Cipészek, ruhajavítók, kalaposok Nyíregyházán – Lehet egyáltalán javíttatni a mai cipőket?

A bevásárlóközpontok, üzletek polcai is tele vannak megfizethető, sokszor silány minőségű lábbelikkel, sapkákkal, kalapokkal, és bár ezeket olcsón lehet pótolni, még mindig óriási az igény a helyi kisiparosok több évtizedes szakértelmére. Kezeik alatt visszanyerik fényüket a megkopott cipők, csizmák, és annak sem kell messzire mennie, aki egyedi fejfedővel bővítené a ruhatárát. Nyíregyházi kisiparosokat kérdeztünk arról, hogy mennyire fontos a munkájuk.

Cipészek, ruhajavítók, kalaposok – mind a régi szakmák képviselői, de hiába hódít a világon a fogyasztói szemlélet, s az emberek inkább eldobják tárgyaikat a javítás helyett, a szakértelemre napjainkban is nagy szükség van. Nyíregyházi kisiparosokat kerestünk fel, hogy megtudjuk, mekkora igény van a munkájukra. Lizák Tibor cipész­mester a Búza téri javítóműhelyben dolgozik azon, hogy a fényüket vesztett lábbelik még sokáig szolgálhassák gazdáikat. Kérdésünkre elmondta, bár a cipők és csizmák kialakítása sokat változott az elmúlt években még mindig sokan térnek be a műhelybe.

– Rengeteg a silány minőségű kínai lábbeli, némelyiket javítani sem lehet, de igyekszünk alkalmazkodni a megváltozott trendekhez. Télvíz idején egymásnak adják a kilincset az ügyfeleink, hiszen ilyenkor hamar megmutatkoznak az olcsó alapanyagok hátrányai: elég egy kis eső vagy hó, és máris vizes lesz az ember zoknija, elenged a ragasztás, vagy leválik a cipő, csizma sarka – ismertette az olcsó termékek leggyakoribb hibáit a mester, aki 25 éve dolgozik a szakmában. Hozzátette: a lábbelik nemcsak használat közben, de a tárolás alatt is romlanak a gyenge anyagminőség miatt.

– A mi munkánk is nagy fejlődésen ment keresztül, ma már akár néhány perc alatt új életet lehelhetünk egy csizmába vagy cipőbe, régen minden folyamatot kézzel csináltunk. Sok esetben azért javítunk, mert valaki otthon úgy gondolta, maga végzi el a munkát, aztán a szakértelem hiánya miatt még nagyobb kárt csinált – tudtuk meg Lizák Tibortól. A mester jóvoltából egy csizma javítását is megtekinthettük, a gondos kezekben mindössze néhány perc alatt új sarkat kapott a megkopott lábbeli.

Kevesebben javíttatnak

Havasi Péter szintén 25 éve „gyógyítja” a cipőket, a szenvedélyt a nagyapjától örökölte, aki szintén cipész volt.

– Az ipari iskola elvégzése után műszerészként nem találtam munkát, ezért beálltam nagyapám mellé, Nyíregyházán pedig 1997 óta várom az ügyfeleimet. Azóta a cipők és a javítóanyagok is változtak, sajnos azt kell mondjam, mindkettő a rossz irányba. Ma már sok cipő talpa nem bőrből vagy gumiból, hanem műanyagból készül. Rengeteg a kínai cipő, ezek nem tartósak, de a drágább lábbelik között még mindig lehet szép, minőségi darabokat találni – ismertette a lábbelipalettát Havasi Péter, hozzátéve: évek óta egyre kevesebben javíttatnak, elterjedtek a turkálók, ahol jó minőségű bőrcipőket, -csizmákat lehet venni szinte aprópénzért, az emberek pedig inkább eldobják a megfáradt darabokat, és egy sarkalás vagy talpalás árából másikat vesznek.

– A modern cipőkön egyre kevesebb a varrás, inkább a ragasztás dominál, és előszeretettel használják a gyártók a gyöngyvásznat is, ami kevésbé tartós. A régebbi cipők feje cserélhető, a mai daraboknál azonban erre nincs lehetőség, sokszor javíthatatlanok – tudtuk meg a mestertől, aki a változatos ügyfélkörről is mesélt lapunknak.

– Egyesek azért térnek be hozzám, hogy a bőr lábbelijüket megjavítsam, másoknak beteg a lába, és ragaszkodnak egy-egy kényelmesebb darabhoz, de olyanok is vannak, akik még használat előtt hozzák be hozzám a gyárilag sima talpú csizmáikat. Ezeket csúszásgátló réteggel látom el, ami biztonságosabbá teszi a közlekedést, és védi a csizma talpát a sérülésektől – fejtette ki Havasi Péter.

Szenvedélye a munkája

Szénás Imre kalaposmester évtizedek óta hivatásának él, édesanyja kiváló női kalapos volt, tőle örökölte a szenvedélyét, és sajátította el a szakma csínját-bínját.

– Szerencsés vagyok, mert a szakmám egyben a hobbim és szórakozásom is, míg más horgászik vagy modellezik, én sapkákat és kalapokat készítek. Érdekes a hivatásom, és ahogy egy jó festő, úgy én is gyönyörködöm az elkészült alkotásban – árulta el a 79 éves nyíregyházi mester, aki bár az 1990-es években visszaeső kereslet miatt úgy érezte, szakmát kell váltania, végül mégis a kaptafánál maradt.

– Dolgozhattam volna mást is, akár több pénzért, de ehhez a mesterséghez értek igazán, és nem bántam meg, hogy nem váltottam. A pandémia miatt szinte nullára estek vissza az eladásaim, csak azért maradhatott fenn az üzletem, mert rugalmasabb vagyok a multiknál, és minden egyes kalapom egyéni igények szerint készül, szinte nincs is két egyforma darab – tudtuk meg Szénás Imrétől, aki amíg csak bírja, hódol a szenvedélyének, az ékes fejfedők gyártásának. MI

A mesterek – Havasi Péter és Lizák Tibor – új életet lehelnek a megfáradt lábbelikbe

Fotók: Miklós István

Ahogy egy jó festő, úgy én is gyönyörködöm az elkészült alkotásban

Szénás Imre