarándoklaton részt vevők ugyan testben elfáradva, de lelkiekben megerősödve, boldogan érkeznek vissza a bazilikához: imádkoznak, beszélgetnek, mesélik egymásnak az élményeiket. A helyi önkormányzat az egyházzal karöltve tovább szeretné fejleszteni a Boldogságok útját: a tervekben szerepelnek esőbeállók, újabb pihenőpadok, és szeretnének elkészíteni egy kiadványt is térképpel és fotókkal.

Palóczy Tímea